Sziasztok álomjárók !
Nem tudtam hová illesszem be nektek ezt a linket , de szeretném veletek megosztani ez egy film előzetese , ami az álomvilágban játszódik , arról is szól .
www.youtube.com/watch?v=koiMqY-Jc3c

Egyetlen dolog van ami szomorúvá tesz vele kapcsolatban , miért kell minden jó ötletet tönkretenni az erőszakkal .Bár tudjuk néha erről is szólnak az álmok , de háát és most mosolygok egy nagyot , :) tudom ezt lehet másképpen is , nem csak hadakozással . .

@fortisbarat: :-))) Pár napot Pesten töltöttem és nem olvastam az íméleimet. Ezt a hozzászólásodat sem. Megnéztem a filmet, úgy jöttem haza, hogy frissiben írok róla, és akkor olvastam, hogy ajánlod. Köszönöm, hogy szóltál róla. :-))
Igazad van lövöldözés ügyben. Amellett, ha nem lenne eléggé populáris, nem is látnánk, vagy nem lenne elég pénz rá, hogy ekkorát üssön. :-( Talán úgy lehet a legmegnyugtatóbb gondolni rá, mint a mesterséges édesítőre a cukormentes sütiben. Valamit - valamiért..

Nemrég egy barátom elmesélte , hogy tudatos álomban a konyhában hogy csinált egy sütis tálcábol egy dimenziókaput . Sikerült neki , nagyszerű egy tapasztalás .
Azért említem , hogy lássátok mennyire fantansztikus formálni az anyagot , tudatos álomban .
Az utcán sétálva megláttam egy pocsoját és visszaemlékeztem erre a sütis tálas projectióra . Ez tudatosította bennem az álom tényét .
Mindjárt munkának is láttam és középen belehasítva a pocsojába egy dimenzió kaőut varázsoltam . bele is ugrottam gondolkodás nélkül , bár ezt nem tettem igazán jól , mert cél nélkül , ne ugráljon az ember . Meg is lepődtem , mikor magasan ég és föld között lebegtem egy oszlopba kapaszkodva a gravitációt meghazudtolva , hatalmas mélység és magasság , bár élveztem hogy sikerült az ugrás , de azt már nem tudtam , hogyan kerülhetnék innen vissza . :) :) Aztán egy idő után álomba merültem és egészen máshol folytatódott egy normál álommal .
Szóval jobb ha az ember észnél van és tudja mit akar . :)

@fortisbarat: Bizony. Én is csináltam már dimenziókaput tudatos álomban, de én a puszta semmiből, át akartam rajta menni, de nem ment, csak félig. A kezem meg a lábam benne volt már, elég hülye testhelyzetben lebegtem ott benne kb. félig, mivel az űrben voltam közben. És a kezem meg a lábam valahogy ki volt tárva és csak azok tudtak benne lenni, mert felébredtem. Az ajtónyitogatást is kipróbáltam már, azt több sikerrel és ott mindig láttam, mi van az ajtók mögött.

@metálfarkas: Hmm az ajtónyitásra nem is gondoltam .Kinyitod az ajtót és egy másik világ tárul ki előtted ?

@fortisbarat: Másik világ.......... Hát inkább másik helyek. Volt olyan hogy egy ajtó mögött az űr volt, egy másikat amikor kinyitottam egy jó nagy démon csapódott ki belőle aztán mint valami labda, visszapattant az ajtó mögé én meg rázártam az ajtót. Volt hogy nagy lángokat találtam az egyik ajtó mögött, aztán volt olyan is, hogy aranyló színt találtam. Mint valami arany vízesés. Abba volt merszem bemenni és aranyló víz volt odabent, olyan volt az ajtó mögött mint valami hatalmas tartály, vagy víztorony, persze az aranyvíz a tartály fenekén volt.

@metálfarkas: Nagyon érdekes tapasztalatok , nem találkoztam még ilyenekkel .

Sziasztok ! Ez itt Seth könyvéből kiragadott jegyzet a tudatos álmodásról és végül is egészen jó gyakorlatot ír le benne . Fogyasszátok egészséggel :) !

Tudatos álmodás

— Létezik olyan tudatállapot, amely éberebb, mint bármelyik, amit eddig ismertél — egy olyan állapot, amikor egyszerre ismered fel saját alvó és éber énedet. Míg tested alszik, te tökéletesen éber lehetsz. Kitágíthatod tudatod jelenlegi korlátait.ű
Seth itt arra utal, hogy a pszi-idővel folytatott gyakorlatok valóban kitágítják a normális tudatot. Mindenféle, korábban elfojtott ihlet, megérzés, érzékeken túli, hasznos érzéklet felszínre juthat a tudatban. Ha az ember rendszeresen végzi a pszi-idő-gyakorlatokat, tudatosan felfogja a belső érzékektől kapott adatokat is. Ezekre az észleletekre is reagál, s így megtanulja, hogyan kezeljen jóval nagyobb tömegű ingert, mint azelőtt.
Ez az intuitív tudatosság megjelenik nappal is és alvó állapotban is. Már említettem: a Seth által adott útmutatás alapján megtanultam, hogyan lehetek álmomban teljesen éber. Ebben az állapotban az ember az álmait álomként éli meg, és többé-kevésbé akarata szerint módosíthatja őket. A teste közben békében, biztonságban pihen, és visszavárja a kivetített tudatot. Ehhez persze munkára van szükség — az én esetemben legalábbis így volt. Tapasztalati úton meg kell tanulni fenntartani a megfelelő tudati szintet, mert mindig fennáll a lehetőség, hogy az ember visszacsúszik a szokványos alvásba.
Ezek a tudati szintek csak előszobái annak a tudatállapotnak, amelyet én mostanáig csak ritkán értem el. Ebben az állapotban az intellektus, az intuíció és az ember teljes lénye valóban megemelkedett állapotban működnek. Az érzékek szinte hihetetlen módon kiélesednek. Ez az állapot előadódhat ébren is, alvás közben átélt „éber" állapotban, de transzban is. Ilyenkor az ember azt érzi, mintha eddigi életét álomban élte volna, és most ébredt volna fel: megtapasztalja saját többdimenziós valóságát. Aki egyszer átélte ezt az élményt, soha többé nem felejti el.
Az ide vezető út ott kezdődik, hogy az ember egyszerűen gyakorlatokat végez a pszi-idővel. Mindennap néhány percre elfordítja figyelme fókuszát a fizikai valóságról. Mindenki másként fogja érzékelni a belső érzékeket, hiszen maga az érzékelés is rendkívül egyéni. A belső érzékek használata azonban a pszi-idő begyakorlása nélkül igencsak nehéz. Némelyik hallgatóm viszont spontán módon „hangolódott rá" saját belső érzékeire a pszi-idő gyakorlása közben. Néhányan azért használták a pszi-időt, hogy előző életeikből való élményeket kutassanak fel; a tények megkeresésében sokféle belső érzéket is igénybe vettek.
Mindent összevetve a belső érzékek mindenki számára belátást, képet nyújtanak a fizikai anyagtól független valóságról és saját belső identitásáról. Automatikusan megnövekszik a figyelemösszpontosítás, és olyan képességek szabadulnak fel, amelyek a mindennapi életet is új értelemmel, vitalitással és célokkal gazdagítják.

Pszichológiai idő

— A pszichológiai idő olyan, természetes ösvény, amelynek célja, hogy a belső világ megtalálhassa az utat kifelé és vissza; bár az ember nem erre használja. A pszichológiai idő eredetileg lehetővé tette, hogy az ember viszonylag könnyen élhessen a belső és a külső világban, a kettő kölcsönhatásában. Ha kifejleszted magadban a pszichológiai idő használatának képességét, képes leszel ebben pihenni, kikapcsolódni, miközben tudatod éber marad: ilyenformán mintegy kibővíti az idődet. A pszichológiai idő felől szemlélve meglátod, hogy a fizikai idő éppolyan álomszerű, mint amilyennek korábban a pszichológiai időt gondoltad. Egyszerre befelé és kifelé tekintve fölfedezheted teljes Énedet, és meglátod, hogy mindenféle felosztás illúzió.
A valóságban, a gyakorlatban a pszichológiai idő segít a többi belső érzék kifejlesztésében. A pszi-időben, ahogy Robbal elneveztük, az ember egyszerűen befelé fordítja figyelme fókuszát. Ülj le, vagy feküdj le, kedves olvasó, nyugodtan, egyedül, és hunyd le a szemed. Gondold el, hogy belül létezik egy világ, amely ugyanolyan eleven és valóságos, mint a fizikai világ. Kapcsold ki fizikai érzékeidet. Ha jól esik, képzeld úgy, hogy erősségszabályozó van rajtuk, mint a rádió hangerőgombja, és szépen, egyenként lecsavarod őket. Aztán képzeld el, hogy a belső érzékeknek is vannak ilyen szabályozóik. Képzeletben csavard fel őket. Így is el lehet kezdeni.
De úgy is lehet, hogy csak fekszel nyugodtan, és elképzelsz egy sötét vetítővásznat vagy képernyőt. Erre a felületre koncentrálsz mindaddig, míg képek nem jelennek meg rajta. Ne a gondokra figyelj, ne a mindennapi apró-cseprő ügyekre, amelyek azonnal az előtérbe ugranak, mihelyt kizárod a külvilágot. Ha ilyen gondolatok tolakodnak figyelmed előterébe, akkor még nem állsz készen arra, hogy folytasd.
Mivel két dologra nem lehet tökéletesen koncentrálni, irányítsd figyelmedet a vetítővászonra, vagy bármely elképzelt képre — ez elfedi majd a bosszantó gondokat. Azt is megteheted, hogy képszerűen magad elé rajzolod a gondokat, és „végignézed", amint eltűnnek a távolban.
Egy ponton egyszer csak nagyon ébernek és tudatosnak, de rendkívül könnyűnek fogod érezni magad. Lehet, hogy erős fényeket látsz majd. Esetleg zajokat, emberi hangokat hallasz. Ezek között lehetnek látnoki vagy telepatikus üzenetek is. Mások egyszerűen a tudatalattiból kivetülő képek. Ha gyakorolod, meg tudod majd különböztetni őket egymástól.
Ahogy fejlődsz, gyakorlat közben fokozatosan elszakadsz majd az időtől, amilyennek eddig ismerted. Különféle szubjektív élményeid lehetnek, ESP-jellegűektől kezdve egyszerű ihletettségi állapotokig. Én például a pszi-idővel folytatott gyakorlatok közben néha testen kívüli utazásokat teszek. Ez az érzés felfrissít, nyugalmat és békességet hoz. Különböző célokra sokféleképpen lehet alkalmazni a pszi-időt.

