Ha nem történt volna meg velem többször, valószínűleg azt hinném, hogy valami közös munkával összehazudott legenda: senki sem élte át, de vannak, akik előadják hogy igen, így felzárkózni igyekezvén a többiekhez (akik szintén csak vetítenek). De megtörtént, szerencsére, így kénytelen vagyok elhinni hogy egyáltalán lehetséges. Végig ébren figyelni, ahogyan a testem és az agyam egy része elalszik, és részleteiből összeáll egy teljes, szilárd álom.
Márpedig ha megtörténhet, és ráadásul még velem is, akkor:
REKONSTRUÁLHATÓ.
Ezt akarom hinni. Nem akarok új utakat keresni, hiszen jártam már ott! Emlékezni egyszerűbb.
:-D Remélem, igazam van. Egyelőre nincs ellenkező bizonyíték.. Úgyhogy:
- Emlékezetből összeszedni mindent, ami megelőzte, válogatás és kritika nélkül, bele a nagyközösbe.
- Tudni mi az, ami viszont a kudarcot szokta előre jelezni, és lehetőleg kikerülni, még mielőtt egyáltalán megteszem / létrejön.
- Ismétlés. Ha egyszer ment (márpedig többször is ment), akkor csak odafigyelés kérdése, hogy meg tudjam ismételni.
- Lepárlás. Hogy a lényeg maradjon meg, a sok kritika nélkül válogatott apróság közül az, ami ténylegesen számít. A többit kiszelektálja, elpárologtatja az ismétlések tapasztalata.
Jelenleg igyekszem - a teljesség igénye nélkül - felidézni a tényeket. Íme:
Ami jó jel:
- Egy jellegzetes hangulat, hozzáállás. Valahogy úgy tudnám érzékeltetni, hogy annyira eleven bennem a TÁ érzete, valósága - és vágya, mintha szép természetesen már ébren is kifejlődött volna az agyamban. Ott mocorog, ébren tart szellemileg, miközben fizikailag beálmosodom, és ahogy bemásztam az ágyikóba és becsuktam a szemem, egyszerűen csak "előbújik", mintha órák óta várta volna a lehetőséget. (Szerintem tipikusan ez történik meg első nap sok kezdővel, mikor "aznap jó sokat olvastam róla, lelkes voltam, és első éjjel rögtön jött is a TÁ.." )
- Derű, nyugalom, jó közérzet. Mikor nem bosszantom fel magam azon, hogy az emberek természetük szerint viselkednek. (Pl. én is.)
- Újdonság érzet, zen szellem - kezdő szellem érzés. Valami miatt. Apróság is elég. Mikor olyan érzésem van, hogy ez most valamitől más lesz mint az eddigiek.
- Nyugodt, nem tolakodó, de szelíden és határozottan megbúvó várakozás, valami színes, derűs, gyermeki, játékos kalandvágy, kíváncsiság. (Ezt határozottan elősegíti, ha olvasok vagy beszélgetek TÁ -ról, vagy akár sima, normál álomról is; csak lelkesítsen a téma.)
- Valamiféle kissé vadregényes, átlagtól eltérő szellemi tisztaság, "élesség", összeszedettség. Mikor olyan furán "penge" vagy. Nagyon kellemes érzés. :-) Olyasmi, amitől virtuóz, kimagasló képességű varázslók kristályosra csiszolódott elméjét érzed a koponyádban, mintha nem is a tied lenne. Vicces. :-)
- Friss élmény emléke. Legjobb, ha még fizikai fáradtság van az izmaimban valami előző napi kalandtól: kerékpártúra, falmászás.. Szellemi "térváltás" is ok (bár a fizikai jobb), pl. mozi, igazán magával ragadó DVD, könyv. DE: már az agyamat ne foglalkoztassa, legyen lezárt dolog, csak a kellemes pezsgés legyen még érezhető utána.
- Szupermen érzés. Mikor épp több vagyok, mint lenni szoktam. Bármilyen sikerélménytől. Akár csak a felidézett emlékétől is.
- Könnyen megy olyat játszani, hogy egyszerűen tényként tudom, hogy most sikerülni fog. Ahogyan le tudok feküdni a földre vagy meg tudom mosni a fogamat: fel se merül a lehetőség, hogy nem sikerül. Nem becsapni akarom magam, csak elképzelem, milyen érzés lenne, ha valamiért 100% -ra biztos lennék a sikerben. Igyekszem beélni, kipróbálni a helyzetet, hagyom hogy átmosson. Abszolút biztató jel, ha könnyen képzelem el, hogy CSAK sikerülhet.
- Álomfoszlányok. Ébren, a fantáziámban, ahogyan TÁ -ról gondolok dolgokat, eleven, nyüzsgő, határozottan színes részletek pezsegnek. Semmi abnormális, csak ez a jókedvű, tarka pezsgés, ami annak a jele, hogy ráhangolódtam, elkapott a fíling... :-)
Ami nem jó jel:
- Mikor monotóniát érzek. Mikor nem tudom megmondani, miben lesz ez az elalvás előrelépés, miben lesz más. Mikor esélyt sem érzek áramlatélményre, játékérzetre, a folyamatos kihívásnak folyamatosan megfelelés örömére.
- Mikor nem elég okosan akarom. MIkor az aranyásós, zord makacsság visz előre, nem a kalandvágy. - és persze, nehezítő körülmény az ilyen állapot egyik jellegzetessége: nem veszem észre, hogy benne vagyok..
- Harag. Tökmindegy, mi iránt. Igazi terrorista. És akkor uralkodhat el rajtam, ha nem vagyok észnél eléggé és a könnyebbik utat választom: belefolyni az ostoba szerepbe, és megoldás vagy döntés helyett monodrámát rendezni "Nézd hogy szenvedek, mert a világ nem olyan hanem ilyen" - címmel. Szimpla gyengeség, mintha (csak még ma) a jégkrémet választanám a vonzó külső helyett. Rendszeresen buktam miatta az elalvást.
- Álmosság érzet. Nem a fizikai fáradtság, az még jól is jöhet, hanem a jellegzetes punnyadási vágy. Amihez automatikusan csapódik ezen vágy letagadásának vágya is. (...)
- Mikor tele van a fejem más dolgokkal. Jó vagy rossz, ugyanúgy nyüzsöghet, zsizseghet, elkezdek rajta gondolkodni, és vagy nem tudok elaludni egyáltalán, vagy elkezdek agyalni adott dolgon, és természetes folyamatba belecsúszva elalszom.
- Nem teljesen tiszta álláspont, mit is kellene pontosan tennem. Az elképzelésem, hogy mi a legcélszerűbb viselkedés elalvás közben, gyakran szokott változni. De ha az aktuális éppen nem szilárd, hanem még nem tisztázott dilámmák bújkálnak a fejemben, az rosszkedvhez, zavarkerülés miatti kihívás kerüléshez, nagyon gyors bealváshoz vezet. És könnyebb nem észrevenni az egész folyamatot, mint gondolná az ember..
Első nekifutásra ennyi jutott eszembe. Valószínűleg később összeszedem a maradékot is.
Utolsó kommentek