Vigyázat, hegymenet!
Sokféle út létezik a T.Á. elérésére. A fehér murvás, kishidacskás, aranyos-arcú-nyugdíjasok-beszélgetnek-hangulatútól a Húbasszus-álljunkmegpihenni-kapaszkodjagyökerekbe-lejöttabakancsomtalpa - típusúig. Az általam kiválasztott lehet a legbiztosabb, azt akarom kikísérletezni, hogy bármikor, amikor úgy döntök, 90% fölötti esélyel tudatomnál maradjak a szemem lehunyásától az első álmom végéig. Ez a módszer viszont nehéz. Illetve: nehéz! Úgyhogy aki félti a mentális bakancsa talpát, és/vagy elég neki, ha kicsit odafigyelget napközben vagy elalvás előtt, cserébe több lesz az esélye a spontán T.Á. -ra, annak talán célszerűbb lankásabb sétálóutakat keresnie. Az is jó! Egyetlen, vagy néhány alkalom is lehet igazán kellemes, maradandó élmény. Viszont igencsak erős a gyanúm, hogy a bármikor tudatos álomba lépés képessége messzemenően kárpótolni fog a befektetett energiáért...
Sűrűségi sorrendben..
Vannak direktebb és indirektebb tettek, amik megnövelik a T.Á. esélyét. Pl. ha elalvás közben durván összpontosítasz valamire, az eléggé direkt, de kevésbé inspirálja a tudatalattidat, mint ha délutáni szundi előtt valakivel lelkesen (!) beszélgetsz a T.Á. nyújtotta megszámolhatatlan lehetőségről. Vagy ha olvasol róla, és ezáltal kedvet kapsz. Motoszkál benned, lelkesít, "kedved van", érzed a kalandvágyat. Az indirekt, de olyankor a nem tudatos részed is kedvet kap, ami fél- (kétharmad-) siker. Viszont: nem eléggé biztos. Szóval:
Koktélt! :-)
Úgy tippelem, eleinte célszerű jó sok indirekt, vadregényes, természetes étvágyat meghozó dolgot csinálni. A biológia a legkomolyabb szövetségesed, érd el, hogy neked dolgozzon. Kattanj rá! Használj bármit, ami nálad működik.
Ebben az útban viszont épp az a lényeg, hogy a "jelentős esély", az nekem kevés. Azt akarom, hogy közvetlenül végrehajtható tett legyen. Olyan direkt, ahogyan az ember átugrik egy árkot. Eldöntöm, nekifutok, végrehajtom. Van esély a hibára, de igencsak 10% alatti. Na. Ezt akarom. :-)
Az elképzelés az, hogy amikor az álmodó (már) formában van, elég lehet az egyre kevesebb időt igénylő, az elalvást közvetlenül megelőző, egyre direktebb cselekvések rövid sora. Ez a változó rituálé "mindig" része. Ha - és amennyire - ez kevés, úgy jönnek a további hozzávalók. Az egyre indirektebb módszerek. Valahogy úgy sejtem, a kezdetekkor még célszerű pár órás bemelegítés, ami először indirekt, aztán, az elalvás időpontjához közeledve egyre direktebb tettekből áll. Végül (azaz pár percre a tényleges elalvástól) egy tíz - húsz perces kb. fix "mindig" résszel. Ahogy sűrűsödnek a sikerek, az álmodó egyre profibban uralja a képességet, fokozatosan rövidül az elalvás előtti bemelegítés ideje, az elejéről egyre több indirekt rész elhagyható. Szépen, biztonságosan lekarcsúsítható a dolog 10, 20, 30, rossz passzban is max. 40 percre. Ez az elmélet. :-D
Most "erősorrendben", amolyan 80/20 -as, Paretos stílusban leírom a jelenlegi top 10 mozdulatot. (Ez tapasztalatoktól függően, folyamatosan változik, lehet, hogy a következő felébredésem után már mást fogok optimálisnak érezni.) A most következő tételek tehát nem időrendi sorrendben vannak, hanem a vélt fontosságuk sorrendjében:
- Idő: T – 20
- Vágy kontra szándék
- Döntés: Fenntartott éberség
- Bajnok, verseny előtt
- Fizikai frissesség
- Közben: A: Folyamatos éberség B: „Tartás” C: Teremts valóságot
- Burok
- „T.Á. – nak ismerd fel”
- Kimondani
- Hol lesz itt áramlat?
