Álomidő - a tudatos álmodásról

Hűűha, hol is kezdjem...

Még mindig a mai álomélményt próbálom feldolgozni - "hasznosítás" értelemben feldolgozni, kimenteni belőle minél több értéket, mielőtt eltűnnek a részletek...

Na EZAZ!!!! :-)))) Valami ilyesmi lesz a jó út! Ma ízelítőt kaptam belőle, annyit csak, hogy tudjam hogy lehet ilyen is (még mindig zsong a fejem.. :-D)

A mai álmom nemhasonlított az eddigi álomélményeimhez, olyan volt... nem is tudom nagyon mihez hasonlítani, sci-fi kedvelők gondoljanak olyasmire, mint mikor valaki először csatlakozik egy olyan gondolkodási és érzékelési rendszerhez, amit eddig felfogni se tudott.. Mondjuk mintha először csatlakoznál a borghoz, mindent egyszerre érzékelsz, egyszerre értesz, sok dolog történik egyszerre, de mindet külön.külön érted, és azt is hogy egymással hogy függnek össze...

Nem, semmi misztikus, "csak" annyi történt, hogy dolgokat hónapok óta (van amiket évek óta) szivárogtatok be az életembe, kis adagokban, nem volt rá bizonyítékom, csak tippeltem hogy hosszú távon jót fog tenni, és most... :-D Na most megkaptam a bizonyítékot. Mintha egy nagy épületbe szivárogtatnál színtelen szagtalan gázt, hang nélkül, fogalmad se lehet hogy ott van mert semmilyen módon nem érzékeled, csak tudsz róla elméletileg... Telnek a hónapok, és egyszer elér egy töménységet a cucc, talán volt szikra, talán csak a töménység lépett át egy bizonyos kémiai határt, és akkor olyat látsz, amit eddig elképzelni se tudtál volna... :-D

Basssszus, ne haragudjatok, nagyon szeretném átadni, de nem könnyű... Tudatos álom, de olyan sűrű, gyors, hogy szó sem volt tudatos befolyásolásról, csak követni próbáltam az eseményeket. És kicsit olyan volt, mintha a REM álom keveredett volna nem rem álommmal, úgy értem, egyszerre volt a rem álmok élénk kép-mozgás.extraélénk érzelmek-sűrű, szürreális történetvezetés; és a nemrem álmok inkább gondolkodásszerű, elméleti tudásos-szavakban gondolkodásos része. Történt valami, víz, úszás, egy autóbusz a víz tetején, nagy örömmel, magasról, hanyatt belevetem magam a vízbe és aztán boldogan úszom, és közben a "kép" sarkában beszél egy hölgy, pontosan tudom hogy mint álomszereplő melyik két tényleges ismerősömből lett összegyúrva, tudom hogy milyen, nemrég olvasott elv alapján, be tudom azonosítani a fejezetet a könyvben (de ezek nem "eszembe jutnak", hanem "tudom", folyamatosan, párhuzamosan...), a hölgy kérdéseket tesz fel, hogy amikor tudatos álomban tanulunk, akkor a tanulás melyik két szakaszát érdemes leinkább együtt csinálni; ... merthogy: közben "érzem" az elméleti alapokat a fejében, amiről beszél, [és közben mosolygok rajta hogy dejó így hogy álomszereplő és azonnal érzem a teljes gondolkodásrendszerét, máskülönben denagyonn nem érteném amit mond... :-D]   ...teljesen természetesen tudom, hogy a tanulásnak nem két szakasza van, mint ma gondoljuk, (elmélet+gyakorlat), hanem HÁROM,

Agyvihar! Ez a jó szó! Ez történt ma velem... :-D

...szóval a tanulás három teljesen különálló tevékenység, elmélet+gyakorlat+edzés. És a mai módszerekkel a "gyakorlat" -nak nevezett valamivel próbáljuk az "edzés" részt is elintézni, de nemigen fog menni, mert ez a három dolog három elemileg eltérő szükséges összetevő, az egyiket nem lehet a másikkal helyettesíteni.

Közben én úszom a vízben, ott különböző dolgok történnek, elhangzanak, ott vannak a busz más utasai is, és TUDOM, ( :-DDD ), hogy az egész cselekmény illusztrációja annak, amiről a hölgy beszél a kép sarkában.

Najó, esélytelen hogy elmondjam mi minden történt, még az új ötleteket se tudnám felsorolni, annyi van... Apropó: Ilyen is ma volt először: Általában van egy bizonyos mód, ahogyan rögzítem az álmaimat; bevált, és úgy megszoktam hogy évek óta azt használom. Ma felébredtem, azonnal, mozdulás és szemkinyitás nélkül próbáltam felszínen tartani, nem elfelejteni minél többet ebből a rengeteg új gondolatból, ötletből, összefüggésből; gondolat+érzet mixből, amik egymást ,magyarázzák, stb..; és mikor végre úgy éreztem hogy kinyithatom a szemem, akkor azonnal, minden megszokott protokol nélkül, 2d -s elmetérképbe próbáltam kimenteni amit csak képes vagyok... Pontok, nevek, összefüggések, halmazok, CSAK egy-egy szavak, amikkkel utalok, hogy először a stzerkezetet meg tudjam jegyezni, majd a szóról később kifejthetem azt a részt; könyvcím/gondolat, huh... Érted biztosan. Szóval: ez nem "álom feljegyzés volt", hanem vad adat- és struktúra mentés; teljesen másra használtam az álomnaplómat mint szoktam, és ÉLVEZTEM! :-DD

Elég rég óta, és elég rendszeresen csöpögtettem tanulástechnikát, gondolkodástechnikát, adatfeldolgozási és adatrendezési elméleteket az agyamba, elég ideje adok magamnak 2-3 pár másodperces kis különleges gyakorlatot minden reggel (mindig mást); amiknek csak az adolguk, hogy olyasmit tegyek amit nem szoktam, hogy "hajlékonyabb legyen az agyam", ezek jó sokszor fizikai dolgok, mert (nem tudom megindokolni, csak "érzem a csontjaimban", hogy) rátermettebbé, univerzálisan "alkalmasabbá" teszik az elmét akármilyen feladatra, amire épp használni szeretnéd...

Érzések, amiket nehéz elmagyarázni: azért mászni fel aznap egy fára, mert úgy tippeled, (aztán, mikor fent vagy akkor valóban a húsodban érzed), hogy az a természetes közeg az elme számára, tájékozódáskor és cselekvéskor egyaránt, roppant elvont, tudományos szempontokkal kapcsolatban, és olyan konkrétumokkal kapcsolatban is, hogy le fogsz -e most esni 3,5 méter magasból... Szóval: az agyadat tanítja meg hatékonyabban gondolkodni a teljes testeddel érzékelt ÉLMÉNY, hogy: amin állsz az nem stabil!! A térbeli helye és a többi dologhoz viszonyított helyzete attól függ, hogy te milyen mozgást végzel, mennyire terhelsz rá, milyen ágat fogsz a kezeddel, amit ha magad felé húzool, automatikusan elindulsz te is felé, mert az egész közeg rugalmas, minden függ mindentől, folyton más a helyzet, és a "berendezés" mozog, átalakul, érezned kell a tudásodat, mi hova hajlik, mi mennyire enged elrugaszkodni... Miközben nézed az ágat amit el akarsz kapni, közben érezned kell valahol a gyomrod táján, ki kell számolnod a hátizmaiddal, hogy az ugrással mennyivel fogod lejjebb rúgni az ágat amin most állsz, tehát mennyivel kell a látott távolságnál nagyobbat ugranod...  Érezned kell a húsodban a lehetőségeidet, miközben a következő mozdulatot tervezed... Na ÍGY természetes gondolkodni elvont dolgokról is szerintemtem, mert a valódi világ inkább ilyen.