Hát ez....... nem semmi.
Erről eszembe jutott valami: "De úgy is lehet, hogy csak fekszel nyugodtan, és elképzelsz egy sötét vetítővásznat vagy képernyőt. Erre a felületre koncentrálsz mindaddig, míg képek nem jelennek meg rajta. Ne a gondokra figyelj, ne a mindennapi apró-cseprő ügyekre, amelyek azonnal az előtérbe ugranak, mihelyt kizárod a külvilágot." - Én egyszer olvastam egy olyan gyakorlatot hogy képzelni kell becsukott szemmel egy csontszínű háromszöget és legalább fél percig meg kell tartani és nem gondolni semmire csak és kizárólag arra kell figyelni. Én összesen max. harmincszor próbáltam ki két nap alatt, aztán többet már nem is próbáltam, mert volt hogy sikerrel jártam de volt hogy elbénáztam. Kb. 10-szer sikerült fél percig megtartani, sőt majdnem egy percig is, de nem valami sokszor. Volt hogy elkalandoztak a gondolataim, vagy a háromszög egyszercsak másfajta alakzatokká változott. Szerintem azért nehéz tud lenni........

És ha nagyon visszaemlékezek, akkor IGEN, ezután a gyakorlat után kezdtem el néha - néha elalváskor hangokat hallani, elég tisztán, mintha a fejemben szólt volna nem mintha beszélt volna valaki. Vagy volt olyasmi is mintha a távolból egy nő sikított volna. És ezután láttam olyan furcsán is a szobámat egyszer amikor álmodtam vagy legalábbis azt hittem. Azt nevezted te tisztánlátásnak. Akkor volt az hogy eltávolodtak a tárgyak, és teljesen olyan volt mintha ébren láttam volna a fekvőhelyzetemből. Minden ilyesmi hallucinációra hasonlító dolog azután a gyakorlat után kezdődött el nálam.

Mai álmomban , mikor az emberek feje fölött suhantam el az utcán , ami amúgy egyébként egy valós helyszín , elgondolkodtam az álomszereplők viselkedésén .Vajon miért nem csodálkoznak , hogy valaki elsuhan a fejük felett , olyan magasságban , hogy szinte elérhetnék ? Aztán eszembe is ötlött gyorsan a válasz , talán azért , mert ez egyáltalán nem olyan nagy dolog . Talán mind tudnának repülni , csak nem akarnak , inkább követnek valamiféle törvényszerűségeket . Vajon tényleg így lehet ? Nagyon érdekes .

@fortisbarat: Szóval arra gondoltam , hogy az egész magán az álmon múlik és annak tartalmán .
Kérdés , hogy az a sok ember , a tömeg maga az mind kreált kelléke e az álomnak , mert akkor mindjárt érthetővé is válik , miért nem repkednek mint én , mivel hogy a fizikai törvényszerűségek adottak , hiszen átteszem magába az álomba is , hiszen ez a természetes , és így ilyenkor csak magamat helyezem a törvényszerűségek fölé ,ezért van az , hogy csak én repülök ebben az álomban .
Hogy ez valóban így működik e , vagy sem , ez lesz a következő feladatom egy tudatos álomban , hogy kiderítsem mit csinálnak ezek a lények ,van e saját öntudatuk , vagy nincs ? Azt találtam ki , követni kéne és megfigyelni őket , eddig mindig csak magammal törődtem . Jó lenne már mást is megfigyelnem .
Bár nincs igazam , mert volt már jónéhány álom , ahol egyértelműen egyes entitások önálló értelemmel rendelkeztek .
Légyszi segítsetek kideríteni , mi az igazság !!!!

@fortisbarat: Tegyük fel, hogy az álmainkban szereplő tárgyak, élőlények, helyszínek saját magunk belső kivetülései. Ez alapján feltételezhetjük, hogy álombéli szereplőink tudatosodásának, öntudatra ébredésének mértéke egyenesen arányos saját magunk ébrenléti állapotunk alatt megélt tiszta tudatosságunk mértékével. Tehát míg ébren vagyunk, minél többször időzünk a jelen pillanat éber tudatosságban s nem csak mint zombi, vagy valami biorobot üzemmódban tengetjük mindennapjainkat, párhuzamosan annál inkább lesz tudatos álomvilágunk és azok szereplői is. Az álomvilág és az ébrenléti világ ugyanabból az anyagból van. Ahogy tapasztalom, az elme reakciója ugyanaz az ébrenléti világból származó élményekre, mint az álmok világában megélt megtapasztalásokra. Sőt mikor ébren vagyunk és valami múltbéli eseménnyel kapcsolatban sértettséget érzünk ugyanúgy reagálunk pl. harag esetén, mintha MOST történne velünk az a negatív dolog. Az elme működésével valami nincs rendben... Gondolj bele, egy nap hányszor vagy tisztában azzal, hogy épp ébren vagy. Hogy valaki viselkedésére hogyan reagálsz? Csupán egy reaktív minta vagy és az előbb említett zombiként biorobotként, autómatikus válaszreakcióként nyilvánulsz meg, vagy a háttérben figyelő jelenlétként JELEN vagy. Nagyon érdekes szitu. Így figyelem magam már egy jó ideje. Nehéz még megtartanom a jelenlét állapotát, nevezhetjük egyfajta koncentrációs gyakorlatnak is, főleg akkor nehéz ezt kézben tartani, amikor valakivel pl. beszélgetni kezdek, pedig ha ez sikerülne, ráadásul többször is egy nap, álmodás közben is sikerülne. Ez AZ az állapot.
Visszakanyarodva a kérdésedhez, ez még mindíg csak egy elképzelés, nem biztos, hogy ettől még tudatosabbnak, önállóbbnak néznének ki az álomszereplők, vagy ténylegesen azok is lennének. Ki tudja?
Az viszont, hogy elkezdesz követni egy-egy álomalakot, nagyon érdekes ötlet!! Agyaloghatok rajta, csak a tapasztalás hozza meg a választ.
Ha én is ott tartanék ahol Te, tuti kipróbálnám.
Szóval, hogy mi az igazság? Nem tudom.
Puff neki! :)

Minden jót!

@traktor 2.0: Szia Traktor ! Nagyon örültem annak amit írtál , és az ötletednek ! Figyi , egy kérésem van csak , ne gondold , hogy ügyesebb vagyok mint te . Csak volt néhány álmom azt kész , ma , vagy holnap pedig neked lesznek . Magam is gyötröm magamat , járatom az agyam azon , hogy legyenek .
És most kérlek meséld el , hogy ezt az ébrenléti tudatosságot hogyan , mi módon éred el ? Milyennek tapasztalod , , mindent amit el lehet mondani róla kérlek írd le . Gondolom mások is kíváncsiak mindenre , ami a tudatosság elérését elősegítheti . Nagyon jó ötlet , igazán hálás vagyok most neked ! Kérlek segíts !!!

Érdekes dolgokról beszélgettek. Most ahogy olvasom ezt az egészet, eszembe jutnak azok az álmaim, amikor bizony én is repkedtem az emberek fölött, vagy amikor egyikből a másikba siklottam bele, mint valami szellem, és olyankor mindig az ő szemükkel láttam és az ő testükben voltam. Egyikből a másikba szálltam, de fel sem tűnt nekik. És amikor repkedtem felettük, eszükben sem volt repülni, észre sem vettek, ugyanúgy nem csodálkoztak és eszük ágában sem volt repülni mint ahogy Fortis írta.
Ja és én is valós helyszínen éltem át ezt. Rettenetesen hasonlított a környezet arra a valós helyre, ahol nem jártam valami sokat, csak kb. 10 szer fordultam meg ott egész életemben. De semmi különbséget nem fedeztem fel.

Érdekes igen, nagyon érdekes.
Jó ötletnek tartom azt, hogy követed valamelyik álomalakot, Fortis. Bár én már csináltam ilyet, de ő tudta hogy követem. Van egy gyanúm, hogy az álomalak csak céltalanul fog bolyongani. Vagy bemegy a lakásába.............. Bár kitudja. Sosem lehet tudni. Úgy kéne követni az álomalakot, hogy ne vegye észre. Autók és fák mögött bújkálva kéne egy kiszemelt álomlényt követni. :)

@metálfarkas: Nagyon különös Farkas , hogy mennyire hasonló dolgokat tudunk átélni . Magam is repkedtem , még szellemként is és azzal szórakoztam , hogy az emberek sapkáit próbáltam leverni a fejükről , persze csak amolyan szellemi fuvallattal . Mintha a szél fújná le a kalapokat . :)
Volt úgy , hogy szintén szellemként emberek testébe mentem bele , férfiakéba , nőkébe és az ő szemükkel láttam , és a testükkel éreztem , de a gondolataim a magamé voltak . Fura , hogy a testbejutás csakis hátulról volt lehetséges , lehet szemből valami védelem van . De ha van törvényszerűség , van védelem , akkor ez különössé teszi az álmot , mert ha generált emberekről volna szó , akkor miért kellene nekik a védelem ? Szóval álom ide , álom oda , nem tudom hogy ilyenkor hol vagyunk , és a szereplők mennyire önálló egyedek , személyiségek , ha van védelmük , akkor nem lehetnek bábok személyiség nélküli személyek .
Amúgy eszembe jutott egy alkalom , amikor valakit tudatos álomban követtem már , és az a hölgyemény bizony hazament a saját házába . Különös világ volt ez a helyszín , nem hétköznapi , kicsit valóság , kicsit mesevilág , vagy mondhatni úgy mesésen különös világ .
Szóval követtem , és bekopogtattam az ajtón . Kinyitotta és megkérdezte mit szeretnék . Mondtam , szeretnék egy kicsit beszélgetni . Beengedett .
Elment a konyhába főzött valami kávé szerűséget én meg körbenéztem a lakásban . Sajnos a beszélgetésünk lényegére már nem emlékszem , de amikor elköszöntem , megkérdeztem eljöhetek e máskor is ? Azt mondta , ha muszáj :) :) akkor menjek .
Kicsit később megint visszamentem , símán megtaláltam a házát . Pedig ebben a világban ez nem is tűnt annyira egyszerűnek . Bekopogtam , kinyitotta az ajtót és azt mondta .
Már megint te vagy az ? !! :)
Annyira természetes volt , annyira úgy tűnt , nehéz elképzelni , hogy ne rendelkezett volna önálló tudattal . De még mindig nem tudom , még mindig kételkedem . De ha valaki azt mondaná , hogy nem volt önálló tudata , azt sem hinném el .

Érdekes volt az a nő. Hát igen, olykor nagyon furcsa helyzetekbe lehet keveredni az álomalakokkal szemben.
Egyszer megkérdeztem egy farkas nevét, annyira értelmetlen nevet mondott, hogy nem tudtam nem kinevetni. TEJES ZELDA volt a neve. :D Hát neki biztos nem volt önálló tudata. Tejes Zelda......... mégilyet.......... :) :) De szerintem több álomalaknak önálló a tudata.......... Bár szerintem ritka az ilyen. Nem tudhatjuk, túl sok a rejtély.
Testenkívüli élménynél találkoztam egy hasonló szituációval mint te azzal a nővel kapcsolatban Fortis. Nagyonis jól sikerült a testből való kilépés, még a bizsergést is éreztem, aztán odakint szálltam az utcán, csodás volt. De aztán messzebb megláttam egy másik asztráltestet a fizikai testek között. Odaszálltam hozzá, ő is csodálkozott és én is. De főként ő, mert nem látta hogy 'jövök' felé, mivel hátulról 'mentem" felé. Beszélgettünk, nem mondott hülyeségeket, mint ahogy olykor az álomalakok és a környezet is hajszál pontosan olyan volt mint az a hely a valóságban. Amikor visszatértem a testembe süllyedést is éreztem. Szóval ez egy elég furcsa szituáció volt............. Azzal a 16 éves fiúval azóta sem találkoztam.