1. Idő: T - 20
Tudatosan éld meg határpontnak azt az időpontot, amikor az elalvás előtti utolsó húsz perces szakasz kezdődik. Ugyanis nem akkor célszerű átlépni abba a bizonyos "másfajta valóságba", és kívül hagyni minden egyebet, amikor álmodni kezdesz. Nem is a szemeid lehunyásakor. Mire ezek bekövetkeznek, már legyen egy kész, "táptalaj" - tudatállapot, amiből maga a T.Á. kinőhet, a maga természetes biológiája szerint.
2. Vágy kontra szándék
Ezt addig tudatosítani, "valóságosítani", felidézni, akár olvasni hangosan a könyvből felalá járva, amíg a húsodban érzed a különbséget a kettő között:
"Mit szólsz, ha azt mondom, hogy az eredményed világéletedben megegyezett a szándékoddal? Én bizony azt állítom, hogy pontosan így áll a dolog. Az elért eredményed mindig megegyezik a szándékoddal. (...) Tegyük fel, kitűzted magad elé célul, hogy.. (...) de nem sikerült teljesen megvalósítanod. Ez annyit jelent, hogy az adott dolog nem is volt igazán feltett szándékod. Ezzel nem azt a karom mondani, hogy nem vágytál rá. Persze, hogy vágytál. Ám a vágyad alig volt több tunya óhajnál.. (...) A szándékod talán az volt, hogy ne tűnj nevetségesnek, és nem is tűntél annak - vagyis ezt a szándékot valósítottad meg a kimondott vágyad helyett. (...) Az ember feltett szándéka mély, erős és fókuszált, az ember feltett szándéka gyakran még önmaga előtt is rejtve marad. Arra akarok kilyukadni, hogy a másik ember feltett szándékát kizárólag az általa elért eredményből tudod megfejteni. Hogy a szándék és az eredmény mindig egy és ugyanaz."
(Brian Klemmer: Éntérkép)
Célszerű felidézni, milyen érzéssel jár az egyik, milyennel a másik. Amikor az ember alvás közelében mozog, indokolt a több odafigyelés, álmosan mindenki hajlik kicsit (nagyon) hazudni magának az alvás örörme kedvéért.
3. Döntés: Fenntartott éberség
Nehéznek tűnik, de a dolog természetes logikája miatt idővel "megoldja magát": Hasznos egy ponton tényleges (!) döntést hozni, hogy ameddig T.Á. nincs, addig alvás se. Brutálisnak látszik - nem az. Csak annyiról szól, hogy egy bizonyos tudatossági határt (ezt az ember pár alkalom után biztosan érzi), egyszerűen nem lépsz át. Egy bizonyos vonal alá egyszerűen nem mész. Pont. Ha elsőre nem ment ( -> bealudtál), legközelebb, több összpontosítással majd jobb lesz. Ha sikerült, az vagy T.Á. (hurrá!), vagy ébren fetrengés és próbálkozás és: legközelebb álmosabb leszel. Ami jó. Ha továbbra is kitartasz a fenntartott éberség mellett, nagyobb az esélyed a T.Á. -ra - hiszen az elalvásra is. Legközelebb még több lesz... Nyugi! :-D Megoldja magát! Kicsit se olyan spártai, mint ahogy hangzik, viszont izgalmas. (Persze: hegymenet, ez azért igaz. Szóltam. :-)
4. Bajnok, verseny előtt
Éld bele magad, játszd el, csinálj úgy, mintha. Érezz úgy, mintha. Játsz hitelesen, képzeld magad színésznek egy filmben. Amikor látod egy boxolón meccs előtt, hogy "már nincs ott", vagy bármilyen sportolót az utolsó percekben befelé fordulni és rápörgetni magát a feladatra, minden más hatást kizárni.. Na, azt. Fontos, hogy olyasvalakit játssz el, aki biztos magában, "győzni jött". Ha voltál vagy most is vagy valamivel így, rendszeresen táncoltál színpadon, vagy szavaltál nagy versenyen, sok ember előtt, idézd fel a felkészülés - mindenmáskizárás - maximális összpontosítás - állapotát. Nagy mérkőzésre készülsz, hangold rá magad, mint egy profi.