Ugyanez az érzés, amikor mezítláb jársz a természetben, és ha kicsit odafigyelsz, érzed ahogy az agyadnak lesz egy új szeme. Nem vicc. :-) Azt mondják, a festészet az, amit a szemeink gondolnak. Néha érdemes pár pillanatra tudatosan abban gyönyörködni, amit a talpad lát...

Hónapok óta felírok pár apróságot reggelente, a legkülönbözőbb dolgok (figyelek rá hogy így legyen),és persze, már megtanultam hogy erő-ellenerő, ha kötelezően írok elő valamit magamnak azt természetes önvédelemből hajlama van visszarúgna a gyakorlati énemnek; szóval trükk: a játékszabály NEM az hogy tegyem meg ami fel van írva, csak hogy este lefekvés előtt pipáljam ki ami megvolt. Ennyi. Max 3 pipa. Jó sokszor egy se. De ott motoszkálnak bennem napközben, épp azért mert tudom hogy nem kötelező, olyan a hatásuk, mint amikor egy kutyakölyök hív játszani; valahogy olyan nehéz ellenállni... :-)

Hónapok, évek óta kutatok módszerek, cselekvési, gondolkodási közegek után, hogy maga a kreativitás képessége fejlődjön, mint a kés amit naponta mindig egy icipicit élezel, egyre könnyebb lesz vágni vele bármit.

Az már jó sok éve hat a döntéseimre, hogy "azért olvass/nézz/hallgass sci-fit, hogy több dolgot tudj elképzelni, több működési struktúra, gondolati alakzat legyen a fejedben, hogy több eszközöd legyen, amivel gondolkodni tudsz. (Ld: "borg". Hány sor lenne, ha elkezdeném elmagyarázni?)

Pár napja valami fizikai cselekvéshez "háttérnek" hallgattam Terry Pratchett (fantasy) regényt, ahol a barbár horda épp betört a hatalmas keleti birodalom császári palotájába. Sok-sok-sok szoba, olyan, mint egy útvesztő... A barbár vezér úgy dönt, hogy a falak papírból vannak, egyenesen menjenek át rajtuk. "De... Dehát.. azt nem lehet! Nem mehetünk át a falon! Miért vannak akkor az ajtók?"   "Azt hiszem, azok a többi embernek vannak."   (...) "Á, igen. Laterális gondolkodás. Cohen nagyon jó ebben."     "Mi az a laterális gondolkodás?"     "Olyasmi... mintha az izmaiddal próbálnál gondolkodni. Igen. Gondolkodni - az izmaiddal."

Najó, még egy utolsó részlet. És az volt az első értelmes (?) gondolatom róla, hogy "még egy érv inkább holt nyelveket tanulni". A cikk a túl lassan készülő hangfelismerő rendszerekről szól, és felvillantja a lehetőségét az azonnali fordítást biztosító gépeknek, pl. politikai tárgyalásokkor. 

.... Csak idő kérdése. Öt év, nyolc, tíz: mindegy. A latinnal és az ógöröggel viszont időben, mélységében érteném jobban a világot, szerkezetében. Nem a felületről tudnám elmondani ugyanazt japánul, franciául, hanem amikor valaki kimond egy angol szót, elég valószínű, hogy beugrana a latin eredeti, és érteném a szó jelentésében a folyamatot is. Hasznosabb tudásnak tűnik.

A következő gondolatsor pedig az volt (tegnap elalvás előtt :-D ), hogy, igen, jó volna erre odafigyelni. Nem gyúrni semmi olyasmire hosszú távon, amit úgyis átvesz majd a technika - és valószínűleg jobban csinál. Nekünk azt célszerű minél jobban csinálni, amit CSAK mi tudunk csinálni, még 10 - 20 - akárhány év múlva is. Az asszociatív gondolkodás, a nagy ötletek, a ki nem számítható huszárvágások, ebben vagyunk jók. Jobbak, mint a számítógép. Igen, mintákba csoportosítani azt a felfoghatatlan mennyiségű infót, ami életünkben éri az agyunkat, és a múlt tapasztalataiból alternatív jövőket építeni - kipróbálásra. Igen, mint amit az álom csinál. Pont abban vagyunk állatjók! (Elvet lásd: Nova film, What are Dreams?) És hogy-hogynem, erre következő éjszaka.... :-D

Képtelenség elmesélnem, mi minden történt, de pl. jártam ott, tudatos álomban, amit kicsit úgy vadásztam eddig mint valami tudatos-álom szent grált: Jártam a laborban. Életemben először. Tudtam, hogy ez most az, amit annyira akartam eddig, itt vagyok. Gondolkodó, alkodó labor, kreativitás szuperbázis, boszorkánykonyha... :-D Nagyon örültem neki! Gépek, bájos rendezett-rendetlenség, hangfelismerő rendszer (persze :-D), egymás alatt két sorban hat-hat nagy képernyő, nem üveg, hanem kivetítés a meszelt falra, úgy ahogy szeretem, és... És... Alszik!!!!! Bejöttem az üvegajtón, fel kéne ismerni, és köszönnie, meg rögtön képesnek lennie társalogni, ahogyan építve lett, és... Basszus, alszik!!! Ott álltam a sötét labor előterében és hangosan nevettem. Álom - labor és alszik! :-D Transzlogika! Tapsoltam, és úgy szóltam hozzá mintha sok éve ismernénk egymást, hiszen éreztem hogy így van. ("Helóhaló! Megjöttem! :-D ) Azonnal felkapcsolódott minden villany, Hallottam a kattanást ahogy a gépek áramot kapnak, vetített képernyők a falon... És mi volt az első dolgom? Le akartam rögzíteni valamit, amiben még az előző álomszakaszban jöttem rá, női génekkel, elképzelt alfákkal és az alkotóképességgel kapcsolatban; hogy nehogy elfelejtsem, mire felébredek... :-D

(Ne haragudjatok, rohanok, nem néztem át, majd ha hazajöttem, bocs, de remélem érthető... Sziasztok! Szép álmokat mindenkinek! :-)

Tisztelet. Hihető tételnek tűnt, aztán saját élmények alapján is beigazolódott... ( - Ne nevess a tyúkomon!! - ) Hasznos, ha tisztelettel állsz az álmaidhoz, állítólag meghálálják. Elég elszálltan hangzik, de szerintem is igaz... ( - Najó, nevess nyugodtan, arra való! :-DDD - ) Tisztelet alatt ilyesmiket értek, mint: lejegyezni, ihletet meríteni belőle, néha szándékosan játszani olyat, hogy "Ma megfogadom a tanácsát" az álmomnak.

 

Akaratlagosan, látható tettekkel is jelentőséget adni nekik, hogy az elme automatikusan jelentős dolgokként kezelje őket.

 

Néha pár mozdulattal 3d vázlatot készíteni egy épületről, amire pontosan emlékszel, belehúzni színessel a nyilat, hogy merre mentél, és egy-egy szóval jelezni hogy hol mi történt. Néha pedig, (mondanám, hogy "főleg ha élvezed", de inkább CSAK ha élvezed: ) Rajzolni. :-) Ahogy sikerül. Ahogy jól esik. Ahogy a leginkább szórakoztat. :-)

Fortis megkérdezte, én csináltam -e a képet a zöld-arany faluról. Nem, sajnos nem, csak a színein változtattam. De a kérdése felhívta a figyelmet az álomrajzokra. (Köszönöm!) Néha készítek rajzot álom alapján. Ezért is fontos, hogy a napló üres lapú legyen. (Álom alapján, szóval néha keresek olyan képet, amilyen az álmomban látott, és a talált képet használva, igyekszem jól átadni az eredeti álomtartalmat.)

