•  Látom kinyitni egy jellegzetes színű, bármelyik falra odaképzelhető ajtót. Az ajtó egy kocsmafélébe nyílik, ami olyan, ahogyan ő berendezné, és épp azt / azokat találja ott, akivel kedve van találkozni. Mit adnék érte, hogy picire kuporodhassak a sarokban, és hallhassam egy-egy sör mellett Szerb Antallal beszélgetni...

Senki élő ember fiának nem tartozom számadással, csak a dücsőségben uralkodó, felette kegyes és jóságos Urunknak, Atyánknak, ki előtt mindenek mezítelen és nyilvánvaló, mégis hogy hajnalok hajnalában az minemű régirég ködországbúl megérkezék, mellyben éjen kóborlunk hún fénes princepsként, hún kotor eb képiben, megérkezék, hogy irdatlan gyehennás keleti német demokratikus vekkerem, melly mint böhöm indignált bakmacska trónol vala foszforeszkáló ződ lidérc-szemekkel az éjjeli szekrényen, cseregni kezde azon sátáni neszekkel az kiktűl bármi Isten félő teremtménynek szíve összemegy, eszébe vöszi bűnjeit és porszem voltát, s alitja, váratlan nyugalommal, hogy mast akkor ütt hát ultima hora, de hogy még ez se, nem es utolsó, csak e réttentő keleti német demokratikus óra, az mi ütt, akkor röviden álom és éberlét érdes mezsgyéjén billegve hogy addig es ne kellene elhagynom alvó vackom pára-meleg védbástyáját, pepecselve sorba vőm sorjázó teendőimet, gondoskodásom fénkörébűl nem engedve gyanakozó házi nénim gyanakozását es, midőre mégis, mégis, mégis kénytelen lelkifurdalással nagyságos, szegin Kéri Márton uramra gondolok vala...

Esterházy Péter. Foglalkozása: örömforrás.   Virtuóz.   Szívem csücsökje.

Kimondója azon dolgoknak, amiket én is szívesen kimondanék, ha tudnék. De:

1.: Vagy nem tudom szavakba önteni, mert csak érzem, pedig Igen! igen! Pont ezt akartam mondani!  Pl. a szavak "valódi" jelentéséről. (Ízelítő: itt)

2.: Vagy nem tudok olyan szívbemarkoló, sorozatos esztétikai orgazmust okozó módon bánni ezzel a lenyűgöző hangszerrel, amit Ő oly könnyed eleganciával szólaltat meg újra és újra.

Hajónk lassú ingással bútt oda a sűrű jövőben, a hallgatag, mindentudó férfi fenyegetőn megsüvegele münket s mü ügyefogyottan viszonzánk, adj’ Isten. Nem ösmerénk utunk irányát, nem es mi leszen velünk, mi várna ránk és mivé válnánk mü...

Véglegesen akkor vett le a lábamról, mikor letöltöttem a rádió hangtárából egy - talán svéd -  mesét, 10 - 15 estén át adták, folytatásokban, és a 4. rész környékén jutott eszembe, hogy "Mennyire szívmelengető, értelmes, barátságos hangja van ennek a színésznek, aki olvas, legközelebb meghallgatom, ki ő." A következő résznél nem ugrottam át a bevezetőt, és majdnem leestem a székről. :-D Esterházy Péter, A kortárs magyar író, egy ismeretlen, kitudjaki által írt mesét olvas fel a Magyar Rádióban, ki tudja, mi okból; azoknak a száma, akik tudnak az egészről: statisztikailag 3,5 fő... :-DD Én meg nem ismerem meg a hangját. :-D Szééép... Na igen, itt váltam végérvényesen rajongóvá: a mesefelolvasásnál.

És most: Tudatos álom. A kérdés adott. Kíváncsi vagyok az ötleteitekre. (Ezúton kérem, hogy ide, ehhez a bejegyzéshez csak a kérdéshez kapcsolódó kommenteket küldjétek, köszi!)

MIRE HASZNÁLNÁ, ha amikor csak akar, bármelyik elalvása során képes lenne szilárd, tiszta, szófogadó TÁ -ba lépni?

• Megjelenhetne a félig megírt történet terében, amin épp dolgozik, akár megfigyelőként, akár valamelyik szereplő bőrébe bújva, és csak hagyná, hogy életre keljen a könyv, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok..

• Adott helyzetről, korszakról olvasás, vagy filmnézés után megmártózhatna abban a valóságban, hogy még jobban érezze a kort, valóban a saját bőrén.

Najó, nem lövök le több lehetőséget, Ti jöttök! :-)

A szobrok, komoly dücső férfiak, mereven végig mérének. Nem szívesen löttem vóna a bőrömben! Hanem aztán az kirűl ezt legkivált ámodni sem lehetett, állam alapító Szent István szigorúan elmosolyodik vala.