5. Fizikai frissesség
Túl álmosan nem jó T.Á. -ba indulni. Pár alkalom után érzi az ember, mi a kb. optimális energiaszint lefekvéskor. Főleg olyankor fontos, mikor alvásból ébresztéssel és visszaaalvással dolgozol. Pl. egyik legesélyesebb időszak a sikerre, ha az éjjeli alvás természetes vége előtt egy - két órával felébredek óracsörgésre, eléggé éber állapotba pörgetem magam, és így fekszem vissza az utolsó pár órára. Na, az eléggé. Az a sarkalatos pont. Ilyenkor ugyanis, félálomban olyan könnyű, és annyira hívogató érveket találni rá, hogy most - bár máskor nem szokott - de MOST elég lesz csak épp lekapcsolni az óracsörgést és máris visszacsukni a szemem, most így is menni fog az ébrenmaradás, mert... Nem fog. Biztos nem. Épp az a legfontosabb jel, hogy ennyire húz az ágyikó... Ilyenkor a sertepertélés a megoldás. (Esetleg némi fekvőtámasz / kézenállás / jóga légzőgyakorlatokkal kombinálva. Fontos, hogy bár abban a pillanatban úgy tűnik hogy igen, de nem elég csak a mozgás. Az agyadat külön fel kell ébreszteni, különben nem érsz az egésszel semmit. Ilyen helyzetekben az ember roppant tanulékony, pikpak megtanulsz úgy fekvőtámaszozni, hogy a szemed csukva, és befelé alszol.. :-D Nem vicc.. :-D ) Szóval: sertepert. Segít ha figyelsz a hanghatásokra, pl. millioradio.hu / 4. sor / hardcore blokk, mindenképp valami élénkítő, kihívásra inspiráló legyen. Csinálj olyasmit, ami felébreszt + amit egyébként is megtennél, tehát nem időpazarlás. Mindkét tényező lényeges. Intézz el előre pár teendőt a nemsokára kezdődő napodból, vagy levelezz, de!: csak akkor, ha az illető személye nem lankaszt, hanem beindít, felpörget, elkezdhetsz egy izgalmas filmet (akár a kedvenc sorozatodat) arra szánva, hogy csak ilyen hajnali, T.Á. előtti köztes ébredésekkor fogod végignézni, és 5 - 10 perces részletekben nézed, alkalmanként csak addig, amíg eléred vele a célszerű felpörgöttségi szintet... A lehetőségeid száma csak a fantáziádtól függ. Dönthetsz úgy is, ha ez válik be, hogy a normál napod legkellemesebb részét fogod köztes ébredés alatt végezni, az is bejöhet. Kísérletezz, mindenkinek más lehet a legjobb módszer. Játssz Stalkert, csatangolj egy atomsúlytott, mutánsokkal teli orosz mocsárban sok tűzfegyverrel, vagy nézz pornót és maszturbálgass kicsit (de csak ha éberebb és nem álmosabb leszel tőle)..
6. Elalvás közben...
A: Folyamatos éberség
Azért a legelső, mert elengedhetetlen. Alap. Az összes többi tevékenység tere. Ha bealszol, buktad. Szóval, a sztem célszerű hozzáállás: "Nem baj, ha túl éber vagyok aludni. Abból engedhetek lefelé. De elég csak egyszer bealudni, és elvesztettem a választás lehetőségét. Inkább túl éber legyek, az nem baj." Ha érzed, hogy behúz az elalvás és elhagy az akaraterőd, nyugodtan nyisd ki a szemed és végezz szemtornát, vagy csinálj pár jógalégzést.