Számomra nem csak hátulról volt a testbejutás lehetséges az álmomban. Egyszer úgy siklottam bele egy álomalakba, hogy észre sem vettem ezt. Egyszercsak megindultam felé és már benne is voltam. Pedig velem szemben állt...............

@fortisbarat: Érdekes ez a nénis lakásos dolog.
Egy ilyen álmom volt, hogy ugyanarra a helyszínre visszamentem egy nap kihagyással, másnap, egy barátomnak mutattam meg a helyet. Ugyanúgy úszva közelítettük meg a szigetet.

Úgy is lehetne követni álom alakokat, hogy alakot váltotok, pl. madár, vagy valami repülő bogár képében, vagy egyszerűen láthatatlanná válni...vagy te lennél az árnyéka. :)

@traktor 2.0: Hát Traktor neked aztán van fantáziád ! Micsoda ötletek , de miért is ne ? Én nem vagyok a témában valami nagy ász , de akinek jobban megy kipróbálhatná és elmesélhetné hogy-s mint zajlottak az események .
Szia Metálfarkas ! Hú de nagyon kár , hogy azzal a másik asztrálutazóval nem cseréltetek infót . Ha legközelebb történne veled ilyesmi , feltétlenül kérd el legalább a telefonszámát . Nagyon sok mindenre bizonyíték erejű lenne egy ilyen találkozás .

@fortisbarat: Szia Fortis!

A módszer, amin jár az agyam, a legelőször hallott alap elvet követi: ami az ébrenléti világodban érdekel, foglalkoztat, hogyan viszonyulsz az élet történéseihez, ugyanaz jelenik meg álombéli világodban is. Ugyanazzal a habitussal rendelkezel
ott is. Szóval ha ébrenlét alatt nem azonosulok a reaktív mintáimmal (nem reflexből reagálok, nem egy automatikus válaszreakció vagyok, pl. egy beszélgetés alkalmával már a beszélgetés elejétől megtartom éber figyelmemet, nem adom át teljesen magam a szituáció hatásának) s ha helyébe a jelen pillanati éber tudatosság lép, álmomban sem fogok automatikusan lereagálni szituációkat, mint egy normál álomban tenném.
Készítettem magamnak egy 20 perces felvételt. Az alap egy erdei atmoszféra ami alatt két percenként megszólalok, hogy: "Éber figyelmemet megtartom!". Vagy egyszerűen beállítok egy digitális időmérőt 2 percre, elindítom és hagyom a történéseket, miközben jelen vagyok. Az időközök hosszát
lehet növelni. Érdekes megfigyelni magam, mennyire kalandozik el a figyelmem csupán két perc leforgása alatt. Közben tudok másra is figyelni (dolgozom), miközben a háttérben ez a figyelem folyamatosan jelen van. Vagy ha nem is folyamatosan, hanem billegve, egyszer jelenlévőként, egyszer normál, szokványos állapotban. Végeredményben ez egy egyszerű koncentrációs gyakorlat, amit ha gyakorlom
rendszeresen, egyre többször ugrik be az éber jelenlét állapota, egyfajta felismerés, hogy "Most vagyok!". Egyre többször jelentkezik s minden alkalommal próbálom egyre hosszabbra nyújtani ezt a mostban levéses (szép kifejezés...)
állapotomat.
Ezt vagy arra tudom felhasználni, hogy elalvás közben megtartom éber figyelmem és így lépek be az álomba, vagy, mivel egyre gyakrabban jelentkezik ez a felismerés, egy-egy hosszabb álom periódusban szintén jelentkezni fog.
Ezzel a jelenlét megtartásával Echart Tolle könyvében találkoztam, ill. a tibeti álomjógában is megtalálható. Kicsit ebből, kicsit abból állt össze ez a kotyvalék, ami kipróbálható egyfajta útként az éber álmokhoz.
Ha érdekel a hangoskönyv, szívesen elküldöm, add meg valami privát vonalon a címed. Az sokkal átfogóbb, világosabb magyarázatot ad.

Üdv!

Hú de jó , és egészen klassz az ötlet . Érdekes , hogy még nem találkoztam vele . itt a címem , fortisbarat@gmail.com
De lehet úgy is küldeni , hogy óriásmellékletre teszed , és a linket küldöd át . Szóval megköszönném , biztosan érdekes . Köszi az infót amit leírtál . Milyen jó ez az oldal , hogy segítünk egymáson !
Szia !

Hát én kipróbáltam. Követtem egy álomalakot, volt hogy kutyává változtam, aztán meg macskává, aztán bogárrá, majd amikor a nő felszállt a buszra, akkor a kedvenc énekesemmé változtam át.
Amikor a nő leszállt a buszról bogárként eredtem utána. A háza felé mentünk, kinyitotta az ajtót, nem akartam besurranni a házba, észrevett hogy ott vagyok, mert valamiért macskává változtam át, és bevágta előttem az ajtót, nem engedett be. Ott is hagytam..............

Voltatok már úgy szerelmesek, hogy csak odaát voltatok azok egy álomalakba? :D A másik világban, a teljes valóságban nem éreztek iránta semmit, mivel nem tudtok vele találkozni, de ha álmotokban találkoztok vele akkor dúl a love. :) Valaki élt már át ilyesmit?

@metálfarkas: Gondolom ha a te teremtményed lett volna , akkor nem vágta volna be az ajtót . Érdekes . Jó tapasztalás !

@fortisbarat: Nem kell ezt így túlreagálni, szerintem csak egyszerűen azért vágta be az ajtót mert én magam zárkózottabb típus vagyok.

@metálfarkas: Hmm és ebben az esetben magadat zártad volna ki ? .Na jóóó nem kérdezek itt , nem tudom Zápor nem e másra szánta az ilyen topikot és nem pedig csevegésre .

Szia:sztok!

Szeretem a tudatos álmokat...de sajnos az utobbi időben hamar jön a bizsergő érzés...fizikai testbe visszatérés...

Van valakinek olyan tapasztalata...hogyan lehet minél hosszabb ideig TÁ-ba létezni...

entitás

Szia. A bizsergős érzéssel ne foglalkozz, az felléphet akkor is ha még teljesen az álomban vagy. Ez ne zavarjon..................
Próbáld meg úgy, hogy teljesen kipihent vagy, szóval hogy alszol minimum 8 órát az éjszaka, aztán amikor reggel felébredsz, az ébredés után fél órával meg lehet próbálkozni egy álommal. Olyankor a legfrissebb az ember.
Az alatt a fél óra alatt ne egyél semmit, mert az evéstől elálmosodik az ember, ne is olvass, ne tévézz, mert attól is elálmosodsz, zuhanyozz le, ilyesmi pörgősebb dolgokat kell csinálni, hogy felébredj. Ha még ezek után is szét akar majd esni az álom, azt is meg lehet próbálni, hogy belekapaszkodsz egy tárgyba álmodban. Erősen kapaszkodj belé.
Ha már lassan egy órája álmodsz, akkor meg nem nagy tragédia az hogy szétesik az álom, hiszen már régóta benne vagy. Akkor kezdd el újra, miután felébredtél. Én is mindig fel szoktam ébredni akkor, amikor már több mint egy órája benne vagyok az álomban, de nem azért mert szétesik az álom, hanem mert nem akarok alvásparalízist átélni, ami ugyebár egy órás alvás után jön valamikor...................
Ha nem boldogulsz így sem, reggeli álmodással, akkor kísérletezgess, mikor a legmegfelelőbb neked. Mikor vagy a legfrissebb a nap folyamán? De evés után sosem célszerű próbálkozni, totális bukta.

@entitas: Szia!

Ha TÁ közben érzed hogy kezdesz felébredni, érdemes elkezdened körbe forogni. "Visszaforogni." Szokott működni, ilyenkor ha szerencséd van folytatódik a TÁ. Az is működhetsz, ha tudatosan elkezdesz minél inkább részt venni az álmodban, felmászni dolgokra, kézbe venni tárgyakat, ilyesmi. A lényeg, hogy a kezedet használd, azt valahogy elég komolyan veszi hozzá az agyad, hogy újra szilárddá tegye az álmot.
Sok sikert!

Szia metálfarkas!
Szia Zápor!

Általában hajnali 4-6óra között jön a TÁ,visszaálvás után.Előtte nem szoktam enni,tévézni...:D.A bizsergést akkor szoktam érezni,amikor a tudatom az álombeli testből visszatér a fizikaiba,amely teljesen meg van merevedve.Néha kell néhány másodperc,amíg me tudom mozdítani...
TÁban szoktam mindenfélét csinálni,ami eszembe jut,vagy amit elterveztem,pld beszélgetést kezdeményezek az álomalakokkal.Nem mindig válaszolnak,de általában barátságosak....
Legjobban repülni szeretek,ezt majdnem sosem hagyom ki....:-))

Volt megint egy hamis ébredésem .
Bent voltam a szobámban , ahonnan három ajtó nyílott ,egy a teraszra , egy valami kamra félébe és egy egy másik szobába . Unalmas volt ez így nekem , ezért kitaláltam , hogy legyen egy kicsit oblivionos a szobám . Hogy miért pont oblivionos ?-fogalmam sincs , csak ez jutott az eszembe . Azt sem tudom , milyen az , hogy oblivionos szoba . Mindegy , pillanatok alatt kőmintájúvá vált a szoba fala , mintha terméskőből lett volna kirakva , ez mondjuk tetszett , de a graffiti feliratok már kevésbé . Kinyílt a másik szobába vezető ajtó , és a párom lépett be rajta rosszalló tekintettel , hogy mi lett a szobámból , hogy nézki , azonnal csináljam vissza !!!! :) :) Oké , oké , mondtam és kimentem a teraszra . Aztán visszamentem a szobámba , de már minden a régi volt , a falak újra fehérek voltak . Hmm felébredtem , gondoltam , és teljesen azt hittem , hogy az előbb tényleg csak álmodtam azt az oblivionos szobát . Aztán kimentem az udvarra , mert anyósék kitalálták , hogy autózzunk egyet és én vagyok a soffőr . Ez még nem is lett volna olyan érdekes , de valami goblin szerű lények kezdtek el nekiugrálni az autónak , épp hogy sikerült bezárni az ajtókat . Kihajtottam az útra , majdnem bele az árokba . De aztán csak egyenesbe tettem magam . Most aztán tényleg felébredtem . :) :) :)

Szia fortiscimbi!

