"Be the Ball!"
"BE THE DREAM!"
Amikor éppen elég a légies keleti vonalból, kijózanít és felébreszt valami kellemesen gyakorlatias nézőpontra váltani. Valahogy minden átláthatóbbá és kezelhetőbbé válik számomra, ha kicsit sportolóként gondolok magamra. Hiszen olyasmire igyekszem rávenni a testemet, ami magától neki nagyon nem lenne természete. Ugyanúgy fontos a következetes, rendszeres gyakorlás, mint az egy-egy nekirugaszkodás előtti pengeéles, minden mást kizáró fókuszálás. Mint a sportban. Ugyanúgy "nem természetes" az a teljesítmény, amire egy virtuóz álmodó rá tudja venni az elméjét, mint ahogy egy edzett test is "természetellenes" dolgokra képes.
Most elsőre hirtelen a srác jut eszembe, aki a fejével tört beton és jégtáblákat. A dokumentumfilmesek odaállították egy műszerhez, ami az emberi koponyára mért biztosan halálos ütés két és félszereséig volt hitelesítve. Gondolom kitaláltátok: fogalmuk sincs, mekkorát üt a pasas, mert kapásból azzal nyitott, hogy az első fejelésével használhatatlanra zúzta a műszert.
Természetesen elfogult vagyok, de azt hiszem az a különbség, hogy egy élsportoló túlerőlteti, és ezzel már elroncsolja a testét, míg egy igazán él-álmodó hosszabb életűvé, jobban használhatóbbá, és boldogabbá edzi az elméjét. Ok, elég a propagandaszövegből, beszéljen az, aki már le is tett valamit az asztalra. Erősen ajánlom pl. nagyon komolyan elszánt tudatos elalvási kísérlet bevezetőjeként, ráhangolódáshoz. Mondjuk egy hajnali, köztes ébredési szakaszba, amikor csak a tudatos elalvás miatt ébresztetted fel magad, pár órával a természetes ébredésidőd előtt. Még a tibeti vonal "guru jóga" gyakorlatával is használható együtt - a guru az guru... :-)
További ráhangolódást segítő videók: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.
Utolsó kommentek