B: „Tartás”
Ha van olyasmi, amire rá lehet mondani, hogy "Na EZ a kulcs!", akkor ez az. "Tartás", mint "póz", mint a "háromszög tartás" a jógában, folyamatosan, megszakítás nélkül fenntartott helyzet. Mentális tartást, egyfajta nagyon jól körülhatárolható tudatállapot - és tudattartalom; egyfajta "szemszög". Nézőpont. Tulajdonképpen pont az a tudati állapot, amivel optimális esetben lefeküdtél az ágyadba. Olyan éber vagy lehetőleg éberebb legyél, mint a normál, napközbeni tevékenységek közben, és folyamatosan tartsd fejben, hogy ez most (éppen most, akkor is, ha valójában még nem) egy tudatos álom, amiben éppen vagyok, egy álom, akármilyen valóságosnak is tűnik. Résztvevője vagyok, de szemlélője is egyben. Ez a tudati tisztaság, fix megfigyelési pozíció, távolságtartó, objektív kívülről szemlélés, mint egy laboratóriumi tudós, az elalvás közben beúszó (v. berobbanó) jelenségek folyamatos figyelemmel kísérése és felismerése, akár megnevezése - állandó, megszakítás nélkül fenntartott "póz" -ként. Szerény nyomott véleményem szerint EZ a lépés a lényeg. Ez alá a "tartás" alá aztán szép lassan bekúszik az álom, csak "tarts" ki!
C: Teremts valóságot
Játsz olyat, hogy minden jelenséget, amit a szemeid becsukásától tapasztalsz, "ismerj fel" tudatos álomként. Állj be arra, hogy minden ami szembe jön, már "az". Persze, nem az. Fantáziaképek, normál, éber gondolatok, vagy álom előtti pár másodperces úgynevezett hipnagóg képek, vagy rövid álomfoszlányok - vagy (leggyakrabban) mindez összevissza. (Durva élmény, nagyon jó anyag! :-D ) A cél, hogy minél hitelesebben éld meg valóságnak, valóságos tudatos álomnak azt, ami még nem az. Űzz belőle sportot, hogy mennyire hiteles a teremtett és ugyanakkor érzékelt élményed. Csinálj egyre durvább, ütősebb illúziót, játsz, szórakozz vele. Mentális torna, élvezd! Fontos: hozott anyagból dolgozz!! Azt "ismerd fel" tudatos álomnak, ami magától jön, ne fantáziálj, hanem engedd szabadon, "maguktól" létrejönni az élményeket. Éld bele magad, mint egy gyerek, hogy már most, ebben a pillanatban is T.Á. -ban vagy! Ha ez így ismerősebben hangzik: legyen programozás! (Igen, igen, agykontrollos programozás - vagy sportolói mentáltréning, vagy... tudom hogy tudod, miről van szó! :-D ) Főleg eleinte sok időt fogsz tölteni félálomban, használd ki! Ne legyen kidobott idő semmi képpen, szóval tökéletes rá, hogy közben a tudatos álomban levés ÖRÖMÉT programozd. Akkor okés ami történik, ha egyszerre teljes értékű agykontrollos programozás, mert ujjongsz belül, mert izgalmas, és imádod, és mindezt érzed is, és ugyanakkor egyenes, tiszta út bármiféle zökkenő nélkül ténylegesen T.Á. -ba csúszni. Akkor ok, ha észre sem vehető a különbség igazán a T.Á. illúziója, és a bekövetkező tényleges T.Á. között. Ismét szólok, hogy ne húzd keresztül az egészet szándékos fantáziálással!! Úgy jöjjön, amilyen spontán az álom keletkezik! Tehát: hozott anyagból is programozz! Egyszerűbb, mint ahogy hangzik: bármi, amit tapasztalsz és "nem te csináltad", azt csodáld meg, éld meg kalandnak, örülj neki, mint ahogy moziban örülsz anak az élménynek, ami épp ér. Összegezve: a T.Á. elalvás közbeni elérési folyamatát egyben használd a tudatalattid előtt való mézesmadzag húzogatásra: "Na, érted már, miért érdemes velem együtt dolgoznod és nem ellenem? Érzed már, milyen állatjól fogunk szórakozni, ha segítesz? El tudod képzelni, micsoda elemi örömforrás lesz?? És, csorog már a nyálad?? Helyes! :-) ... "
( D: Mantra)
Vagy jobb lesz tőle, vagy rosszabb, egy kipróbálást megér. Ha nem nagyon zavar, viszont segít tudatodnál maradni, erősíti, segíti a "tartás" folytonosságát, akkor érdemes pár egyszerű szót vagy mondatot ismételgetni magadban. Pl. hogy: "Ez egy tudatos álom. Április 17. jön." Vagy, bármit, ami neked szimpatikus. Figyelj, csapda!! (Szerinted hol a csapda? Érzed?) Ha mantrázol elalvás közben, azt mindig úgy tedd, hogy azt képzeled el, ahogyan már most álmodban beszélsz. Különben elbotlasz (és kizökkensz) a különbség miatt, ami a két mantra minősége, "hordozóanyaga" között van. Álmodban ugyanis már nem magadban, hanem hangosan fogod ismételgetni. Hallani fogod a saját hangodat. Tényleg hallani. Ezért úgy mantrázz elalvás közben, hogy az lehetőleg érzetben, élményben megkülönböztethetetlen legyen az álmon belüli beszéléstől. Képzeld el minél élethűbben, hogy már most hallod a saját hangod. Ha dátumot is akarsz bele tenni (ízlés szerint), akkor kisebb zavarok elkerülése végett a szöveg nem "...van", hanem "...jön", mert épp a dátum átváltásának ideje alatt fogsz aludni, és így célszerű egyszerűen azt alapnak venni, hogy kimászáskor mi lesz a dátum.Tehát, mi "jön".