Nagyon érdekes élmény...tapasztalat...
Én is át_éltem hasonlót...de az lenne a ???
hogy...izé...
a megváltozott tudatállapotban létezés...
képzelgés???
vagy
egy "párhuzamos" Univerzum érzékelése...???

enti

Ez jó kérdés Enti , és volna rá egy egyszerű megoldás , hogy minden kiderüljön . De sajnos ha megtörténik , akkor már nincs alkalom beszámolni róla .
Nos végül is tudatosan még sosem haltam meg , spontán volt , hogy hagytam hogy megöljenek , de akkor minden kezdődött elölről , úgyhogy ha valóság alaphoz szeretnénk kötni , akkor itt van egy kis bibi , és a halál nem működik .
Mégis az ősi sámánok arról számolnak be , hogy ha az utazáskor nem lettek volna a páciens segítségére , az képes lett volna belehalni egy abban a világban létező lény támadásának , így a teste ebben a valóságban is kihunyt volna .
Vagy vannak események , amik tudatos álomban hathatnak a fizikai síkon lévő test felépítésére , és gondolok most a gyógyításra , amit tudatos álomban az ember a fizikai testére kihatva eszközölhet . Akkor most valóság , vagy csak fikció ?

Háát cimbi...marad függőben a kérdés...
csak azt nemtom..hogy min lóóg...:DP

Talán vala_mikor rádöbbenünk...:-))

Ez az álom egy kicsit elnyúlt több helyszín felé , de a cselekmény benne azért érdekes ,
Egyszer azt mondták nekem nem itteni hangok , hogy az ember mindegy melyik világban van , mindenhol önmagát adja . Mégis elgondolkodtam egy kicsit , mivel tudom már , ha éber állapotban vagyunk időnk legnagyobb részét az egónk uralja . De vajon hogyan lehet ez az álmok síkján ? Mármint az egó részéről ?

Egy buszon ültem , éjszaka volt , és valamerre a hegyek felé vezetett az út . Nekem úgy tűnt , mintha csak Aviát kísérném egy darabon , aztán fordultam volna is vissza . Maga a busz is visszakanyarodik egy idő után , de az még messze van . Mit csináljak , ha leszállok és átmegyek a túloldalra , és várok a megállóban , akkor is megtörténhet , hogy a legközelebbi busz ugyan ez lesz , amin éppen most ülök . Aztán megfordult a fejemben , hogy megfordítom a buszt , mintha már visszafelé jött volna . Végül is nem tudom mi történt , mert eszembe jutott , hogy ez nem lenne tisztességes azokkal , akik a közbenső megállókban várnák a járatot .

Ugrott a kép , egy szép kis tengerparti sziget partján néztem a kristálytiszta vizet , a fénylő homokot , jól éreztem magam . Aztán odébb észrevettem , hogy habzik a víz . Nem nagyon , de mégis ez nem illett itt a környezetbe . Kiderült , hogy egy csővezeték van a vízben és valami ömlik belőle a tengerbe . Útána néztem és találtam is egy elhagyatottnak tűnő üzemefélét . Nagy nehezen sikerült találnom ott valakit , akit kérdőre vontam , hogy mi történik itt . Bevallotta , hogy amit csinálnak az abszolúte illegális , de nem tehet mást , mert megfenyegették őket valami nagyobb hatalmak , hogy rendszeresen hoznak valami megsemmisíteni valót , különben nem tudom , hogy mi lesz .
Első felmordulásomra úgy döntöttem , hogy láthatatlanná teszem az egész szigetet és akkor hírtelen eltűnik majd mindenki szeme elől és nem jöb többé ide senki sem . Hiába keresik majd , ezzel megszűnik a szennyezési probléma . De aztán eszembe jutott , hogy mi lesz akkor , ha más ártatlan hajók is erre jönnek , és belefutnak a láthatatlan partba , és ezért hajótörést szenvednek , nem lenne így tisztességes , az ártatlanokkal szemben .

Ugrott a kép és egy szabad téri vendéglőben voltam , leültem egy asztalnál és a többieket néztem . Egy idő után már morogtak az emberek , mert már nagyon régóta várnak és kaja még mindig sehol . De aztán csak csak jött a pincér és jóízűen lakmározni kezdtek . Ez egy csoport volt , és gyűlést szerveztek . Már egy külön konferencia terembe voltunk , nem sokan , talán húszan lehettek . Tanakodtak mit tegyenek , meg valami kirándulásról is szó esett .
Erre gondoltam egyet , és az egész társaságot úgy ahogy volt áthelyeztem valahová északra egy hideg talán Norvég szigetre ? Mindent beborított a hó , volt vagy fél méteres . Megjelent előttem egy térkép , ahol zöld jellel be volt jelölve a menedék ház , ahová elmehetünk , és a csoportot arra késztettem , hogy menjünk oda . Előre is mentem , de csak egy nagyon kicsi fülke volt ott , akár csak egy buszmegálló , ezért érdeklődni kezdtem hogy nincs e valami egyéb szálláslehetőség . nem volt sok ház , de azok nagyok voltak és az emberek nem voltak túl barátságosak , minden ajtó be volt zárva , de valaki mégis csak felvilágosított , hogy van egy szállás , de valami horribilis összeget kértek koponyánként . Nem , erről szó sem lehet , és megindultunk a part felé . Már itt is beesteledett , vagy talán az a fura éjszaka ami olyan sokáig tart , de mégis világos van , szóval csak törtem a fejemet .
Kitaláltam , hogy ide teremtek egy nagy hasonló épületet , de mire kitaláltam , már ott is termett , így volt az embereket hová vezetnem . Aztán arra gondoltam , hogy meglepődnek majd a helyiek , honnan került ide ez a nagy épület . Aztán arra gondoltam , hogy elolvasztom a havat és had jöjjön a tavasz . De aztán erről gyorsan letettem , mert nem lenne tisztességes az itt lakókkal , hogy mire felébrednek , hó helyett sár mindenhol sár lenne .

A beküldő megjegyzései a tapasztalatról:
Azt hiszem nem különböznek a gondolataim az álombéli gondolataimtól , mindegy hol vagyok ugyan úgy gondolkodom . De vajon itt is ugyan az e az elme , ami odaát ? Mikor és ki gondolkodik bennem ?

@fortisbarat: Szerintem az elme ugyanaz. Ugyanúgy elfedi a tiszta tudatosságot mind ébrenlétünk alatt, mind álomlétünkben. Ugyanazokat a mentális formulákat adom a "rajtam kívül" történő helyzetekre, ha ébren vagyok, ha álmodom. Minden gondolatra, érzelemre azt mondom, ez én vagyok. Nem fogok mást gondolni egy adott szituációról álmomban és ébrenlét alatt. Ha a szokványos hétköznapi tudatosság állapotában vagyok, szokványosan is fogok reagálni a körülöttem lévő dolgokra, vagy akár gondolataimra, mindegy, hogy épp álmodom, vagy sem. Amit ilyenkor megtapasztalok, az a szituáció. Ha viszont egyfajta éber figyelmi állapotban vagyok, ekkor már MAGAMAT figyelem és a reakcióim tudatában vagyok, magamat tapasztalom meg, azt a gondolati, érzelmi felépítményt, azt a személyiséget, amire azt mondom: én. Figyelem magam, figyelem a reakcióimat, felmerülő gondolataimat. Sétálj végig egy utcán ebben az állapotban, ne add át magad a gondolataidnak, figyeld magad. Meg tudod-e tartani ezt a figyelő állapotot?
Nálam ez pár perc maximum. Azon vagyok inkább, hogy ez az állapot minél sűrűbben jelentkezzen életemben, igy szoros részemmé válik ez a fajta viszonyulás a tudatállapotomhoz. És EZ a fontos pont! Az elme számára mindegy, hogy ébren vagyok, vagy álmodom, ha éber figyelmem megjelenik, felismerem magam, felismerem helyzetem, felismerem: álmodom, vagy sem. Mindegy, hogy ébren vagyok, vagy álmodom. Megjelenik. Szokássá válik ez a fajta figyelem, ez a fajta tudatosság. Minden szubjektív élményként jelenik meg bennem. Álmodom, vagy sem? Mindegy.
Például MOST! Aki ezeket a sorokat olvassa. Tudatában voltál idáig annak, hogy ébren vagy? Nem! Akár álmodban is történhetett volna mindez, hogy ezeket a sorokat olvasod és értelmezed az olvasottakat. Vagy most tényleg "csak" álmodsz?
Figyeled magad?
Nehogy elhidd, hogy ébren vagy... :) Sose tudni...
Vagy?...

@traktor 2.0: Köszi Traktor , és gratula ahhoz a pár perchez is , követem a példádat !

Fortis, érdekes élmények. Megnéztem volna azt a "talán Norvég sziget"-et, biztos szép volt, annak alapján ahogy leírtad. :) Ugye mondanom sem kell, hogy szeretem az efféle tájakat...............

Fortis, ezek a gondolatok elég érdekesek. Először is itt van ez, amiket ugyebár magasabb szinteken lévő lényektől hallhattál: "Az ember mindegy melyik világban van , mindenhol önmagát adja . Azt hiszem nem különböznek a gondolataim az álombéli gondolataimtól , mindegy hol vagyok ugyan úgy gondolkodom ." Igen, ez szerintem is így van. DE TALÁN NEM MINDIG. Erről majd később. A másik gondolatod pedig ez volt: "De vajon itt is ugyan az e az elme , ami odaát ? Mikor és ki gondolkodik bennem ?" Szerintem a legtöbbször ugyanaz az az elme ami odaát. DE vannak bizonyos helyzetek, amik ritkábbak, de mégis megtörténnek: Amikor hirtelen elveszted az irányítást. Velem is előfordult már ilyen, de ritkán, mégis úgy éreztem, hogy dróton rángatnak. Felettébb érdekes dolog, biztos veletek is megtörtént már. Amikor szinte teljesen elveszteted az irányítást......... A legdurvább velem akkor volt amikor egy kis idejig azt sem tudtam, hogy mit csinálok, akkor én mély meditációból léptem át spontán tudatos álomba, de komolyan olyan volt, mintha dróton rángattak volna, hiába volt élénk az álom, minden csupa homály volt számomra, csak néztem, de fel sem tűnt, ami történik, csak úgy fél perc múlva kapcsoltam. Furcsa egy helyzet volt, az biztos. Erre mit mondtok??

@metálfarkas: Azt , hogy igen , van ilyen . De csak aki megtapasztalja tudja azt , hogy miről is beszélsz .
Megesik az olyan is , amikor egyszerűen félreállítanak , mint egy kis óvodást , hogy hagyd , majd én elintézem , te meg csak lesel , mint Rozi a moziban . :) : Itt az a kérdés , ha már álomról van szó , hogy most ki is az aki félreállít kicsodát ? ) Mert ugye azt tartja a mondás , az álmok szereplői mind mi vagyunk . Háát ebben már nem lennék annyira biztos .