A stílus gondolom sokaknak ismerős: LUSTIANIZMUS. Örkény István azt mondta, az ötperces novellának, mint műfajnak a megszületése az alkotó lustaságának köszönhető. Én az öt perces rajzokat kedvelem. Tisztelet az álmok felé, és valóban meghálálják, DE inkább kevesebb történjen mint amennyihez kedvem van, semmiképp se  több: Ne maradjak ott egy befejezetlen, túl energiaigényesre sikerült félkész valamivel (kudarcélmény); vagy egy befejezett, de a végére már megunt, lelkesedéslohasztó kötelező nyűggel.

A ritkán előforduló álomrajzaim komolytalanok, viccesek, a legfontosabb hogy élvezzem amit csinálok, öröm legyen amire éhes voltam, és mindenképp hagyjam abba mielőtt a viháncolós hangulat "fegyelmezetté" válik. (Egy kínai katona, ha valaki esetleg nem ismerné fel... :-D )

A technika nem kevésbé kifinomult mint a kidolgozás: a legegyszerűbb vízfesték + az az egy darab alkoholos filctollam, ami a DVD-kre írás céljára van.

Trükk: az "azonnal-kész-rajz". Egyszer érdemes kipróbálni: szórakoztató ha úgy rajzolsz, hogy ha most azonnal (bármikor) abbahagynád, akkor is egy kész rajzot kapnál. Meríts ihletet a pár vonalas keleti rajzokból, amik olyanok mint a kalligráfia. Ez arra jó, hogy ha elkezdesz lerajzolni egy álomképet, akkor eleve az legyen a különlegessége a folyamatnak, hogy amint először megérzed hogy abbahagynád, azonnal abba is hagyhasd. Közben pedig játszol az álomtartalommal. "Mi volt a leglényegesebb; pár vonal, ami a legtöbb információt sűríti? Ok. Akkor most mi az ami a következő legfeltűnőbb volt? A szín? Pacát neki! Egy esernyő? Nosza! Hogyan tudom a legkevesebb vonallal érzékeltetni? Kész! Mi volt a következő legfeltűnőbb? ... " Magadnak rajzolsz, ne törődj senki mással! :-D Olyan lesz amilyen, a lényeg hogy élvezd. Ha már közben nevetgélsz, az jó jel. :-)

Fontos, hogy ne "ábrázold" a látványt, hanem jelezd. Nyugodtan hagyd ki amivel nincs kedved pepecselni: az üresség is a kép része, nem kell a szemlélőt félteni, majd ő hozzáképzeli ami hiányzik. (Főleg ha te vagy, és a rajz csak arra való, hogy emlékeztessen.) Ez is egyfajta szórakozás: bátran kihagyni bármit ami nem köt le eléggé hogy kidolgozd.

És még egy apróság a tiszteletről. Pár napja vettem észre, hogy kicsit az álomnapló minősége is a komolyanvétel jelzője, és bizony számít. Eddig minden napló egy bizonyos típusú, kemény fedelű, üres lapú füzettípus mindenféle mintájú példányaiból került ki, kivéve az utolsót. Olyat épp nem kaptam amilyet használni szoktam, és úgy döntöttem, nem ragaszkodom megszokásból egy bizonyos fajtához, elég ha tetszik amit veszek, füzet az füzet. Hát: NEM. :-D Meglepett, pedig olvastam ilyenről: érezhetően lerontotta a teljesítményemet, hogy egy puha borítójú tucatfüzetet használtam. Még tetszett is a kinézete (ez is fontos!), csak az agyam úgy látszik nem kezeli olyasminek, amibe fontos dolgok kerülnek. (Úgyhogy: ha ilyenbe írom az álmaimat, akkor biztos nem annyira fontosak...) Félbehagytam, így, beteletlenül. Már megvan az új "komolyan vehető" kemény fedelű - soklapú. :-) Jöhet ami jönni akar, készen állok. :-)

Pár napja egy videó miatt, amit csak poénból néztem meg, olyan szilárdan tudtam tudatos álomban lebegve közlekedni, ahogyan eddig csak vágytam rá (például a videót nézve). Kilebegtem a szabad ég alá, és az ég színét változtattam egy épp aznap látott kék foltos, ezüst gubancos kavargó csomagolópapír mintájára. Csak az álomban tényleg kavargott, mozgott, arra ébredtem hogy bámulom az ezüst szökőkutakat, gubancokat, egymásba fonódni, szétcsavarodni. Leginkább kaleidoszkóphoz tudom hasonlítani, vagy valami táncelőadáshoz.

Ma szándékosan kerestem tudatos álomban olyan tájakat, amiket érdemes megcsodálni. Most volt először, hogy úgy mászkáltam egy faluban, úgy nézegettem a girbegurba házakat, járkáltam a szűk utcákon, hogy közben ezerrel azon járt az agyam hogy ezt hogy lehetne lefényképezni, ezt le kéne fényképezni, hogy tudom ezt rögzíteni, mennyire jól néz ki, ezt ki akarom hozni innen... :-D A falu elképesztően vadregényesen nézett ki, (szerintem az agyam minden vadregény-képességét belepumpálta) talán azért, mert kifejezetten néznivalót indultam el keresni. Olyan volt mint ahogy az elf vagy hobbit falvakat képzeli az ember, sehol egyenes vonal, mindenhol dimb, domb, ajtók, tetők üdítő összevisszaságban de azért arányos rendben.. és persze a színek: zöld és arany mindenféle keveréke... :-) Állat volt.

A kép persze nem tudja visszaadni a látványt: gyökerek, odvak, ajtó, lépcső, moha...

***********************************************

És ímhol egy kerekasztal beszélgetés, ami egészben vagy pár darabban nézve elalvás előtt kedvet csinálhat az álmokra emlékezéshez, vagy a tudatos álmodáshoz.

 ...najó, itt a repkedős videó is...   Ha ciki akkor vállalom hogy ciki, de a repülési technikámon határozottan javított. :-)

Játék, kaland, humor, kihívás, ha kedved van hozzá, akkor minden napra. Szükséges napi kis rutinmegtörés.

 

"Ne feledd, hogy közvetlen összefüggés áll fenn a megnövelt kényelmi tűréshatár és a vágyott dolgok elérése között."

                                                    Timothy Ferriss - Négy órás munkahét

 

• Hívd fel XY-t (akivel barátságban voltam, de évekkel ezelőtt, minden dráma nélkül a barátságunk "valahogy abbamaradt"), és hívd meg magadhoz!
• Keress magadban 5 olyan hamis meggyőződést amit apádtól örököltél és károdra van.
• Ma mássz fel egy fára.
• Bókolj egy vadidegennek.
• Írd meg XY -nak, hogy Köszönöd eztésezt.
• Tegyél meg valamit, amit szerinted ő (egy aznapi álomszereplő) tenne a helyedben, de neked egyébként, magadtól eszedbe se jutna.
• Ülj ki olvasni a tetőre.
• Egyél olyat amit még soha.
• STB, STB, STB...

Hozzáértők elég egybehangzóan állítják, magam pedig megtapasztaltam, hogy az álmokra való emlékezés a kapu a tudatos álmodáshoz.

Emlékezni az álmokra önmagában is roppant hasznos tud lenni, és nagyon szórakoztató. Egy kedves barátommal beszélgettünk ilyesmiről, mondta, hogy ő nemigen emlékszik rájuk, pedig talán szeretne. Részemről pedig azonnal, reflexből jött az alaptétel:

ELSŐ LÉPÉSKÉNT TUDD, MIÉRT AKARSZ EMLÉKEZNI AZ ÁLMAIDRA.

Aztán rájöttem, hogy könnyen mondom ezt, hiszen itt van a fejemben egy csomó lassan összeszedegetett trükk. De neki új a dolog, és mindenestül bukja ezt az egész álom-szelídítéses, remek sportot, ha a legelső MIÉRT -nél megakad. Úgyhogy elkezdtem összevadászni a trükköket, remélem sokaknak hasznotokra lesz. :-) Igyekszem őket egyenként átadni.