7. Burok
Amikor elkezdesz "bemelegíteni" elalvás előtt, célszerű tudatosan kizárni minden más ingert. Lehetőleg egyedül legyél, a kinti TV hangokat nyomd el zenehallgatással (az egyébként is segít összpontosítani), tisztelettel tessékeld ki a fejedből a jóillatú kedvesedet, a tavaszt az ablakon túl, az apehot, az elintézetlen teendőket, stb. Használj bármit, ami nálad bejön. Képzeld magad valaki másnak, ha élvezed. Olyasvalakinek (nem kell hogy élő vagy létező ember legyen - mégcsak ember se), aki szerinted ujjgyakorlatként, rutinosan, könnyedén képes arra, amit tenni akarsz, ÉS: nem érintik a te egyéb ügyeid, inkább nem is akar tudni róluk, hogy a lényegre figyelhessen; szóval nyugodt, objektív és csak a feladatra összpontosít, mint egy jó sebész. Ha nagyon nagy a katyvasz, minden egyéb előtt leülök mii-listát írni. Mii - degesít listát. (Nekem működik, de lehet, hogy van, akire pont ellenkező hatést gyakorol, kísérletezz!) Figyelj magadba. Mi idegesít? És aztán? És még?... Írj, meg ne álljon a tollad!! Meg fogsz lepődni.. Ötlethajsza szerűen, kritika és válogatás nélkül, mindent ami felmerül az agyadban. Inkább kint, mint bent! Az már ott van a papíron, félsiker. A tételekkel később ráérsz foglalkozni - ha akarsz. Egy része ahogy megfogalmazódik, rájösz hogy nem fontos, csak te fújod fel, a többi sorsát pedig később eldöntheted, nem szaladnak el, már leírtad őket. Az agyad olyasmiknek ítéli őket, amikre - így már - nem kell, hogy folyton figyelmeztessen, ezért elengedi őket, végre pihenhet kicsit, és békénhagy. (Egyébként is jó közeg a T.Á. hoz a tiszta fej. Valószínűleg összefoglalom, egyszercsak, de addig: David Allen: Bármire készen)
8. „T.Á. – nak ismerd fel”
Két egyszerű trükk pár perccel lefekvés előttre:
Idézz fel néhény aznapi emlékedet. Minél valóságosabban, érezd magadat benne. Aztán ezt "ismerd fel" T.Á. -nak. A gyakorlat és a kifejezés Az álom és alvás tibeti jógája - könyvből való. Szeretem ezt az "ismerd fel tudatos álomnak" megfogalmazást, mert nagyon kézzelfoghatóan adja vissza a feladatot. Szigorúan logikailag nézve lehetetlen, hiszen felismerni valamit valaminek nem akaratlagos dolog, a bemenő információk feldolgozásáról szól. Most viszont az a lényeg, hogy teremts a képzeletedben egy olyan valóságot, ahol ezek az emlékek éppen zajló álmok, és itt ismerd fel, hogy azok. Gyakorold azt az átható, izgalmas, koncentrált, bizsergős állapotot, hogy "ez most éppen egy tudatos álom! Most! Ez, amit látok.." Könnyebb egy röviddel ezelőtt többször is átélt, begyakorolt, ismerős állapotba átcsusszannia az elmédnek amikor már élesben megy.