"Mert ugye azt tartja a mondás , az álmok szereplői mind mi vagyunk . Háát ebben már nem lennék annyira biztos ." -- Ne bolondíts ilyen mondattal. :D :D Ezt még olvasni is pocsék, nemhogy felfogni. :) :) Sehol sem szeretem ezeket a materalista zöldségeket olvasni. Neked is vannak bizonyítékaid a külsős hatásokra, meg nekem is.......................

@metálfarkas: ja meg a mondás meg elmehet a francba, de igen, SAJNOS EZEKET A DOLGOKAT ERŐLTETIK BELE AZ EMBEREKBE. Ez nagyon szomorú, de többségében ezeket a dolgokat erőltetik bele az emberek tudatába.

Érdekes az összefüggés , az álmok és a fizikai test viszonylatában .
Bár a test rendkívül értelmes, mégsem tud különbséget tenni a valós helyzet és egy gondolat között. Minden gondolatra úgy reagál, mintha az valóság lenne. Nem tudja, hogy az csupán gondolat. A test számára egy aggodalmas, félelemmel teli gondolat azt jelenti, hogy „veszélyben vagyok”, és ennek megfelelően reagál, még akkor is, ha ekkor éppen a meleg, kényelmes ágyadban fekszel az éjszaka közepén. A szív szaporábban ver, az izmok összehúzódnak, a légzés felgyorsul. Energia gyűlik össze, de mivel a veszély csupán mentális kitaláció, ezért az energia nem vezetődik le. Egy része visszatáplálódik az elmébe, ami még szorongóbb gondolatot generál. A maradék energia mérgezővé válik, és akadályozza a test harmonikus működését.
Tehát a gondolat mindenképpen hatással volna ezek szerint a fizikai tartományra . Ezért arra gondoltam , mi lenne , ha az ember a tudatos álmában gyógyító alkalmazásokat használna önmagára , mondjuk látás javító tréninget , vagy egyebet , és ha valóban így működik , jelentkeznie kellene valamelyest annak hatásának . Érdemes lenne próbálkozni , utána járni .

@fortisbarat: Emlékszem a beszélgetésre, Tekis Te, ezzel már nekem is bogarat raktál a fülembe! Tényleg izgalmas téma. És tényleg olyasmi, ami adott szélsőséges helyzetben valóban az ember életét mentheti meg. Mondjuk, nem mindegy, hogy kevés túlélési esélyes betegként csak az orvosokra bízod magad, vagy naponta párszor szilárd tudatos álomba lépsz, és "gyógyítod magad" olyan módszerekkel, amiket az irányított meditációt használó iskolák szoktak alkalmazni (pl. agykontroll).

@Zápor.: Nagyon jó lenne ennek eredményességét látni , csak itt jön a képbe a probléma , hogy míg szeretném elérni, ez a kívánságom , de amikor ott vagyok valahogy minden átértékelődik , megváltozik a fontossági sorrend . persze mondjuk érthető is , mert minek is akarná valaki a látását javítani mondjuk tudatos álmában , ha egyszer ott makulátlan a látása ? :) Vagy az izomsorvadásban szenvedő , ha ott minden klafán megvan és működik ?
De ennek ellenére , valahogy tudom , hogy működik , érzem , nagy esélye van , lenne ennek a lehetőségnek , csak rá kéne jönni a csínnyára és kiaknázni amennyire csak lehet .

Gyerekek egy kis Tolle anyag az álmodással kapcsolatban :
Az álmodó és az álom
A nem ellenállás jelenti a kulcsot a világmindenség leghatalmasabb erejéhez. Annak révén a tudat (a lélek) kiszabadul a formába börtönzöttségéből. Belül nem ellenállni a formának – bármi is van, vagy bármi is történik –: a forma abszolút valóságának megtagadása. Ellenállás hatására a világ és a világ dolgai – köztük a saját formaidentitásod, az egód is – valóságosabbnak, szilárdabbnak és tartósabbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Az ellenállás egyfajta súlyossággal és abszolút fontossággal ruházza fel a világot és az egót, aminek hatására nagyon komolyan veszed magadat és a világot. A forma játékát ez esetben tévesen a túlélésért folytatott küzdelemnek tekinted, és ha azt annak látod, a valóságod is azzá válik.
Az ezernyi történés, az ezernyi forma, amit az élet fölvesz, mind tiszavirág-életű. Valamennyi mulandó. A dolgok, a testek és az egók, az események, a helyzetek, a gondolatok, az érzelmek, a vágyak, a törekvések, a félelmek, a dráma… jönnek; úgy tűnnek, mintha mindennél fontosabbak lennének; s észre sem veszed, máris elmúltak, visszaoldódtak a „semmiségbe”1, amiből előemelkedtek. Voltak-e valaha is valódiak? Voltak-e valaha is többek, mint egy álom, a forma álma?
Amikor reggel fölébredünk, az éjjeli álom szétesik, s mi azt mondjuk: „Ó, ez csak álom volt! Nem a valóság.” Mégis kellett, hogy legyen benne valami valódi, különben nem létezhetett volna. A halál közeledtével visszapillantunk az életünkre, és eltűnődünk: talán csak álom volt. Akár most is, ha visszatekintesz a tavalyi nyaralásra vagy az egy napja lejátszódott drámádra, azt tapasztalhatod, hogy az nagyon hasonló a tegnap éjjeli álmodhoz.
Létezik az álom és az álom álmodója. Az álom a formák rövid időtartamú játéka. Az a világ viszonylag valós, de nem abszolút valós. Aztán ott az álmodó, az abszolút valóság, amelyben a formák jönnek és mennek. Az álmodó nem a személy. A személy része az álomnak. Az álmodó a szubsztrátum (alap), amiben az álom megjelenik, ami az álmot lehetővé tesz. Az már a viszonylagos mögötti abszolút, az idő mögötti időtlen, a formában és a forma mögött lévő tudat. Az álmodó maga a tudat, aki vagy.
A célunk immár fölébredni az álomban. Ha fölébredettek vagyunk az álomban, az ego teremtette földdráma véget ér, és egy jóindulatúbb, csodás álom bontakozik ki. Ez az új föld.

@fortisbarat: ez az Fortis! Minden ide mutat :)

Jegyzetek az álmodásról .

Sok és sokféle feltétel vezethet egy álom megjelenéséhez. A feltételek eredménye, az álom, mely két fő csoportba osztható:a karmikus nyomokból, lenyomatokból eredő, nagyon általánosálomtípus, és a tudat tisztaságából fakadó álom.

A karma okozta álmok csoportjához tartoznak azok, amelyek főként létezésünk három összetevőjének: a test, az energia vagy beszéd, valamint a tudat feszültségeivel kapcsolatosak. Egy másik csoport a karmikus tendenciákkal függ össze. Ennek három okalehet: a múlt életből, a gyetmekkorból valamint a közelmúltból származó karmikus lenyomatok.

A tibeti orvoslás hagyományában a betegség okát kutató orvosnakazt is figyelnie kell, hogy a beteg álma a három összetevő közülmelyikkel kapcsolatos. Ezeknek az információknak a segítségével ténylegesen meg tudja állapítani, hogy milyen állapotban van a beteg teste, energiája és tudata. Egy nehezen gyógyítható,komoly betegség karmikus okai néha a gyermekkorra vagy az előző életre vezethetők vissza. Az is megtörténhet, hogy a betegség nemrég elkövetett cselekedetekből fakadó karmikus okok eredménye.Ilyen helyzetben az álmok elemzésének módszere fontos eszközzé válhat egy probléma elsődleges és másodlagos okainak a feltárásában.Mit jelent "az egyén három összetevőjével" kapcsolatos álom? Ezek az álmok a test, a beszéd, és a tudat tapasztalataival kapcsolatosak. Az egyén elemeivel, energiájával és érzelmeivel kapcsolatos

Karmikus lenyomatok: A karma tanának megfelelően mindencselekedetet elkerülhetetlen - de nem feltétlenül azonnali -következmények kísérnek. A "karmikus lenyomat"kifejezés azokra a magokra, csírákra vonatkozik, amelyek megnyilvánulatlan lehetőségekként léteznek, és akkor érnek meg, amikor az ehhez szükséges másodlagos feltételek ezt lehetővé teszik.direkt tapasztalatok könnyen kiváltó okai lehetnek azonnal megnyilvánuló jó, rossz vagy semleges álmoknak.Például, ha valaki furcsa helyzetben alszik el egy ágyon,kényelmetlen vagy akár fájó érzése is lehet. Ez a helyzet azonnal kiválthat egy rossz álmot. Ugyanígy, ha az illetőnek eldugul az orra vagy hasonló légzési zavar miatt nem alszik jól,fulladástól vagy fojtogatásról álmodhat. Azt sem nehézmegértenünk, hogy a tudattal kapcsolatos öröm és bánat érzése is szintén álmokat kiváltó másodlagos okokká válhatnak. Ezek példák voltak az ember három összetevőjének állapotával kapcsolatos álmokra.

|A karmikus lenyomatokkal kapcsolatos álmok egy részét azok az álmok képezik, melyeknek okai egy múlt életben gyökereznek. Az ilyen álomban szokatlan, ebben az életben nem tapasztalt dolgok jelenhetnek meg, mint például egy idegen ország, vagy ismeretlen nyelvű, szokású, furcsa emberek. Amennyiben az ilyen álmoksokszor megismétlődnek, az álmodó megismerheti ezt a nemrég még szokatlan világot. Az ilyen jelenségek arra utalnak, hogy a nagyon erős múlt életből származó megszokások karmikus nyomot hagytakaz egyénben. Olyan álom is felbukkanhat, amelyben egy idegen ország különös embere zaklatja, vagy meg akarja ölni az álmodót, aki emiatt erős félelmet érez. Néha ez arra ural, hogy az előző életben valami nagyon hasonló esemény történt, az egyént nagyon erős benyomás érte, és ez karmikus nyomot hagyott maga után.Ezek a lenyomatok akkor bukkannak elő, amikor a másodlagos feltételek "megérnek". Egy másik példa az ilyen jellegű karmikus álomra: ha egy előző életemben valaki megölt, akkor ebben az életben is álmodhatom azt, hogy megölnek. Nem igaz az,hogy álmaink csak a jelen élet benyomásaiból születnek. Egysúlyos esemény érzete életeken át elkísér. Amikor nagyon mélyen alszol, lehet, hogy tökéletes körülményeket biztosítasz ahhoz, hogy valamilyen múltbeli karma felbukkanjon álmodban. Ha sokáig erős feszültségnek vagy kitéve, az megjelenhet álmaidban is. Például ha gyermek vagy és valaki bánt téged, az esemény visszatérhet álmodban. Ha ma összeveszek valakivel, ahelyzet megismétlődhet éjjel álmomban is. Ha erős feszültségek lappangnak benned és mélyen alszol, a feszültség hajlamos önmaga újra ismétlésére. .