Ímhol az első, a kedvencem:

 

 "M"   - mint "Missön"

 

Az érzelem az érzelem. Aki ébredt már valaha rémálomból, az pontosan érti, mire gondolok: lényegtelen, hogy valóságban vagy álomban élted meg a kiváltó élményt, a rá adott érzelmi reakció nagyon is valóság!

Az érzelem pedig: ÜZEMANYAG. :-)

Az aznap éjjeli álmom felkavarja az érzelmeimet, és az ebből nyert lendület könnyedén képessé tesz olyanokra, amiket egyébként ellustáztam/gyáváztam/kényelmeskedtem volna. A módszer: miután ébredés után leírtam az álmaimat, azon lendülettel, még a bennem kavargó álomemlékek és álomból elevenen átjött érzelmek hatása alatt választok egy küldetést aznapra. Egy kis akaratlagos, spontán esztelenség. Valami amit nem szoktam. Csak hogy fiatalon tartsa a sejtjeimet. Valami színes kis szösszenet, vagy kis bátorságpróba, vagy valami amit jó volna, de sosincs rá konkrét ok, hacsak egyszer nem csinálok szándékosan... :-)  Álom nélkül több mint a felük eszembe se jutott volna, mert tipikus, szertelen álomfantázia-szülemények. Még ha ébren fogalmazódik is meg a konkrét feladat, tisztán benne van az álmok zseniálisan eszetlen kreativitása. De az pl. konkrétan, álmomban hangzott el, hogy menjek el abba a bizonyos könyvesboltba, és mondjam meg annak a bizonyos általam egyszer látott, ott dolgozó - számomra tökéletesen vadidegen - illetőnek, hogy "Nyugi, még semmit nem rontottál el véglegesen." Aztán gyorsan, de méltósággal távozzak. Na EZ Küldetés!! :-D Az első álmomban kapott "Missön", innen jött az ötlet. Ez annyira szélsőségesen elborultul hangzott, és még akkor is kivert a víz, ha csak belegondoltam: úgyhogy muszáj volt még aznap megtennem... :-D

Kutatásaink bizonyították, hogy a személyes kompetencia fejlesztésének legnagyobb akadálya a kényelmetlenség érzésének elkerülése irányába ható erő. Csak akkor tudunk változtatni a dolgokon, ha képesek vagyunk mi magunk "feszíteni a húrt". Ez a legenyhébb érzelmi kényelmetlenségre is igaz.

                                   Travis Bradberry, Jean Greaves - Érzelmi intelligencia

Szelídebb példa, konkrétan a mai nap:

Talán sose tettem volna meg, ha ma éjjel nem álmodom azt, amit. Álmomban beszélgettem egy ismeretlen antipatikussal, és volt egy mondatom, ami teljesen felesleges volt, időt és energiát pazaroltam vele, ezzel persze belefolytam egy kisstílű, személyes játszmába - és pont vele. Miért? Reflexből. Mert domináns helyzetbe igyekeztem kerülni, ösztönből, nem tudatosan, csak azért, mert... Mert CSAK. Na ez a baj. Azért, mert késztetésem van rá, a génjeimbe van írva, ahogy mindenkiébe, már a közös ősben is benne volt, mielőtt a mai ember kifejlődött volna. A késztetés logikus és hasznos egy főemlős számára. Nekünk is az. De hogy önállósítja magát, és anélkül hoz ki belőlem gyors, önkéntelen dominancia-jelzéseket, hogy egyáltalán felfognám mi történik, na az már zavar. Reggel, már miközben az álmaimat leírtam a füzetkémbe, ott járt a fejemben az a kis bosszúság, hogy "Ezt most mért is csináltam? Hasznom nem volt belőle, csak megtettem, mert nekem muszáááj... Annyira jellemző, pedig annyi bajom volt már belőle..." Úgyhogy az álom leírása alá azonnal odabiggyesztettem az "M" betűt (= "Missön"), és odaírtam, hogy ma három ilyenen tudatosan kapjam rajta magam! Mikor olyasmit mondok amit nem célszerű, de jól esik mert dominanciajelzés és a biológiám örömérzettel jutalmaz érte.

Nem az volt a célom hogy megszüntessem ezt a berögződést, hanem csak hogy észrevegyem.

Estére eléggé megdöbbentett az eredmény. Naponta többször megteszem, egyértelműen helyzetkinyilvámítási céllal, és normális esetben fogalmam sincs róla!

Első esetben nem mondtam semmit. Pont ez volt a lényeg. Kellett volna mondanom valamit abban a helyzetben, de így finoman jeleztem a majomcsapatban elfoglalt rangomat; leheletfinom kis bunkóság, egyik félben sem tudatosul, de mindketten tudomásul vesszük tudat alatt, hogy én "megtehetem".

Délután a második eset, ugyanez, csak a személy változott akivel megtettem. De: most már korrigáltam akaratlagosan. Haladás. >> "Ja, és mikor azt mondtad hogy köszönöm, elfelejtettem mondani hogy szívesen, de szívesen! :-) " <<

Harmadik alkalom, este. Itt már mondtam valamit, aminél csak a szétáradó örömérzet hatására kapcsoltam, hogy Na, ez megint az volt!

Kész, küldetés teljesítve, szépmunka-ügyes voltál. (És bunkó.)

ÉS: aztán este beszéltem egy harmadik emberrel, akinél már megszokásból, lendületből vettem észre a negyedik aznapi dominancia jelzést; Örültem neki hogy beszéltünk, éreztem, de a "Nna, örülök hogy beszéltünk!" -re nem mondtam hogy "Én is örülök", mert "nem akartam nyalizni". Így kimondva már halál ostobán hangzik, de az egész napi odafigyelés nélkül észre se vettem volna. (És az rosszabb mint felfogni és roppant ostobának érezni magam... :-D )

*****************************************************************

 

Tedd mindig azt, amit félsz megtenni.

                                                                  

                                                                   Ralph Waldo Emerson

 

Hol volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy roppant komoly gondolkodású lány, aki ilyen szavakat tud, hogy transzlogika, meg személyiségfejlesztés meg belső bölcsesség, és néha azzal hízeleg önmagának, hogy jó úton van elméje egyre jobb hatásfokkal való használatában, mert itt vannak például a tudatos álmok, amikben aztán gombaszedő-kosár számra gyűjthetők a természetes zsenialitás apró, de csodálatos, fénylő kis drágakövei. (Lásd: belső bölcsesség, transzlogika, stb.)

Történt pedig egy éjjel, hogy ez a lány egyedül bolyongott a komoly gondolkodásával egy sötét, kutyaugatásos faluszélen, amikor egyszeriben rájött hogy álmodik. Nosza, igen megörülvén a rengeteg lehetőségnek a szellemi, érzelmi és spirituális fejlődése előmozdítására (Lásd: transzlogika és a többi, ) odaperdült azonnal a település nevét jelző, nagy táblához, és szólott:

"Ez itt most egy tükör!!"

És lőn: a tábla gyönyörű, nagy tükörré változott. Leányzónk pedig azon nyomban lekapta magáról a pólót, és hosszas cicipróbálgatásokba merült, az ő minden nagy bölcsességével és komolyságával; elmélyülten tanulmányozta magán a különböző méretű és formájú ciciket, igyekezvén kiválasztani a legoptimálisabbat, milyet is szeretne magának leginkább...

Ki tudja, talán még most is ott áll, a mellei kinézetét változtatgatja, és szemléli különböző szögekből, mint a sok-sok magával cipelt rucit a próbafülkében; hacsak azóta fel nem ébredt...