Ugyanezen alapon, mászkálj a környezetedben, olyan messze csámborogj, amíg zavaró, kizökkentő tényezővel (pl. egy családtag) nem fogsz találkozni. Ebben a térben nézegess meg pár jellegzetes, lehetőleg friss, mai v. max tegnapi látványt. Bármit, ami kicsit is új hatás. És "ismerd fel" tudatos álomnak. A sport része az egésznek, hogy egyre jobb legyél a felismerés valóságérzetének növelésében. "Tényleg T.Á.! Most, ez! Valóságosnak tűnik, milyen valóságosnak! Dekirááááály!" Önkéntelenül mosolyogsz? Akkor jól csinálod.
9. Kimondani
Egyszerű szóbeli megerősítés. Semmi különös, nekem be szokott jönni. Pl. "Imádom az álmaimat és ők is imádnak engem. Nemsokára tudatos álomba lépek." Egy-két egyszerű, rövid mondat, amit lehetőleg hangosan ismételgess, szilárd, de nem túldrámázott hangnemben, tényként, mint egy jó színész. Magadban mondogatva is ok, csak az a lényeg, hogy a csontodig hasson, éld is bele magad, járjon át a valósága, tudattartalomilag és érzelmileg is. Ha kicsit is figyelsz, és érzelmi energiát pumpálsz a dologba, fizikai, testi változásokat fogsz érezni. Ellazul a hasizmod, vagy máshogy veszed a levegőt, de valószínű, hogy lejjebb kerül a vállad és egyenesebb lesz a hátad, felemeled a fejedet. Öntudatlanul, csak a mantrád érzelmi erejének hatására. :-) Ha ilyesmiket érzel, jó úton vagy. Fontos, hogy nem kell hinned semmiben. Ez a higgy benne dolog, ez egyébként is gázos, általában csak belső konfloktusokat okoz. Viszont: elképzelheted, milyen lenne HA hinnél benne. Mintha jósként tudnád már most, hogy amit mondasz az igaz, és a mantrád mintegy objektív híradás. Játsz! Játszd azt, hogy...! :-) Innentől felszabadulsz, no konfliktus, csak egyre durvább és lelkesebb rákattanás a T.Á. élményére.
10. Hol lesz itt áramlat?
Áramlat ("flow", ld.: Csíkszentmihályi): amikor egy tevékenységet Kivételesen Mértékben Élvezel. Fontos, hogy nem egy érzetet, mint mikor pl. eszel, hanem magának a tevékenységnek a folyamatát. Egy jellegzetes, eufórikus, nagyon komoly örömérzettel járó állapot. Alapfeltétele, hogy a feladat a végrehajthatóság határán, de még azon belül legyen. Adott képességek maximális mozgósítását igényelje, teljes figyelmet. Ilyenkor az élmény magával ragad, magába zár, minden más pillanatnyilag kizáródik. Szóval: valami kivételesen komoly kihívás teljesítésének folyamatos, extatikus öröme. T.Á. ügyben: jutalom. Elalvás előtt mindenképp érdemes tisztázni magadban, hogy mitől lesz állatjó élmény maga az elalvás folyamata. Komoly kihívás, olyan speciális állapot, amit igen nehéz fenntartani. Ha viszont az elalvó jól csinálja, akkor flow érzet lesz a jutalma érte. És: az áramlat- , vagy áramlat szerű érzet jelzés is, szóval érdemes keresni, mert tudatja veled, hogy a megfelelő dolgot csinálod éppen. Úgy tudom leírni, mint a síelés örömét, olyan terepen, ami épp a síelő képességeihez megfelelő. Buckáról buckára, kanyarról kanyarra megfelelsz a kihívásnak, nem tudod, mi jön a következő pillanatban, maximálisan koncentrálsz, és minden képességedet oda kell rakni, éppenhogy, de végülis folyamatosan helytállsz. Elalváskor egyre nehezebb a tiszta tudat, a jelenlét, a "tartás" megszakítás nélküli produkálása, de egyre izgalmasabb jelenségek jönnek szembe... Tényleg tud olyan intenzív, gyors, pezsdítő élmény lenni, mint a síelés. Pörögnek a képek, az érzetek, mintha testileg is rángatnának a tudatállapotod ugrásai, és helytállsz: "Sikerült! Ez is sikerült! Ez is sikerült! Vááááááááá, mééég.." :-D
Utolsó kommentek