Jegyzetek az álmodásról

Valójában minden, amit életünk folyamán látunk és tapasztalunk olyan, mint egy nagy álom. Ha alaposan megvizsgáljuk, az élet nagy álma és az éjszakák kis álmai között nincs nagy különbség. Ha mindkettőnek megértjük a lényegi természetét, láthatjuk, hogy egyáltalán nincs semmi különbség közöttük. Ha végül e megértés segítségével megszabadulunk az érzelmi kötelékek láncától, a ragaszkodástól, és az egótól, elnyerjük a megvilágosodás lehetőségét.

Bódizs Róbert
Álomképek és agyműködés: percepció vagy koncepció?

Bevezetés
Az álmokkal való tudományos foglalatosság utoljára az 1950-es években kapott jelentős és egyben máig ható lökést, amikor Eugene Aserinsky és Nathaniel Kleitman (1953) jóvoltából ismertté vált az alvás és ezzel együtt az álmodás viszonylag nagy megbízhatósággal előre jelezhető ciklikussága (1. ábra). Az álmodásnak és a gyors szemmozgásokkal jellemezhető, ún. REM (rapid eye movement) alvásfázisnak a gyakori együttjárását a későbbi alváslaboratóriumi vizsgálatok is alátámasztották. A REM szakaszokból ébresztett kísérleti személyek az esetek több mint 80%-ában számolnak be álomélményekről, míg ugyanez az arány a szemmozgásokkal nem kísért, ún. non-REM (NREM) szakaszokban alig több mint 40%-os. A REM alvásból és a NREM alvásból való ébresztést követő beszámolók ráadásul minőségileg is különböznek: a REM alvást inkább a természetes körülmények között felidézett álmokhoz hasonló élénk, érzékletes képek, erőteljes érzelmi élmények, bizarrság és többnyire bonyolult történetekké szerveződő változatos tartalmak jellemzik. Ezzel szemben a NREM alvásból ébresztett személyek beszámolói inkább gondolati és emlékezés jellegűek, kevésbé képiek, kisebb mértékű bizarrság jellemzi őket, és kevésbé emocionálisak is az előbbieknél (Nielsen, 2000). Az ébrenlét és az átmenet határán szintén átélünk a REM alvásban tapasztaltakhoz hasonló élénkségű álomképeket (ún. hipnagóg hallucinációkat), ezeket azonban rendszerint elfeledjük az őket követő hosszú alvás miatt (1. ábra).

1.ábra.
Egy átlagos éjszakai alvás lefolyását ábrázoló diagram a társuló álomsajátosságok vázlatos feltüntetésével. Az álmodás és az alvás ciklikus folyamatok, melyeknek periódusa kb. 90 perc. Az álmodás jellemzően az alvásciklusok REM fázisában jelentkezik, vagy akkor a legintenzívebb. Az elalváskor fellépő tudatállapot-változást többnyire gyorsan feledésbe merülő, de igen érzékletes vizuális hallucinációk (hipnagóg hallucinációk) kísérik. Az álmodás összideje egy emberi életre kivetítve években mérhető.

Mindent egybevetve megcáfolhatóvá vált az a korábbi álláspont, amely szerint az álmodás esetleges jelenség és a megzavart alvás következménye. Az ember sokkal többet álmodik, mint azt korábban gondolták. Egy átlagosnak mondható 70 éves élettartamba mintegy 23 évnyi alvás, ezen belül kb. 6 évnyi, azaz 2000 napra rúgó vagy nagyjából 50 ezer órányi REM fázis fér bele. Az álmodás tehát mindenképpen éveket tesz ki, ezért a vele való foglalatoskodás természettudományos munkaként fogható föl, mely elsősorban az agykutatás eredményeire alapozva igyekszik megválaszolni a fölmerülő kérdéseket(Bódizs, 2000). Az alábbiakban az álomképek eredetének kérdésére keressük a választ az agykutatás és a pszichológia jelen ismeretei által meghatározott és az ezek által behatárolt úton.

Az álomképek lehetséges forrásai
Vegyünk egy lehetséges álomképet: egy ívben meghajló horgászbotot tartó fiatalember szalmakalapban, ingben és nadrágban derékig vízben áll, valószínűleg éppen egy méretes hal kifárasztásán ügyködik! Az álomképet mai ismereteink szerint háromféleképpen hozhatja létre az alvó agy. Egyrészt az agy önnön alsóbb (elsősorban agytörzsi) központjai által gerjesztett alvás közbeni ingerlést “tévesztheti össze” a valósággal, egyfajta téves észlelés eredményeként. Vagyis az agytörzs REM fázisra jellemző, mai ismereteink szerint többé-kevésbé kaotikus ingereit az agykéreg, korábbi tapasztalatai és észlelési sémái alapján leginkább egy derékig vízben horgászó fiatalember képének tudja megfeleltetni. Egy derékig vízben álló fiatalember vizuális ingere a valóságban elvileg hasonló agykérgi aktivációt hozna létre, igaz, ezt a retinákon keresztül és az agytörzs asszisztálásával, nem pedig az agytörzs önállósodó működése révén, mint az álomkép esetében. Ez azt jelenti, hogy az agykéreg, külső ingerek és támpontok híján valóságként “észleli” a kéreg alatti ingereket. Eszerint tehát az álmodás téves észlelés. Másrészt lehetséges, hogy az ébrenlét során tárolt emlékek képi felelevenítése zajlik, amelynek során az egyes események az eredeti kontextusukkal rögzülvén alvás közben mintegy újraaktualizálódnak. Ezeket az emlékeket pszichológiai terminusokkal élve epizodikus emlékeknek nevezik, amely kifejezés arra utal, hogy az egyes események epizódszerűen rögzülnek az eredeti tér- és időbeli kontextusukkal együtt. Ez esetben egy korábban látott horgászkaland képei elevenítődnek fel újra álmunkban, a tó széles perspektívájával és kissé zöldmoszatos vizének emlékével együtt. Ebben az olvasatban az álmodás képi, epizodikus emlékezés. Végül harmadrészt, az álomképek az absztrakt, kontextusfüggetlenül őrzött szemantikus emlékek, elgondolások képekké alakulásának (elképzelésének) eredményei is lehetnek. A fenti álomkép itt a horgászatról szóló ismeretek (hajlékony botvég, a fárasztás technikája, a nyári pontyidény stb.) elképzelésének eredményei. Eszerint az álmodás tulajdonképpen képzelet, pontosabban az absztrakt szemantikus emlékek, elgondolások elképzelése. Tekintsük az első két mechanizmus szerint keletkező álomképeket perceptuálisaknak, hiszen közvetlen kapcsolatban állnak a konkrét érzékszervi úton szerezett tapasztalatokkal; és tekintsük az utóbbi mechanizmust konceptuálisnak, mivel ez elsősorban a fogalmi tudás és gondolatiság által vezérelt képiség (álom)világa!

Az agyi aktiváció két útja
Az agyi aktiváció két fő iránya egyfajta keretet és kiindulási pontot ad a fenti lehetőségek közötti tájékozódásban. Ezek az aktivációs irányok az agykéreg alatti területei által történő mozgósításnak a lehetséges útjai, amelyek közül az egyik az ún. hátsó vagy dorzális útvonal, a másik pedig az elülső vagy ventrális útvonal. A dorzális útvonal a téves észlelés útja, mivel ezen az útvonalon történik meg a valóságos észlelés is az ébrenlét ideje alatt. Ez az útvonal az agytörzs, a köztiagyban a thalamus bizonyos agyanatómiai képletei és az agykéreg között teremtenek felszálló kapcsolatot. A ventrális irány ezzel szemben inkább az emlékezés és/vagy az absztrakt emlékek talaján nyugvó képzelet útja lehet, mivel ez megkerüli az észlelés útját, és közvetlenül az emlékezés epizodikus és szemantikus tárházai irányából mozgósítja az agykérget. Ez a mozgósítás nagy vonalakban az agytörzs, a bazális előagy és az agykéreg hármasával jellemezhető (2. ábra).

2. ábra
Az agyi aktiváció két útja: a hátsó vagy dorzális és az elülső vagy ventrális útvonal. A dorzális útvonal a téves észlelésnek, a ventrális az emlékekből építkező álomképeknek az útvonala lehet. A dorzális útvonal sérülései (szaggatott vonalak) nem szüntetik meg az álmodást, míg a ventrális útvonalak sérülései (folytonos vonalak) az álmodást megszüntethetik.

Az első fölmerülő kérdés tehát az, hogy melyik útvonalat követik az álmok, vagyis melyik út az álmodás útja? Mivel álmok legnagyobb valószínűséggel és egyben jellemző módon a REM alvásban jönnek létre, logikusnak látszik a REM alvás alatti agyműködést megvizsgálni ilyen szempontból. A rendelkezésre álló négyféle bizonyíték mindegyike arra utal, hogy REM alvás alatt az agyi aktiváció, illetve az álmodás útja az elülső útvonal és nem a hátsó. Ezt támogatják az agyi elektromos tevékenységet mérő vizsgálatok (Buzsáki és mtsai, 1988), a REM alvás létrejöttében szerepet játszó agyi idegingerületátvivő anyagok útvonalainak nyomon követése és hatásaik elemzése (Dringenberg és Olmstead, 2003), az agyi véráramlás REM alvásra jellemző mintázata (Braun és mtsai, 1997), valamint az agyi károsodások álmodásra gyakorolt hatásainak elemzése (Solms, 1997). Utóbbi elemzések érvelésünk szempontjából kiemelt jelentőségűek, mivel azokra alapozva kimutatható, hogy az elülső útvonal károsodásai egyéb ideggyógyászati tünetek mellett az álmodás megszűnéséhez vezetnek, míg a hátsó útvonal károsodásait szenvedett páciensekre az álmodás megszűnése nem jellemző (2. ábra). Mindent egybevetve elmondható, hogy az álmodás inkább emlékezés vagy absztrakt emlékeken és elgondolásokon alapuló képzeleti tevékenység, mint téves észlelés. Kérdés persze, hogy konkrét, érzékszervi tapasztalatokra vonatkozó epizodikus emlékek vagy az absztrakt lexikális tudáshoz hasonló szemantikus emlékek állnak a folyamat mögött? E két lehetőség még mindig jelenthet perceptuális vagy konceptuális folyamatokat is. A kérdés tisztázásához az álomtartalmak közelebbi szemügyre vétele szükségeltetik.