Ennyi volt, de az biztos hogy igaz volt; jó éjszakát Gyerekek, álmodjatok szépeket!

 

ÁLOM, FANTÁZIA, KREATIVITÁS:

A MENTÁLIS FOLYAMATOKTÓL A TÁRGYIASULT VALÓSÁGIG

 

...ezt a címet kapta idén a Magyar Pszichoanalitikusok 18. konferenciája.

Október 7-8 (péntek - szombat) az időpont, de azért lehet esetleg sürgős a döntés, mert az első kedvezményt adó befizetési határidő augusztus 1.

**************************************************************

TOVÁBBI INFÓ A HONLAPON

Valahol ott a kulcs, hogy megéri -e a melót.

A tipikus történet a tudatos álommal. Ahogy zajlani szokott - magamon is érzem, a többieken is látom:

1. Az ember először kíváncsi, lelkes, elfogja a kalandvágy,
2. aztán már csak tudja hogy jó lenne, hasznos is, kellemes is, de már nemigen akaródzik megtenni a konkrét lépéseket,
3. később még egy valami lesz a többi dolog között, amit kéne,
4. és végül az átlag versenyző kimondja, hogy már nem játszik ilyet, és okosan megmagyarázza, hogy ez miért logikus és célszerű döntés.

Nem akarok így járni. Azt akarom, hogy kalandosabb, gazdagabb, színesebb, okosabb,  boldogabb életet építsek magamnak, az álmaim által. Ragaszkodom az eredeti tervhez, mert továbbra is úgy gondolom, hogy nagyon megéri.

 ...  és ez itt a legfontosabb buktató, amin rendre kezét-lábát szokta törni a kezdeti szerelem az álmok iránt: hogy "GONDOLOM". Hogy csak gondolom, hogy megéri. Elméleti tézis, amiből ha kifogy a kezdeti, első lendület, a racionálisnak tűnő magyarázat kíséretében föld alá temetés szokott a sorsa lenni.

ÚGYHOGY...

Mostanában a Miért? -re keresek minél több és érzelmileg is meggyőző, magával ragadó választ. Amilyen erővel izzik bennem, és új lendülettel tölt fel a sok életerős, vonzó "Miért", olyan mértékben, magától fog kibontakozni a "Hogyan". Ahogy egyre újabb és újabb felhasználási területeket találok, újra elkap a lendület, és ugyanaz a biológia visz roppant erővel előre, mint ami néha visszahúzott.

Arra összpontosítok, szándékosan arról az állapotról álmodozom, hogy mestere vagyok az álmaim hasznosításának, naponta vannak új ötleteim, érezhetően hatékonyabbá, boldogabbá, vidámabbá tesz ez a tevékenység, minden este izgatottan várom az új "anyagot" amiből másnap imádni fogok mindenféle remek dolgot alkotni...

Vagyis - agykontrollosan szólva - azt programozom, hogy IMÁDOM, ÉLVEZEM a tevékenységet, amelynek során az álmaimból nap mint nap boldogságnövelő csodaszert gyártok.

Részben remélem, részben tapasztalom a hatást:

1. Valóban megtalálom (nap mint nap) az új, szórakoztató trükköket, hogy álomanyagból örömtelibb ébrenlétet gyúrjak, és
2. ilyenkor szinte magától megy a "hogyan". Meggyőzöm a biológiámat hogy érdemes, mert ÁLLATI JÓ BULI, ő pedig amint ráharap, egyszerűen elintézi a többit. Magától megy az álomfelidézés és maguktól jönnek a tudatos álmok. Úgy hajt a természetes kíváncsiság pl. kutakodni a neten vagy álomkönyvet olvasni, mint mikor az ember nagyon szomjas. Az ilyesmi pedig rendszerint előidézi a tudatos álmot, úgy ahogyan az első lendülettől hajtott kezdőknek azonnal sikerülni szokott, mikor egész este lázasan olvasnak a témáról.

Egy apróság, ami most jutott eszembe írás közben, de pont ide lett "álmodva", az erőforrásról, amivel össze vagy kötve, úgyhogy inkább intézd úgy hogy abba az irányba húzzon, amerre menni akarsz...

Ma éjjel álmomban láttam egy kis kocsit, ami elé egy csacsi volt befogva. Ott ült a gazdája a bakon, és igyekeztek mindketten, hogy haladjanak előre. Úgy meglepődtem, hogy emlékszem, álmomban is kétszer megnéztem hogy jól látok -e: A csacsi fordítva volt befogva a kiskocsi elé, fejjel a hajtónak, hátsó véggel a menetirány felé. Mikor felébredtem, és gyorsan, öt rövid pontban rögzítettem az álmot, azt írtam fel az "ajándék" rajzocska után hatodik pontként, hogy:

" Ne fogd be fordítva a szamarad!!! :-DD "

Mostanában álomemlékezetre gyúrok. És - úgy tűnik hogy csak ettől - kb. minden másnap van tudatos álmom.

:-)

Nem várt mellékhatás.

:-)))

Az egyik. De ugyanígy nem várt kellemes jelenség, hogy ismét rádöbbentem, milyen sűrű, élénk humora van az emberi tudatalattinak.

A jó hír: Hogy minden bizonnyal a Tiédnek is!!

:-)))

Az elmélet: Ha valaki BÁRHOGYAN eléri, hogy naponta legalább három - négy teljes, hosszú álomra emlékezzen egy átlagos alvásidő alatt, azzal több mint a fele utat megtette a rendszeres tudatos álmodás felé. Tapasztalataim szerint akár önmagában is elég lehet pár naponta egy-egy spontán tudatra ébredéshez álom közben.

Az egyik kulcs:

Álomnapló.

És hogy minden legyen benne, ami előre visz, de hagyd ki ami már visszahúz: na AZ igazi művészet. A jutalom azonban megéri a kísérletezésbe fektetett időt: finomodsz, csiszolódsz minden alkalommal; és az álmaiddal együtt dolgozni igen-igen szórakoztató csapatmunka tud lenni.

Szóval: Amikor MINDEN áldott napodat úgy kezded, hogy már többször is megmártóztál a saját tudatalattid intelligenciájának, humorérzékének, éleslátásának (stb, stb..) közvetlen megtapasztalásában, az remek alaphangot ad a napnak. Az a sok életerős, természetes tehetség, mind ott van a koponyádban, letagadhatatlanul, attól függetlenül, hogy fogod -e aznap ébren is használni vagy sem. Légy büszke és elégedett, és igen, nyugodtan legyél hiú: az a rengeteg kreativitás, aminek a termékei reggelre színes, eleven karnevállá sokasodnak a fejedben, az TE VAGY!!

Igen, TE!!

:-)))

Olyan egyszerű!

Nem kell teljesíteni, nem kell újat létrehozni, nincs szükség rá hogy bármit is tegyél: úgyhogy nincs mibe belebukni! Itt kivételesen úgy kapható a ragyogó bizonyítvány, hogy nem kell vizsgát tenni előtte: a kitűnő eredményeket nem eléri az ember, hanem egyszerűen megtörténnek vele, ha akarja, ha nem. MINDEN éjjel!

Ne tégy semmi mást, csak figyelj. :-)

A címszereplő Rovátka Királyban egyébként az a különleges, hogy meg se jelent! Annyira lényegtelen, sokad rangú apróság volt egy abszolút esemény- és humor-dús álomban, hogy épp ettől maradt meg a fejemben. Valakivel beszélgettem, egy teremben, a párbeszéd, az érvek, a logikai mérkőzés (köztem és... köztem), a gyors álláspontváltások, mind együtt sem kötötték le eléggé az agyamat hogy ne kezdje el még pluszban szórakoztatni saját magát: az alkudozás kellős közepén, tök mellékesen "fél füllel" meghallottam, hogy a hátam mögött valaki épp bejelenti az újonnan érkező vendéget: "Ő-csökkent Lótetűsége tizennegyedik Rovátka Király!"  Némi futó derültséggel épp csak tudomásul vettem, hogy mi zajlik a háttérben, és folytattam a megkezdett társalgást. Aztán pedig egész nap nem ment ki a fejemből a jeles férfiú neve, épp amiatt, hogy olyan kivételesen semmihez de semmihez nem volt köze az álomban. Különálló kis szikra volt, csak mert... csak. Ennyi a magyarázat. :-)

Hülyeség?

