Valahol ott a kulcs, hogy megéri -e a melót.
A tipikus történet a tudatos álommal. Ahogy zajlani szokott - magamon is érzem, a többieken is látom:
- Az ember először kíváncsi, lelkes, elfogja a kalandvágy,
- aztán már csak tudja hogy jó lenne, hasznos is, kellemes is, de már nemigen akaródzik megtenni a konkrét lépéseket,
- később még egy valami lesz a többi dolog között, amit kéne,
- és végül az átlag versenyző kimondja, hogy már nem játszik ilyet, és okosan megmagyarázza, hogy ez miért logikus és célszerű döntés.
Nem akarok így járni. Azt akarom, hogy kalandosabb, gazdagabb, színesebb, okosabb, boldogabb életet építsek magamnak, az álmaim által. Ragaszkodom az eredeti tervhez, mert továbbra is úgy gondolom, hogy nagyon megéri.
... és ez itt a legfontosabb buktató, amin rendre kezét-lábát szokta törni a kezdeti szerelem az álmok iránt: hogy "GONDOLOM". Hogy csak gondolom, hogy megéri. Elméleti tézis, amiből ha kifogy a kezdeti, első lendület, a racionálisnak tűnő magyarázat kíséretében föld alá temetés szokott a sorsa lenni.
ÚGYHOGY...
Mostanában a Miért? -re keresek minél több és érzelmileg is meggyőző, magával ragadó választ. Amilyen erővel izzik bennem, és új lendülettel tölt fel a sok életerős, vonzó "Miért", olyan mértékben, magától fog kibontakozni a "Hogyan". Ahogy egyre újabb és újabb felhasználási területeket találok, újra elkap a lendület, és ugyanaz a biológia visz roppant erővel előre, mint ami néha visszahúzott.
Arra összpontosítok, szándékosan arról az állapotról álmodozom, hogy mestere vagyok az álmaim hasznosításának, naponta vannak új ötleteim, érezhetően hatékonyabbá, boldogabbá, vidámabbá tesz ez a tevékenység, minden este izgatottan várom az új "anyagot" amiből másnap imádni fogok mindenféle remek dolgot alkotni...
Vagyis - agykontrollosan szólva - azt programozom, hogy IMÁDOM, ÉLVEZEM a tevékenységet, amelynek során az álmaimból nap mint nap boldogságnövelő csodaszert gyártok.
Részben remélem, részben tapasztalom a hatást:
- Valóban megtalálom (nap mint nap) az új, szórakoztató trükköket, hogy álomanyagból örömtelibb ébrenlétet gyúrjak, és
- ilyenkor szinte magától megy a "hogyan". Meggyőzöm a biológiámat hogy érdemes, mert ÁLLATI JÓ BULI, ő pedig amint ráharap, egyszerűen elintézi a többit. Magától megy az álomfelidézés és maguktól jönnek a tudatos álmok. Úgy hajt a természetes kíváncsiság pl. kutakodni a neten vagy álomkönyvet olvasni, mint mikor az ember nagyon szomjas. Az ilyesmi pedig rendszerint előidézi a tudatos álmot, úgy ahogyan az első lendülettől hajtott kezdőknek azonnal sikerülni szokott, mikor egész este lázasan olvasnak a témáról.
Egy apróság, ami most jutott eszembe írás közben, de pont ide lett "álmodva", az erőforrásról, amivel össze vagy kötve, úgyhogy inkább intézd úgy hogy abba az irányba húzzon, amerre menni akarsz...
Ma éjjel álmomban láttam egy kis kocsit, ami elé egy csacsi volt befogva. Ott ült a gazdája a bakon, és igyekeztek mindketten, hogy haladjanak előre. Úgy meglepődtem, hogy emlékszem, álmomban is kétszer megnéztem hogy jól látok -e: A csacsi fordítva volt befogva a kiskocsi elé, fejjel a hajtónak, hátsó véggel a menetirány felé. Mikor felébredtem, és gyorsan, öt rövid pontban rögzítettem az álmot, azt írtam fel az "ajándék" rajzocska után hatodik pontként, hogy:
" Ne fogd be fordítva a szamarad!!! :-DD "
Utolsó kommentek