Epizodikus vagy szemantikus memória?
Epizodikus memória alatt egy konkrét esemény tér-időbelii kontextussal rögzült emlékét értjük. Pl. tudom, hogy mit tettem tavaly nyáron akkor, amikor adott helyen és időben nagy kapásom volt. Az álombeszámolók elemzése és a kísérleti személyeknek az álmaikkal kapcsolatos emlékei arra utalnak, hogy ezek az emlékek ritkán jelennek meg ezen álmokban. Az álmokban fellelhető emlékezeti utalások csak kb. 5%-a, máskor annál is kisebb aránya epizodikus (az eredeti helyszínnel együtt megjelenő tényszerű) emlék. Sokkal gyakoribb a napközbeni gondolatokkal kapcsolatos álomelemek megjelenése, mint a napközben észlelt események felelevenítése (Fosse és mtsai, 2003). Az álom idegélettani módszerekkel történő nyomon követésekor láttuk, hogy az álom valamiképpen az emlékezésre épít. Most, hogy nyilvánvalóvá vált az epizodikus emlékek csekély álombeli szerepvállalása, az ún. szemantikus emlékekre helyeződik a hangsúly. A szemantikus memória az általános ismeretrendszer, ami kontextustól függetlenül tárolódik, és más ismeretekkel integrált rendszert képez. Ilyen elvont ismeretrendszere is lehet valakinek a horgászat olyan mozzanatairól, amiből fel tud építeni egy, a fenti példában leírt álomképet anélkül, hogy azt, konkrétan, olyan elrendezésben korábban bármikor látta volna. A szemantikus memóriarendszer ezen “horgász”-körébe többé-kevésbé burkoltan olyan fogalmak is bekapcsolódhatnak, mint a vágy, a várakozás, a szerencse, a furfang, a kitartás stb.
Az álomelemek elemzése tehát arra a következtetésre juttatta a pszichológusokat, hogy az álmok inkább a szemantikus, mint az epizodikus memóriából merítenek. Figyelemreméltó továbbá a napközbeni gondolatokkal való meglepően szoros kapcsolat is. Kivételt tulajdonképpen csak a poszttraumás stressztől szenvedő személyeknél figyeltek meg, akik éveken át, újra és újra ugyanannak a rémisztő vagy sokkoló epizodikus emlékkészletnek a rémálmok formájában történő felelevenítését élik meg ismétlődő rémálmaikban. Ez a jelenség tulajdonképpen egy sikertelen dekontextualizálódási folyamatként is felfogható, amelynek során az álom nem tudja ellátni a feladatát, azaz nem tudja beilleszteni az emlékkészletet a meglévő szemantikus ismeretrendszerbe vagy memóriatárba (Stickgold és mtsai, 2002). Mindez egy széttöredezett REM alvással társul, amit a gyakori tökéletlen ébredések miatt az ébrenlét-alvás átmenethez hasonló állapotok sokasága jellemez.

A REM alvás és az álmok a percepció és a koncepció tükrében
Visszatekintve és a fentieket összegezve a REM alvás alatti álmodás konceptuális természete rajzolódik ki. Az agyi aktiváció útvonalainak elemzése az epizodikus (konkrét) vagy szemantikus (absztrakt) emléknyomok meghatározó befolyására, az álomtartalmak pszichológiai természete pedig e kettő közül az utóbbi, az absztrakt emléknyomok és ismeretrendszer képi ábrázolására utal. A REM alvás alatti álmodás tehát nagyobbrészt konceptuális folyamatnak tekinthető, ami érzékletessége ellenére, elméleti értelemben meglehetősen távol van és valószínűleg nagymértékben független a konkrét érzékszervi tapasztalatok befolyásától.

Pszichoanalízis az alváslaboratóriumban
Az álmok konceptuális természete egyben arra utal, hogy a pszichoanalízisnek van némi helye az alváslaboratóriumok rideg, műszeres világában. Az álomgondolatok pszichoanalitikus fogalma ugyanis éppen azt jelenti, hogy az álmok képi világa tulajdonképpen gondolati síkon kezdeményeződik, és az emlékek képekké alakulásának eredménye (Freud, 1900/1986). Erre utaló megfigyeléseket találunk Greenberg és mtsai (1992) tanulmányában is, akik pszichoanalitikus interjúk és terápiás beszélgetések alapján a személyes konfliktusokról és problémákról készítettek részletes jegyzőkönyveket, hogy azután ezeknek a konfliktusoknak és problémáknak a személyek alváslaboratóriumban, REM alvásból történő ébresztése nyomán elmesélt álmaival való kapcsolatát tanulmányozhassák. Az interjúalanyokkal nem érintkező pszichológusok pusztán a jegyzőkönyvekre támaszkodva sikeresen társították az álombeszámolókat a személyes problémákkal, pedig mind az álmodó, mind pedig a terápiás beszélgetésben részt vevő alanyok kiléte rejtve maradt számukra. Az interjúk során részletesen feltárt személyes problémák metaforikus megjelenését, valamint az új élmények régiek közé való beillesztését tapasztalták az álmokban. Következtetésük, hogy a személyeket foglalkoztató problémák metaforikus megjelenése nem feltétlenül a tudattalan gondolatok rejtőzködése, hanem egyszerűen a vizuális-narratív, szimbolikus ábrázolásuk természetszerű mikéntje. További érdemleges megállapításuk, hogy az álmok során metaforikusan megoldott problémák eltűnnek a következő napi interjúk anyagából, mintha a szimbolikus megoldás egyfajta lelki feldolgozást és a problémajelleg megszűnését is jelentené egyben. Példaként említik többek között annak a férfinak az esetét, aki az apja halálával kapcsolatos érzéseivel küzdött, és attól tartva, hogy gyengének látszik, igyekezett megfékezni erőteljes szomorúságát. Az éjszakai ébresztések során rögzített első álombeszámolójában két férfi rabjaként apja hagyatékait kellett átszállítania valahová. A hagyatékokat a hűtőszekrényből vették ki. Az álom során ő és fogva tartói hatékonyan együttműködve valóságos futószalaggá válnak a hagyatékok átszállítási folyamatában. Az álom Greenberg és munkatársai (1992) szerint egyértelműen ábrázolja az álmodó nappali problémáját. Az apja halála miatti szomorúság és az ennek megélésével kapcsolatos kellemetlenség az apja hagyatékaival való foglalatoskodásban és fogolyként mutatkozó tehetetlenségében is ábrázolódik. A hűtőszekrényben tartott hagyatékok is utalnak az érzések kontrolljára, hűvösen tartására. A szerzők szerint a metaforikus megoldás is felsejlik az álomban, hiszen a kezdeti fogolystátust felváltotta az őt fogva tartó erőkkel való hatékony együttműködés helyzete.
Az álmok elvont gondolati eleme tehát meglehetősen kézenfekvő a pszichoanalízisben, és mint láttuk, ezt újabban más megközelítések is támogatni látszanak.
Természetesen a konceptuális jelleg mellett az álmok érzelmi töltete, helyenként emocionális túlfűtöttsége sem hagyható figyelmen kívül. Ennek idegélettani vonatkozásai a modern képalkotó eljárások alkalmazása révén kerültek a felszínre. Az agyi véráramlás vizsgálata nyomán kimutatható, hogy az érzelmi élet és az érzelmi emlékezet folyamataiban kiemelkedő szerepet játszó agyi magcsoport, az amygdala (az agy mandulája) REM alvásban rendkívüli módon élénk vérátáramlással jellemezhető. Sőt, a környező agyi régiók, tulajdonképpen a teljes halántéklebeny vérátáramlásának intenzitása is az amygdala vérátáramlásától függ, mintegy annak az alárendeltje. Mindez arra utalhat, hogy az érzelmi tényezők meghatározó szerepet játszanak az álomtartalmak kiválasztásában (Maquet, 2000).

Képek és jelentések
Fölmerül természetesen a képek és a jelentések viszonyának bonyolult és ellentmondásos kérdése. A képből ugyanis nem következtethetünk közvetlenül a tartalomra. Azonban alaposabb önvizsgálat után nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem csak az álomképekre jellemző probléma. Vajon egy asztalon gőzölgő két teli kávéscsésze és egy szendvics képe mit jelenthet a valóságban? Táplálékfelvételt? Folyadékfelvételt? Koffein abúzust? Szakmai konzultációt? Szociális interakciót? Vagy valami mást? Mindezek a jelentések természetesen egy álomkép esetében is érvényesek lehetnek. A két kávéscsésze és egy szendvics álomképe lehet a szomjúság, az éhség vagy akár a társéhség álma is. De lehet akár más is. A valóság sem egyértelmű, az álom miért lenne az? A valóság is többszörös jelentéssel bír, az álom miért ne bírhatna? A valóság is individuális jelentéstöltetű, az álom miért lenne univerzális?

Amikor a percepció előretör
Az álomképeket azonban, mint láttuk, nemcsak REM alvás közben látunk. Az elalvás során élénk, vizuális élményekben gazdag, álomképek, ún. hipnagóg hallucinációk lepik el az alvó ember tudatát. Több arra utaló jel van, hogy ezek a képek a perceptuális komponens viszonylagos túlsúlyával jellemezhetőek, legalábbis a REM alvásban tapasztalható és az eddigiekben tárgyalt álomképekhez képest. Ezek a képek több perceptuális torzítást tartalmaznak, mint a REM alvás álmai. Ez arra utal, hogy építő köveik, alapegységeik perceptuális természetűek. Ezek az álomképek ugyanakkor több önéletrajzi jellegű, epizodikus formában tárolt szabad asszociációt hívnak elő, mint a REM alvás álomképei (Cavallero és mtsai, 1990). Ez szintén az érzékszervi tapasztalással való szoros kapcsolatra utaló adat. A REM alvás alatti álmokban általában aktív szereplői vagyunk álomtörténeteinknek, ezzel szemben a hipnagóg hallucinációk közben gyakran csak passzív szemlélői, befogadói vagyunk a képeknek. Ez a szemlélődés is egyfajta észlelő helyzetbe hozza az álmodót, vagyis magát az álomképet is mintha inkább észlelnénk, mint átélnénk. Végül a csekély történetiség (narrativitás) is a konceptuális szervezés gyengeségeire utal, azaz a képek kaleidoszkópszerűek, gyakran nem fogja össze őket még egy lazán szerveződő történeti keret sem (Foulkes, 1985). A perceptuális tapasztalatok dominanciájának legjobb bizonyítékát az a kísérlet adja, amelyben a kísérleti személyek elalvás előtt hosszú időn keresztül egy számítógépes játékot (Tetrist) játszottak, majd elalváskor hipnagóg hallucinációikban a játékra jellemző képek visszatértek tudatuk színpadára. Ez azoknál a vizsgálati személyeknél is így volt, akik amnéziában szenvedtek, azaz már magára a játékra sem emlékeztek, és fogalmuk sem volt a képek eredetéről (Stickgold és mtsai, 2000). Vagyis, itt a perceptuális tapasztalatok a maguk emésztetlen, nyers valójában köszöntek vissza az elalvás képeiben.
De, ez nem jelenti a fogalmiság teljes hiányát és mindenkori hiányát sem. Az ébrenlét gondolatai megszállhatják az elalvás képeit. Ilyenkor a Silberer-jelenségnek nevezett élmény keretében az elalvás előtti gondolatok szimbolikus formában jelennek meg az elalvás képeiben. Vagyis a gondolati, konceptuális összetevő behatolhat az elalvás első másodperceibe (3. ábra).