Az nem kifejezés.

Kell?

Nagyon kevés dolog kell ennyire:

Minden egyes egészséges ember fejében olyan csoda lakik, amit ha jobban ismerne, sokkal jobban szeretné saját magát, és sokkal jobban bízna a képességeiben. És ez szerintem nagyon kell.

 

"You're only given a little spark of madness.

                You mustn't lose it."

 

                                                            Robin Williams

 

 

"A SZERELEM OLYAN, MINT A CÁPA.

HA NEM MEGY ELŐRE, MEGDÖGLIK."

                         Woody Allen

 

Többször előfordult már, hogy egy egy álom - néha egy tudatos álom - pezsdítette fel a tényleges, éber világban létező szexuális életemet. :-))

Pont a legutóbbi is pl., pár napja. Az első TÁ -ból felébredtem, visszaforognom nem sikerült (egy technika, amikor az ember az oszló tudatos álmot forgással próbálja meghosszabbítani), de közvetlenül ébredés után eszembe jutott a gyakorlat, aminek az egyik eleme az a bizonyos 61 pontos meditáció. (Ld. LaBerge tréning.) Nosza. Idáig nem próbáltam még ki, csak egyszer átnéztem az ábrát, hogy emlékezzek, hol vannak a pontok. Már akkor is feltűnt, és némi derültséget keltett bennem, hogy ilyen meditációt nem láttam még, nem tudom, ki mit hord az x -edik és az y -adik pontnál a testén, de nekem ott konkrétan a mellem van. :-) Mikor most elkezdtem végezni a gyakorlatot, és idáig elértem, megint eszembe jutott, és megint egész komolytalan kedvem lett a gondolattól. Sebaj, csináljuk. :-) "Oké, akkor most ellazítom a bal mellbimbómat...( :-DDD ).." Valószínűleg már a torokcsakránál totál elaludtam, és mire idáig elértem, már álmodtam az egészet. Persze, nem tűnt fel, hogy már az álomtestemet lazítgatom.. :-D Pedig többször, teljesen élethűen láttam magát a fekete - fehér ábrát is, ez gyanút kelthetett volna.. Szóval:

Túlléptem az első derültségen, és halálos komolysággal, minden sokéves meditációs tapasztalatomat latba vetve: elkezdtem ellazítani a bal mellbimbómat. :-DD Pár pillanat múlva olyan érzés töltötte be a testem teljes balfelét, hogy emlékszem a meglepődésre, meg a befelé-nevetgélésre mélymeditációban: Baasszuus!!! Ha most ugyanígy ellazítom a jobb mellbimbómat is, akkor nem tudatos álmom lesz, hanem orgazmusom!!

Erre a gondolatra hirtelen a szobám közepén termettem, a Kedvessel, és lelkesen arról beszéltünk, hogy mit akarunk játszani. :-) Komolyan, mint a gyerekek. :-) " Akkor legyen az, hogy ez a szoba ezmegez, és az ajtó meg idemegide nyílik, .. Nem, szerintem a szoba legyen egy... és kint meg akkor ezmegez van, és ki honnan jön, és hogy futtottunk véletlenül össze... Végülis meglett az alapsztori ami mindkettőnknek tetszett, és akkor az ajtón túl pedig kezdődik az ilyenésilyen út... És kinyitottuk az ajtót, és ott volt az út! Illetve: - biztos el tudjátok képzelni: nem az út került az ajtó elé, hanem a szobám mindenestül átkerült annak a bizonyos útnak a végére. Kiléptünk, és láttuk, hogy csak úgy natúr, a szoba, ház nélkül, mintha egyenesen oda építették volna, a homokdombra, az úttal... :-D Tudjátok, álomban is van az embernek egy földrajzi holtartózkodás-tudata. Szóval: átteleportálódtunk, szobával együtt a tervezett helyszínre.

"Ok, akkor én leszek a Kimerült Vándor, és lestoppollak, mikor jösz autóval.." :-D Nyilván, azonnal termett ott egy autó, Kedves elindult az úton mint eltévedt vándor, beültem az autóba, indítok, megfordulok, és látom, hogy a Kimerült Vándor teljesen átalakult: más öltözet, más test  -  egy másik emberi alakot vett magára! :-D A mozgásából azonnal láttam, hogy ez abszolut ő, csak egy másik testet használ éppen.    -   (titkosos részletek amiket most kihagyok)   -   Szóval: épp az történik, hogy valami csavarkulcsot ad nekem vissza, és ott áll mellettem egy férfi, a mozgása, a gesztusai, a szavai, a döntései, a kisördög arckifejezése összetéveszthetetlen, egy pillanatnyi kétségem nincsen, hogy ez ő; DE EGY MÁSIK TEST!! Minden pici porcikája teljesen idegen, tök ismeretlen. Közben pedig olyan arckifejezéssel néz a szemembe, ami kizárólag neki van. :-) Markolja azt az impozáns, acél csavarkulcsot, és immáron harmadszorra próbálja beletenni a nadrágom farzsebébe... (...) Tudom, hogy nem fogja megtenni, csak most eljátssza, hogy erőteljesen próbálkozik... Vááááááááááá!!! :-DDDDD Ezen a ponton tudatosul hirtelen, hogy ez asszem nem lesz egy hosszú történet, kötve hiszem hogy akár a házig eljutnánk, és már simulok és dorombolok és ....

És akkor eszembe jut, hogy én itt most bent, álomban 100% ra biztosan tudom hogy ez ő, ezt az ember érzi, teljesen olyan, mintha egy kabátot vett volna fel a történet kedvéért, csak most ez épp egy másik test; de.. Ő vajon majd ébren, kint, ha elmesélem neki, akkor érteni fogja? Rosszul esne neki, vagy félreértené? Nem akarok olyat csinálni, amit ne mondanék el neki szívesen, megbántanám vajon ezzel? Persze, én tudom, hogy ez itt100% -ban ő, de ő (az igazi, ott kint), elhiszi biztosan? És ha igen? Hiszen akkor is vele lennék, ha kabátot váltott volna a játék kedvéért.. most bőrt váltott, de vajon....          Igen. És itt ébredtem föl. :-D

Azóta elmeséltem neki. :-) Hááát, utána sokmindenről beszéltünk. Minden szempontból felpezsdítő tapasztalat volt. Fülig ért a szánk, és a beszélgetés végén sztem kimutathatóan szerelmesebbek voltunk, mint az elején. Most nemes küldetésének érzi a legközelebbi játékkor úgy átadni magát, hogy néha tényleg másik embernek érezze magát. :-) Persze, a kihívás nyilván megfogott, nem maradhatok le mögötte... :-)

 

"A SZERELEM NEM FÉL TANULNI."

egyszer hallott Bossa Nova szám :-)

 

Szóval, csak biztatni tudok mindenkit:

Álmodjatok! :-) Álmodjatok ihletért, kalandért, jótanácsért, és aztán ébren varázsoljátok el, akit szerettek!  :-)))

"Be the Ball!"

"BE THE DREAM!"

