Hol volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy roppant komoly gondolkodású lány, aki ilyen szavakat tud, hogy transzlogika, meg személyiségfejlesztés meg belső bölcsesség, és néha azzal hízeleg önmagának, hogy jó úton van elméje egyre jobb hatásfokkal való használatában, mert itt vannak például a tudatos álmok, amikben aztán gombaszedő-kosár számra gyűjthetők a természetes zsenialitás apró, de csodálatos, fénylő kis drágakövei. (Lásd: belső bölcsesség, transzlogika, stb.)
Történt pedig egy éjjel, hogy ez a lány egyedül bolyongott a komoly gondolkodásával egy sötét, kutyaugatásos faluszélen, amikor egyszeriben rájött hogy álmodik. Nosza, igen megörülvén a rengeteg lehetőségnek a szellemi, érzelmi és spirituális fejlődése előmozdítására (Lásd: transzlogika és a többi, ) odaperdült azonnal a település nevét jelző, nagy táblához, és szólott:
"Ez itt most egy tükör!!"
És lőn: a tábla gyönyörű, nagy tükörré változott. Leányzónk pedig azon nyomban lekapta magáról a pólót, és hosszas cicipróbálgatásokba merült, az ő minden nagy bölcsességével és komolyságával; elmélyülten tanulmányozta magán a különböző méretű és formájú ciciket, igyekezvén kiválasztani a legoptimálisabbat, milyet is szeretne magának leginkább...
Ki tudja, talán még most is ott áll, a mellei kinézetét változtatgatja, és szemléli különböző szögekből, mint a sok-sok magával cipelt rucit a próbafülkében; hacsak azóta fel nem ébredt...
Ennyi volt, de az biztos hogy igaz volt; jó éjszakát Gyerekek, álmodjatok szépeket!
Utolsó kommentek