Olyasmi érzés, mint az esőerdő élővilágára gondolni a benne megbúvó számtalan, még felfedezetlen gyógyszer, hatóanyag, csodavegyület szempontjából. Bizsergetően örömteli és izgalmas. Kicsit hátborzongató.  Kicsit sci-fis. És a legszebb: hogy teljesen reális! :-)

Jöjjön tehát a "Mire lehet használni?" - lista. A végére úgyse érünk soha, de vágjunk bele..   Van kedved játszani?

 Tisztelt Kóbor Olvasó!

(Szia, egyébként! Örülök hogy megtisztelsz a jelenléteddel, és köszönöm!) Kíváncsi vagyok a véleményedre, amennyiben kedved van megosztani az ötleteidet, vissza ne fogd magad! :-) Barátságos mosoly és őszinte hála - előre is.

 Nemrég olyat játszottam egy barátommal, hogy kiválasztottunk valakit a közös ismerőseink közül, és elkezdtük felváltva sorolni, vajon az a bizonyos ismerősünk mire használhatná a bármelyik elalváskor T.Á. -ba lépés képességét, ha rendelkezne vele? Aztán újabb ismerősök jöttek, később híres emberek, a kérdés maradt ugyanaz. Dőltek az ötletek. És ami meglepő volt, hogy egészen újak is! Arra határozottan emlékszem, hogy 15 - 20 perc után olyan kedvet kaptam a tudatos álmodáshoz, mintha most tudtam volna meg hogy létezik. Jó volt. :-) Friss érdeklődés volt bennem, átjárt a kalandvágy, az az igazi, optimista, lobogó kezdő-lelkesedés.

Csak néhány a hosszú listáról, ami hirtelen eszembe jut:

• A másnapi fontos tárgyalás előtt T.Á. -ban beléphet a másik fél testébe, és érezheti mit érez, hogyan gondolkodik, mi fontos neki. Lehet egy kicsit ő. Nem próbáltam, de tapasztalataim alapján biztos vagyok benne, hogy ilyenkor az ő hangján, az ő hanghordozásával, stílusában fog beszélni, mintha egy hangszert használna. (Érzed?? :-DDD) Olyan mértékben hangolódhat így a tárgyalópartnerére, ami máshogyan nem elérhető. (Itt szólok, hogy az így kapott infók csak a már eddig is tudott információk koncentrált felidézése, újrarendezése, semmi ezo, csak a kreatív gondolkodás hiperkifinomult formája. Bár, ez sztem egyáltalán nem "csak"... )
• Gizdulhat társaságban olyasmivel, amivel senki más. Főleg akkor brutális az élvezeti értéke a dolognak, ha az illető egyébként is "gizdulós típus". Amikor nem sorozatot vagy pletykát, vagy az aktuális netes játékot adja előa kávéja fölött a gizdulókra jellemző zseniális dramaturgiával, hanem... Huh. El tudod képzelni, ahogy diszkréten elcsöndesednek a közeli asztalok, mert hallani akarják, pedig az ismerősöd határozottan halkan mesél...
• A megszállott programozó, aki az éjszaka közepén a hatodik irányból fut neki egy adott problémának, és a harmadik ismerőse sem tud értelmes ötlettel szolgálni. Ok, akkor most szunyókál egy kicsit. Órát állít negyven perccel későbbre - biztos ami biztos - , majd "átlép", és odabent folytatja a programozást. "Az" a gondolkodási mechanizmusa, a "benti", teljesen más, mint az ébren használt. Mintha két agya lenne. Két teljesen eltérő metodikával működő, de ami tudás az egyiknek birtokában van, azt automatikusan tudja a másik is, csak eltérő módon használják őket. Ha egy aggyal nem tudja megoldani, nem biztos, hogy kettővel meg tudná. De az esélye egyértelműen megnő rá. (És: nem mellékes, hogy mindeközben alszik! Ami még egy programozónak is kell hébe - hóba.)
• Nyelvtanulás. Létezik egy gyakori jelenség (bármilyen) álomban: az álmodónak tökéletesen élethű élménye, hogy sokkal magasabb szinten birtokol - és használ (!!!) egy adott képességet, mint a valóságban. (Elképesztően durva élmény, erről még majd úgyis mesélek.) Egyrészt gyakorolhat a beégés veszélye nélkül egy éppen tanult nyelvet, beszélgethet rajta, tehát hallja a másik felet is, és tényleges, életszerű a gondolatcsere is, másrészt megtapasztalhatja azt az élményt, hogy folyékonyan beszél azon a nyelven, amin a valós életben még nagyon nem. Emlékezetes, maradandó, örömmel idézed fel még sokkal később is, és roppant ösztönző, hisz már átélted, milyen az! :-) Teljes erejű emléked lesz egy olyan cselekvésről, amire még nem is vagy képes. El tudod képzelni, micsoda inspiráció a további tanuláshoz?
• És a kedvencem: a hobbik. Az ember, aki azzal szórakozik, hogy különféle hobbikat próbál ki T.Á. -ban, sorra egymás után. (Hogy milyen érzés, amikor egy speckó papucsban a levegőben korcsolyázol a lakóhelyed környékén, arra most nem térek ki.) Szóval: a kedvenc unokatesóm, amint egyik reggel arra ébred, hogy virtuóz módon dobolt egy zenekarban, másnap úgy indul munkába, hogy előtte négyes fogatot hajtott, legközelebb (azonnal összeérő és hangulatosra öregedő) angolkertet épít, aztán tangó, aztán vasútmodellezés... Itt tartottunk az ötletekkel, és abban a pillanatban láttam a terepasztalt, a házacskákat, fákat, vasúti épületeket, sorompót, baktert... Azonnal tudtam, hogy olyan nincs, hogy az a bakter ne húzza meg a laposüvegét, a kutya neki fog szaladni a libáknak, azok méltatlankodva gágognak, a bakter káromkodik, a kocsisor dudál, páran kiszálnak... És a következő pillanatban láttam a srácot diszkréten nevetgélve támaszkodni a terepasztalra, amint egyezkedik a septében megalakított szakszervezet elszánt tagjaival, akik kis, táblákat lengető csoportba gyűlve igyekeznek kölcsönösen előnyös egyezségre jutni vele...

Szóval: Van kedved játszani? Kiválasztunk egy ismert személyt, lehet élő, meghalt, vagy kitalált, és jöhetnek az ötletek, hogy mire lenne jó az ő életében, ha képes lenne szinte bármelyik elalváskor T.Á. -ba lépni. Mondjuk kb. hetente cserélve a főhőst. Kik legyenek a személyek? Feldobom az elsőt, logikus, és eléggé hatásvadász választás:

 Stephen Hawking.

 Nos?...