     Amikor éppen elég a légies keleti vonalból, kijózanít és felébreszt valami kellemesen gyakorlatias nézőpontra váltani. Valahogy minden átláthatóbbá és kezelhetőbbé válik számomra, ha kicsit sportolóként gondolok magamra. Hiszen olyasmire igyekszem rávenni a testemet, ami magától neki nagyon nem lenne természete. Ugyanúgy fontos a következetes, rendszeres gyakorlás, mint az egy-egy nekirugaszkodás előtti pengeéles, minden mást kizáró fókuszálás. Mint a sportban. Ugyanúgy "nem természetes" az a teljesítmény, amire egy virtuóz álmodó rá tudja venni az elméjét, mint ahogy egy edzett test is "természetellenes" dolgokra képes.

     Most elsőre hirtelen a srác jut eszembe, aki a fejével tört beton és jégtáblákat. A dokumentumfilmesek odaállították egy műszerhez, ami az emberi koponyára mért biztosan halálos ütés két és félszereséig volt hitelesítve. Gondolom kitaláltátok: fogalmuk sincs, mekkorát üt a pasas, mert kapásból azzal nyitott, hogy az első fejelésével használhatatlanra zúzta a műszert.

     Természetesen elfogult vagyok, de azt hiszem az a különbség, hogy egy élsportoló túlerőlteti, és ezzel már elroncsolja a testét, míg egy igazán él-álmodó hosszabb életűvé, jobban használhatóbbá, és boldogabbá edzi az elméjét. Ok, elég a propagandaszövegből, beszéljen az, aki már le is tett valamit az asztalra. Erősen ajánlom pl. nagyon komolyan elszánt tudatos elalvási kísérlet bevezetőjeként, ráhangolódáshoz. Mondjuk egy hajnali, köztes ébredési szakaszba, amikor csak a tudatos elalvás miatt ébresztetted fel magad, pár órával a természetes ébredésidőd előtt. Még a tibeti vonal "guru jóga" gyakorlatával is használható együtt  -  a guru az guru... :-)

>> Katt ide. <<

További ráhangolódást segítő videók: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

TALÁLÓS KÉRDÉS

(Nem beugratós, van megoldása.)

Sétálsz az utcán valakivel, akit foglalkoztat a tudatos álmodás, és ismered azt a szokását, hogy sűrűn elleőrzi, épp ébren van -e. Tudod a rituálét is, láttad már sokszor, pár másodperc, hangosan elmondja a választ egy állandó kérdéssorra, közben megnézi az óráját, a ruházatát.. Majd megállapítja, hogy "Ébren vagyok." Most is épp ellenőriz, ruha, óra, válaszok, majd (hallanod se kellett volna, már a kérdésekre adott válaszokból tudod a végeredményt):  "Nem vagyok ébren! Álmodom!"

Na ilyenkor mi van??

Az első helyes megfejtő között elismerő pillantásokat sorsolok ki.

"Erősítsd meg a szándékot,

ami automatikusan megerősíti a tudat éberségét."

Üdv ismét!

Tenzin Wangyal Rinpócse: Az álom és alvás tibeti jógája.   Megvettem, tetszett, elkezdtem, abbahagytam, elfelejtettem.

Szóltak, hogy jó. Rájöttem, hogy Jé, tényleg. (Köszi!) Most más élethelyzet, más nézőpont, második nézésre legalább ugyanolyan hasznos. És közelebb áll az izlésemhez a jelenlét és összpontosítás élesítésére tett hangsúlyával, mint a nyugatibb, inkább közvetett trükköket használó irányzatok. :-) Ilyen szempontból Csíkszentmihályi tétele elgondolkodtató: "Az ember boldogságra való képessége az összpontosításra való képességével arányos." Persze, biztos nem szó szerint és 100% -ig, de azért lehet benne valami...

Ímhol az oldal, ami számomra - gyakorlati szempontból - leghasznosabbnak tűnik. Talán azért, mert nem vagyok hajlandó elengedni azt a feltevést, hogy a tudatmegőrzés HOGYAN -ja a lényeg. A többi, passzív ébrenléti gyakorlat, a véletlenszerűen kiváltott, felkészülés nélkül kárbavesző TÁ -mok nem annyira fontosak.

" ...az álmosság valójában a tudat egyfajta mozgása, amit erős összpontosítással meg lehet állítani. "

A tréningről

Eredeti cím: Lynne Levitan & Stephen LaBerge - A course in lucid dreaming

Az eredeti szöveg angol nyelven itt található.

Amiket alább leírok, csak kiragadott vázlatpontok, és saját fejlesztésű kiegészítések, nem alkalmasak rá, hogy az olvasó pusztán ennyiből következtessen az eredeti anyag tartalmára; szóval:

•  Látom kinyitni egy jellegzetes színű, bármelyik falra odaképzelhető ajtót. Az ajtó egy kocsmafélébe nyílik, ami olyan, ahogyan ő berendezné, és épp azt / azokat találja ott, akivel kedve van találkozni. Mit adnék érte, hogy picire kuporodhassak a sarokban, és hallhassam egy-egy sör mellett Szerb Antallal beszélgetni...

..., úgy le fog ez engem darálni, azt hiszem! :-DD

Csinálom vagy tíz napja, ma szintetléptem, és most próbálok 100% -ot teljesíteni, valamint élni is egyszerre. Hevenyészett benyomások egy roppant fárasztó nap után, a Laberge -féle bombabiztos, extraintenzív TÁ tréningről:

Fizikai öröm. A repülés se ér fel hozzá, és bizonyos szempontból a szex se. Idézd fel magadban azt a pár pillanatot, amikor egy esztétikai élmény teljesen betölt, elural. Mikor csak arra figyelsz, olyan mértékben, hogy az életed, a személyiséged egy pillanatra eltűnik, annyira nem fontos, mintha arra az időre meg is szünne. És most képzeld el, hogy képes vagy megalkotni pontosan azt a művet, ami jelenleg számodra A tökéletes élmény. A tökéletes alkotás - és: nem csak passzívan befogadod az adott művet, hanem TE ALKOTOD MEG!!

Kb. három hete, örömömben, hogy TÁ -mom van, lebegve énekeltem egy szökőkút fölött, olyan hangom volt, mint akinek van hangja! Meg tud is vele bánni. Durva, intenzív örömöt jelentett hogy ki tudok énekelni tisztán mindent, minden hang ott szól és úgy, ahogy a szerkezet megkívánja.. váááááá. Nagyon jó volt. Aztán meghajoltam lebegve a pár tapsoló járókelőnek, teljesen egyenes, nyújtott testtel. Azt nagyon szeretem, hogy az ilyeneket teljesen hitelesen jelzi az egyensúlyérzékem, éreztem az egyensúlyváltozást, amit olyankor kell (-ene), mikor egyenes testtel függőlegesből vízszintesbe fordulsz, aztán vissza.

Pár napja, tudatos álomban egy buszon azzal szórakoztam,

1.: Mutatott olyat, amilyet még soha életemben nem láttam?

Igen.

2.: Hallgatag, egyedül sétálós, elgondolkodós kedvem volt, miután kijöttem?

Igen.

3.: Jutott eszembe film közben egy villanásra is, hogy nem vettem kukoricát?

Nem, nem, egy kicsit se. :-)))

Gépház fíling - így hívtam. Nem voltam börtönben, nem rokkantam meg. Már régen rendben van minden, sőt, sokkal inkább rendben mint az egész ügy előtt. Nagyon nagy szerencsém volt: hogy az igazán pokoli rész csak hónapokig tartott, és szerencsém volt, hogy megtörtént egyáltalán. "Nem embernek való." - csak ennyit voltam hajlandó (képes) mondani róla, egy-két igazi barátnak, legközelebb álló bizalmasnak. Ezt is max ha háromszor, csak igazán kitartó piszkálás és faggatás után. De jót is tett. Tudom, hogy milyen amikor rossz, úgyhogy érzem, amikor jó. Ma minden "átlagos" napom boldog nap, mert a kontraszt időszak, a "nem átlagos", volt annyira erős élmény, hogy sose felejtsem el.

