Miért vittek kamaszokat kórházba bizonyos pc játékok elöl, mert annyira élvezték, hogy egyszerűen elfelejtettek enni és inni? Miért válik örömforrássá az addig vánnyasztó tanulás, ha az ember el tudja érni, hogy "ne laposodjon el a tanulási görbe"? Miért imádnak annyira fáramászni a gyerekek? És:

Miért adja fel a közvetlenül akaratlagos tudatos álmodást megcélzók 99% -a, jócskán a cél előtt?

Szerintem azért, mert a megtanulása, a monoton gyakorlás nem nyújt elég örömet. Mert a legtöbben (én is) széllel... biológiával szembe próbálunk álmodni. Nos. Ezen változtatni szeretnék.. :-)

Van egy sárkányod. Neked is. (igen, igen, Neked!!) Nekem is. A saját biológiám, az állati természetem, a valódi főnök, aki optimista tudományos becslések szerint is a döntéseim 99% -át hozza. Aki kezdett már fogyókúrát "holnap", aztán megint holnap, aztán megintcsak holnap..., az nagyon pontosan tudja, hogy milyen hatalmas, erős sárkánnyal is van dolga.

Ha a gyarló földi halandók elsöprő többségébe tartozol, mint én, akkor eléggé kudarcra ítélt próbálkozás ész nélkül, egy az egyben szembemenni a sárkányoddal. Úgyis ő győz, ha nem még ma, akkor max három nap múlva, és neked marad a szégyen, az ismét picikét gyengült önbecsülés, és a kétségbeesett hazudozás önmagadnak, hogy miért is volt a feladás nem kudarc, hanem tulajdonképpen a legcélszerűbb ( :-DDDDDDDDD ) döntés.

Viszont, némi odafigyeléssel a hátára ülhetsz, és imádni fogja, hogy oda szállíthat, ahová te szeretnéd. Csak annyit kell tudni, hogy mit eszik szívesen, és azt adni neki.

ÁRAMLAT. Flow, csúcsélmény, kaland, újdonság. Átlátható, egyszerű de komoly feladat, tisztán követhető fejlődés, a "mindig egy konkrét lépéssel előbbre lenni" érzés.

Pont, mint azok a bizonyos játékok, vagy a fáramászás...

Ez az én elakadásjelzőm. Pár napja csináltam. Egy A4 -esnél kicsit nagyobb kartondarab, aminek az a dolga, hogy 10 db. papírcsíkot lehessen belefűzni. Ez az egyik eszköz, amivel flow -sítani igyekszem a tudatos elalvás elsajátítását. (Azért nem gépen, hanem külön tárgyként, hogy plusz figyelmet kapjon, ne csak egy újabb izé legyen a monitoron.)

"Mi a legfontosabb lépés, amire a  legközelebbi elalváskor célszerű összpontosítanom?"

Egy csík - egy lépés. Legfölül a legnagyobb előrelépést ígérő, lefelé sorrendben az egyre kisebb erejű kulcsok. Minden (!) új kísérlet után pontosítani, aktualizálni. Újrarendezni a sorrendet, ha indokolt, ha konkretizálni tudod, hogy hol akadtál el, vagy hogy mi volt a legerősebb, eddig észre nem vett apró momentum, ami sikerre vezetett, akkor új csíkot írni.

Mint amikor a játékokban megnyitod az aktuálisan elvégzendő küldetések listáját. Na olyan érzés legyen! :-)))

A folyamatos fejlődés, a folyton előrelépés, haladásérzet érezhetővé tétele a lényeg. Hogy minden egyes alkalomnak értelme, haszna volt, szereztem valami új kincset, kaptam "tapasztalati pontot", megint van valami izgi új feladat... ( :-D Húúú, a Vörösdokki bánya legalsó szintje, még a zenét is hallom..) Szóval: konkrét feladat - és ez is nagyon fontos, mert ha nem tudja, hogy konkrétan mire figyeljen, kb. olyan konkrétan, mint fáramászáskor a következő mozdulat, akkor az agyad automatikusan "eldobja" a feladatot, ösztönösen már nem figyelsz rá, csak erölködsz. És: érzésekkel felfogható időn belül legyen végrehajtható. (Szóval: pár óra, de mindenképp még ma.)