3. ábra

Az elalvás előtti gondolatok szimbolikus vagy autoszimbolikus megjelenése a hipnagóg hallucinációkban, avagy a Silberer-jelenség.
Az egyik legjobb példa talán magától Herbert Silberertől ered, aki a 20. század elején türelmes önmegfigyelései és önébresztései nyomán írta le a jelenséget. Silberer egyik nap elalvás előtt azon gondolkodott, hogy ki kell javítania egy döccenős részt az egyik esszéjében. Nemsokára álomba zuhant, és rögtön az ébrenlét és az alvás határán látta önmagát, amint egy darab fát gyalul. Álomképét szimbolikusan az esszé döccenős részének kijavításaként értelmezi (Silberer, 1909). A fenti példában a hipnagóg hallucinációt nemcsak a konceptuálisabb jelleg, hanem az álmodó aktív résztvevőként való ábrázolása is jellemzi, ami arra utalhat, hogy a két jelenség együtt változik az álomképek világában.

A konceptuális elem azonban egy másik úton, a REM alvásnak az ébrenlét-alvás átmenetbe való behatolása eredményeként is létrejöhet. Ezeket az élményeket alvásparalízis jelenségeként tartják számon a szakirodalomban. Az alvásparalízis az ébrenlét és a REM alvás jegyeinek keveredése (4. ábra).

4. ábra

A REM alvás és az ébrenlét tudati sajátosságainak keveredése avagy az alvásparalízis jelensége.
Az ébrenlétbeli sajátosságok lehetnek a részben megtartott tudat vagy a mozgásra irányuló szándék. A REM alvás által mozgósított sajátosságok, az érzékletes képek megtapasztalása: a felfokozott érzelmek átélése és a mozgásképtelenség. Ez a kettősség általában nagyon erős szorongással, és egyes esetekben az ún. jelenlét érzésével társul. Utóbbi egy rendkívüli erővel vagy hatalommal bíró, általában természetfelettinek hitt entitás jelenlétének érzése, észlelete és/vagy tudata. Gyakoriak emellett az egyensúlyérzékelésen alapuló (vesztibuláris) hallucinációk, mint a repülés, az esés, a süllyedés vagy akár a testen kívüli élmények (Cheyne és mtsai, 1999). Mivel a REM alvást a konceptuális folyamatok dominanciáját mutató állapotként jellemeztük, az alvásparalízisben pedig éppen a REM alvás mechanizmusai szállják meg az elalvást, fölmerül a kérdés, hogy hol a koncepció az alvásparalízisben? A válasz talán éppen a jelenlét érzésében rejlik. Az érzés egyetemes, a kép viszont kulturális. így Japánban Kanashibari-élményről számolnak be, az európai folklórból táplálkozó emberek régebben gyakran a vén boszorka jelenlétét érezték és/vagy látták az alvásparalízis félelmetes pillanataiban, míg a posztmodern folklóron nevelkedett emberek mostanában földönkívülieket vélnek felfedezni alvásparalízis közben (Conesa, 2000). Vagyis a tudat és/vagy az álomkép tartalma a kulturális tapasztalatok által meghatározott elvont tudásanyagon alapul. A REM mechanizmusok tehát fölerősíthetik az elvont, gondolati, szemantikus memóriára építő összetevőt a hipnagóg hallucinációkban, ami ezekben az esetben gyakran kulturális tapasztalat által közvetített.

Összefoglaló
Az álomképek eredetére vonatkozó elemzés eredményeként az egyes alvásállapotokra jellemző képek egy feltételezett perceptuális-konceptuális dimenzió mentén helyezhetőek el. A REM alvásban keletkező álomképek érzékletessége alapján váratlan eredménynek mondható ezen képek konceptuális eredete. Az alvás ideje alatt a tudat mozivásznát uraló képek azonban igen változatosak. Az elalváskor átélt, majd rendszerint feledésbe merülő hipnagóg hallucinációk a “hagyományos” álmokkal ellentétben az érzékszervi tapasztalatok dominanciáját mutatják, vagyis a fent vázolt dimenzió perceptuális végéhez állnak közelebb. Az álmodás e két formája között azonban keveredések is megfigyelhetők, amikor a perceptuális elemekre konceptuális mechanizmusok szerveződnek rá (Silberer-jelenség, alvásparalízis) és viszont (poszttraumás stressz). Az álmok többnyire olyanok, mint a gondolatok, csak képként éljük meg őket.

@fortisbarat: áááá bocsánat úgy látom a grafikonok és ábrák nem mentek át .

Már megfigyeltem , de egyre jobban szembesülök azzal a ténnyel , hogy mekkora különbségek vannak tudatos álom és tudatos álom között . Valahol a tudatos és a spontán élmények közé helyezném a különbséget tartalmával egyetemben . Nos ha tudatosan hívjuk elő az álmot , és ébrenlétből térünk vissza álomba , ez olyanná válik , mintha vízióink támadnának , vizionálunk és egyre mélyebbre kerülünk egy álomba , hacsak ki nem mászunk belőle .Kipróbáltam igen , ebben az esetben roppant egyszerű megjeleníteni tárgyakat , környezetet , és minden parancsszóra működik . Szerettem volna egy fakerítést , aztán egy falat , aztán minden nehézség nélkül keresztül hatoltam rajtuk , hiszen ez volt a kívánságom . De a megteremtett környezet ellenére mégis olyan üresnek találtam mindent , érezhető volt a saját fantáziám teremtett világ , ami így egyáltalán nem is olyan izgalmas . Még az sem , ha megteremtenék magamnak egy cicababát , akivel jól elszórakozhatnék .

Ellenben ott a másik oldal , amik spontán jönnek , akár egy tudatos gyakorlat eredményeként , akár teljesen önmagától érkezzen az , érezhető a különbség . A lényeknek benne önálló személyiségük van , vannak akik ugyan arra az eseményre különbözőképpen reagálnak , az emberek jönnek , mennek , sietnek valahova , mindenkinek dolga van , mintha egy valós másik világba csöppentünk volna . Személyekre nem próbáltam még hatni ilyen környezetben , csak tárgyakra , ami sikeresen végre is hajtotta amit kívántam , és ez a jelenség vészesen hasonlít a direkt módon vizionált világgal , amit álmunkba helyezünk át . Mégis a személyek honnan jönnek , kik lehetnek azok ? Az embert megtanítják olykor olykor , különlegességeket árulnak el , tanításokat , vagy olyan dolgokra vezetnek rá , amiket éber állapotban nem tudtunk , vagy egyszerűen ha foglalkoztatott is a téma , választ a kérdésre még nem találtunk .

Nagy különbséget látok így álom és álom között , mindkét tudatos esetén , de egyenlőre még mindig rejtély marad . Tudni szeretném , hogy gondolatainkon kívüli entitások ,beléphetnek e álmainkba , így kommunikálhatunk e elhunyt rokonainkkal , vagy angyaloknak nevezett lényekkel , akik számunkra információkkal táplálhatnak ?

Amúgy arra is gondoltam , ha ilyesmi létrejöhet , meglehet az esélye annak , hogy olyan állapot lép fel , amikor fogékonyabbakká válunk a telepatikus kapcsolatokra , és az így érkező jeleket képekké , alakokká alakítjuk át saját belső világunkban .

@fortisbarat: "Does the sailor control the sea?" (Robert Waggoner) :-)

@pencroft: A válaszokat magunkban kell megtalálni . Jókis feladat , magam is tapogatózom egyenlőre .

Ahogy olvasgatom Ravensoult az indán egy gondolat fogalmazódott meg bennem .
Tulajdonképpen nincs különbség az ébrenlét és az álom között , mert amit éppen megélünk vagy itt , vagy ott , a pillanat tükrében az maga a valóság . A törvényszerűségekben mutatkozik némi különbség , de az sem olyan eget verő . Na nézzük csak , ha az ember leugrik egy magas szikla tetejéről , ebben a dimenzióban kitöri a nyakát . Mi történik ekkor ? Átkerül a lélek egy másik valóságba . Persze materialista szemmel nézve ez marhaság , de az emberi tudat , akár egy kő , vagy egy pohár , lebontva a legapróbb részletre energia csupán . Nos az energia meg nem szokott elpatkolni , max átalakul egy másik formává , vagy átlép határokat , amiket nem ismerünk talán . De mi történik álom síkon ? Leugrunk arról a magas szikláról és ha éppen elfelejtünk repülni , jöhet a becsapódás . Haltatok már meg álmotokban ? Egy párszor már kipróbáltam . Nos az történt , hogy vagy kezdődhetett minden elölről , ha akartam változtathattam , ha akartam nem , de a vége vagy az lett , hogy egy másik térben találtam magam , mondjuk egy másik álomban , vagy az ébrenlétben , vagy ugyan ott és tehettem egy újabb próbát . Lehet közben eszembe jut és mondjuk szárnyakat növesztek , vagy pereccé változtatom a kivégző osztag géppuskáját . Szóval csak arra gondoltam , nincs is olyan nagy különbség világok között , csupán a megnyilvánuló hatások a tapasztalatokban más és más .

"Álomidő

Ausztrália eltérő nyelvű és életmódú őslakosainak a kultúrájában az egyik fő hasonlóságot az Álomidőnek nevezett kozmológia jelentette. Az Álomidő világképe összekötötte az embereket, a tájat, az állatokat és növényeket, a rituális helyeket, a szellemlényeket és az időt.

Az ausztrál őslakosok szemében a kultúra és a környezet egyaránt az Álomidő eseményeinek a terméke. A világ kezdetén az ősök a tetteikkel alakították ki a mai tájat. Mindent, amit megérintettek és minden helyet, ahol megfordultak, saját életerejükkel töltöttek fel.

Miután véghezvitték tetteiket a földön, az ősök visszatértek aludni, és csurungákká változtak. Ez azonban nem vetett véget az Álomidőnek, a hétköznapi életüket élő emberek tevékenységében folytatódott. Az Álomidő és a hétköznapi világ összefonódása mindig valamilyen rituális eseményben sűrűsödik össze: táncolás és éneklés, a szent helyek látogatása, a mítoszok és álmodás által. Ilyenkor a rejtett dolgok megjelenhetnek a formák világában is transzformáció révén. Ezek emelik át az Álmot a múltból a jelenbe.

Az ausztrál Álomidő fogalmának kulcsjelenségei a csurungák. Ezek az ovális és geometrikus jelekkel borított fa- vagy kőtárgyak az álombeli ősök erejének a tárgyiasulásai. Egyszerre térképei a mitikus múltnak és eszközei a vele való kapcsolatnak. Ugyanilyen fontos kapcsokat jelentenek az Álomidő lényeivel a rituális kéreg- és sziklafestmények, a különös hangot adó zugattyúk, a testfestés, a tánctér, az énekek és a hangszerek is."