Egyszóval cudar idő volt. A nappalaim folyamatos fizikai fájdalommal voltak tele, (olyan típusúval, amikor örülsz a csonttörésnek, mert megkönnyebbülés, hogy végre máshol fáj) meg jeges, nyugodt félelemmel, hogy mi van, ha... Arra kellet figyelnem, hogy felébredéstől eljussak a következő elalvásig, minden áron. Bárhogy, csak kibírni.

Eszem ágában sincs panaszkodni. Megismétlem: összességében véve jó, hogy volt ilyen pokoljárás is az életemben. Azért igyekeztem érzékeltetni, hogy el tudd képzelni milyen az, amikor az ébren töltött életed semmi más, csak: gépház.

Ezt az összefüggést elég sokára hittem el. Nem tudom miért, de így van:

Talán a legbiztosabban úgy váltható ki nálam a tudatos álom, ha elalvás előtt pár órával élő szóban, komolyabban beszélgetek róla valakivel.

Hogy az illető most hall először az egészről, vagy gyakorlott profi, az mindegy. Hogy egy helyen tartózkodunk -e, vagy hogy láttuk e egymás fejét valaha, az is mindegy. Annyi a lényeg, hogy akivel beszélek, azt érdekelje, és valamennyire felvillanyozza a téma, és hogy beszélgetés legyen (tehát, a csetelés már nem működik így). Lehet csak eszmecsere, gyakorlati apróságokról, elméleti összefüggésekről, ilyesmi, vagy lehet játék (például ilyen).

Hogy miért működik, arra csakk tippem van, meg nem is fontos - lényeg: hogy működik. Többször bebizonyosodott, pedig eleinte azt hittem, véletlen egybeesés. És ha nálam ilyen ereje van a személyes társalgásnak, erős a gyanúm, hogy másoknál is. Szóval automatikusan adja magát a következő megoldás:

FRISSEN NYITOTT ÁLOMMŰHELYBE BESZÉLGETŐTÁRSAKAT KERSEK. HOGY AKINEK EZEN MÚLIK, EZEN NE MÚLJON! :-) HA ÉPPEN CSAK FONTOLGATOD, HA ELKEZDENÉD VAGY MÁR EL IS KEZDTED A GYAKORLÁST, VAGY HA VIRTUÓZ MESTER VAGY, EZ MIND OK ARRA, HOGY BEKÖSZÖNJ NÉHA.

************************************************************************

 

ÚJ KÖZÖSSÉGI HELY:   ITT

 

Regisztráció pedig   ITT

SEHOGY MÁSHOGY. Ez van.

És ha egyáltalán nem, akkor igenis szegényebb lenne az életem nélkülük. Érzem a másnapi mosolygásra késztető, élénk hangulatból, vagy a most, csak az emlékek hatására átjáró, bizsergető kalandvágyból.

Persze, nem jutna eszembe, nem okozna kínzó hiányérzetet, hogy nem tudom milyen a testem molekuláris átlényegülésének és szilárd tárgyakkal egybeépülésének érzete, vagy valaki más összeszakadni készülő, megkezdett varázslatába belenyúlni, és teljes erőből igyekezni azt mégis egybentartani és befejezni... Viszont így, hogy ezek a sehogy máshogy át nem élhető érzetek fizikai, gyakorlati tapasztalatként, teljes értékű valóságként épültek az emlékeim közé, valahogy gazdagabb lett tőlük a történetem.

Igaz -e, hogy a fegyelmezett álomnapló írás hasznos? Igen.

És igaz -e, hogy a fegyelmezett álomnapló írás káros? Igen.

"Csapj mindent a falhoz, és meglátod, mi tapad meg rajta!"

Timothy Ferriss fogalmazta meg így az elvégzendő tevékenységek kiválogatásának módszerét. Erősen szimpatizálok az úriember nézeteivel. :-)

Elterjedt vélemény, hogy ha komoly terveid vannak az álmaiddal, semmiképp nem sunnyoghatod el az álomnaplót. Sokáig egyetértettem ezzel. Ma már nagyon nem.

A döntés mellett kitartás képessége. Ennyi.

Változom. Levedlem a személyiségemet, és újat növesztek alatta, ha szükséges a sikerhez. Szívesen teszem.

Ha ezen múlik, ezen nem múlik...

Az elején azt vettem a fejembe, hogy képessé váljak kb. 90% -os eséllyel tudatmegőrzéses elalvással tudatos álomba lépni. Amit eddig tettem érte, az sok. Idő, energia, összpontosítás, kitartás, kísérletezés, próbálkozás újra, újra, újra.. Érzem a bőrömön (és a hangulatomon): tényleg sok. A saját mércémmel mérve. Objektíven nézve a siker szempontjából viszont...    Jaaaaaaj...    Kevés, kevés, mint sünben a dauer..

Olyan tulajdonságok kellenek ide, amik egyszerűen nem az én tulajdonságaim. El tudom képzelni őket, de idegenek számomra, az nem én vagyok, az egy másik ember. Olyan acélos következetesség, aminek az én kis szeleburdi lényem pont az ellentéte. (Ld.) Valami számomra újszerű élesség, sűrűség, lényeglátás. Kompromisszumot nem kötő elszántság, letisztult, szikár, elemi hozzáállás. Ezeknek a dolgoknak az összessége, érzetre, ha becsukom a szememet és hagyom, hogy összeálljon belőlük egy élőlény, valami idegen, valami mindenképpen több, mint amennyi én vagyok. Ahol ezek a dolgok vannak, ott én nem vagyok. Ott kő van, szél, minimalizmus, jeges nyugalom.

Nem, nem az én helyem. De szimpi hely. :-)

Még egy kicsit a nyers élvezetről. Ezúttal a zene élvezetéről. Álmomban zenélni: olyan tömény esztétikai öröm, amihez képest a "valós" zenehallgatás erőtlen hamisítványnak érződik. Életem éber- és álomélményeit együttesen nézve az öt legcsodálatosabb közöt van.

Két jelenség összhatása miatt lehet így szerintem:

• A néha fokozott érzékelésélmény, amikor kép, hang stb. erőteljesebb, intenzívebb, mint ha valós, normál élmény lenne. Van ilyen. A biológia valami furcsa trükkje - mindenesetre komoly élményforrásul szolgálhat.
• A másik pedig az, hogy álomban az ember olyan képességek birtokában lehet, amihez ébren egyáltalán nem is konyít. Pl. mozdulatok, sport, tánc, folyékony nyelvtudás illúziója egy ismeretlen nyelven, stb. ÉS: virtuóz zenei képességek.

Nem tudományos tény amit mondok, de a tapasztalataim alapján nagyon így fest a dolog:

Jelenleg A legfontosabb önfejlesztő könyvnek tartom, amit valaha olvastam. Mindenkinek kivételesen hasznos összefüggésrendszert világít meg, sokféle életterületen mással nem helyettesíthető erőforrás. Egy-két szigorúan szakirányú könyvön kívül ezt a könyvet ajánlom legerőteljesebb segítségként T.Á. szempontból:

Lee Pascoe: Tégy úgy, mintha... !

Miért? Mert működött. Vicces, de egyszerűen bejön a módszer, sokkal jobban, mint ahogy számítottam rá. Elsősorban tudatmegőrzéses elalvás közben, de a lefekvés előtti pár percben, a hajnali "köztes" felébredéseknél, és mentális gyakorlatokhoz is komoly segítség. Olyan teljesítményre tesz képessé, ami "magamtól" nem ment. Ez újra és újra bebizonyosodik számomra, pedig az első pár alkalommal igencsak csodálkoztam a módszer hatékonyságán.