Jelenleg négy csík van a táblámon, mind pár szó, itt érthettőben írom le:

• Figyelni a mikrojelzéseket. Mielőtt belealudnék, két - három olyan apró jel van, amit felfogok, és a figyelem lazulását jelzik, de annyira aprók, hogy rendszeresen elintéztem egy "Oké, figyelek!" -kel. Ilyenkor nem bedőlni a látszatnak, hanem azonnal, az elsőnél teljesen komolyan vett, alapos ébresztés, tudatfrissítés célszerű.
• A hajnali egy - két óracsörgéskor, ami után még egy órám van visszaaludni: tényleg a megfelelő éberségi szinig ébredni, és úgy valóban az egyik legjobb esély a T.Á. -ra.
• Ez, amit most leírtam. Hogy az újdonság- és haladáséhségem nekem dolgozzon, ne ellenem.
• És a dobbantós emléket majd még kifejtem, mert azt hiszem fontos pont lehet, csak ide most hosszú.

MÁSODIK TRÜKK ugyanerre a célra:

A "két lépés": előtte egy - utána egy, mégpedig leírva! Lefekvés előtt fogj egy jegyzettömböt, (füzetet, vonatjegyet, tökmindegy), és írd fel egy rövid, egyszerű mondatban:

1.: "Mi lesz az a momentum, ami meg fogja különböztetni ezt a mostani elalvást az összes eddigitől?"

A "semmi" nem elfogadható válasz, előre szólok. :-D Tudj rá válaszolni, különben magad is elismered, hogy helyben jársz, nem fejlődsz, csak erőlködsz. Második lépés, amit szintén írj fel, a tudatos elalvás kísérlete után, főleg, ha sikertelen:

2.: "Mi az a lépés, amire legközelebb összpontosítani fogok, és közelebb jutok vele a sikerhez, mint eddig bármikor?"

 Mindkét trükk arra is szolgál, hogy írás közben tudatosítsak, rendezzem a tudásom, "irányba álljak".

És: a neofília. Az ember veleszületett, ösztönös újdonságvágya. Neked dolgozik, ha minden nap tisztességesen eteted, és ellened, ha hagyod magad elfásulni, berutinosodni, kihűlni a szerelmet... Angol kísérleti iskolákban használják, és kimutatható durva teljesítménynövekedést értek el csak azáltal, hogy a szünetekben pár naponta új tárgyakat tesznek ki az udvarra, játéknak. És - ez a szép - tökmintdegy hogy mit! Üres kartondobozokat, színes kendőket, olcsó, élénk színű parókákat.. A gyerekek az órán is lelkesebbek, élénkebbek, jobban pörög az agyuk...

Mindig van egy újabb lépés, ami átvisz az aktuális elakadáson. Esetleg egy régebbi lépés másféle módon, más alapállással, stb. Ha egyebet nem tesz az ember, csak naponta konkretizálja az új küldetést, vagy akárcsak kizárólagos fókuszba helyezi azt az egyetlen, pici, ma is megléphető lépést, ami eddig hiányzott, azzal már legalább részben szövetségesévé tette a sárkányát. Szerintem. :-)

Nos. Nincs bennem jógiakarat, saolinkitartás, más kultúrában nevelkedtem. A száraz, minden nap ugyanolyan gyakorlást úgy ítéli meg a  mammutok közt ilyenné szelektálódott tudatalattim, hogy túlélésem ellen való, és szabotálni fogja. (Kudarc, önbecsapás, stb..) Hacsak, bele nem jövök, hogyan változtassam olyan folyamattá, amit hasznosnak ítél, és örömérzettel jutalmaz. Rajta vagyok...