SEHOGY MÁSHOGY. Ez van.

És ha egyáltalán nem, akkor igenis szegényebb lenne az életem nélkülük. Érzem a másnapi mosolygásra késztető, élénk hangulatból, vagy a most, csak az emlékek hatására átjáró, bizsergető kalandvágyból.

Persze, nem jutna eszembe, nem okozna kínzó hiányérzetet, hogy nem tudom milyen a testem molekuláris átlényegülésének és szilárd tárgyakkal egybeépülésének érzete, vagy valaki más összeszakadni készülő, megkezdett varázslatába belenyúlni, és teljes erőből igyekezni azt mégis egybentartani és befejezni... Viszont így, hogy ezek a sehogy máshogy át nem élhető érzetek fizikai, gyakorlati tapasztalatként, teljes értékű valóságként épültek az emlékeim közé, valahogy gazdagabb lett tőlük a történetem.

Tegnap üvegajtókon mentem keresztül, többször is. Tudtam hogy álmodom, és ezzel szórakoztam. Jó élmény volt. Meg valahogy: nehéz. De ettől lett tényleg tökjó! Nem olyan, mintha nem is lenne ott, koncentrálni kellett rá, hogy sikerüljön. Először a kezemet, óvatosan, aztán a homlokomat nyomtam hozzá lassan, az üveg meg nyúlt egy kicsit, mintha vastag hártya lenne inkább, és olyasmi érzet volt, hogy a kezem is, meg az üveg anyaga is átjárhatóvá válik, egymásba olvadnak, aztán mikor kijövök a túlsó oldalon, akkor a testem újra elkülönül, megszilárdul. Mintha mézbe nyomnád lassan a tenyeredet: éreztem, ahogy a felületi feszültség egyben tartja a felszínt, inkább nyúlik kicsit az anyag, aztán mikor elég erős a nyomás hozzá, megszűnik a felület folytonossága, beenged, és hirtelen sokkal könnyebb a haladás előre. És amikor az egész testemet óvatosan áthúztam, közben folyton éreztem, hogy hol van éppen az üveglap síkja, ami épp közös a testemmel (nyugtalanító érzés), végül a függőleges felület még kicsit utánam is húzódott, mint amikor víztükörtől válik el valami, és a felület "utánacsúcsosodik", mielőtt elengedi. Közben meg folyton azon paráztam, hogy ha valamit elrontok, és így félúton megszilárdul hirtelen az egész, az denagyon nem lenne jó nekem... :-D Ilyen érzés lehet álló vonat alatt átbújni: tudod ugyan, hogy elméletileg nem indul el, de azért határozottan örülsz, mikor egyben átértél..

 Nincs egy hónapja, hogy tehetetlenségi erejük miatt felrobbanni készülő mágikus energiákat próbáltam minden idegszálamat megfeszítve egyben tartani, és az eredetileg megkezdett varázslattá formálni. (Gondolom, elég nyilvánvaló: fantasy rajongó vagyok, és sokat RPG -ztem, szerepjátékoztam. Az a bizonyos asztal körül, négy - öt ember, szóban, dobókockákkal, hajnalig.. Szóval: száraz, materialista világlátásom van. De a meséket szeretem, és beleástam magam a játékhoz több kitalált világ kitalált - de roppant összetett és izgalmas - "mágiarendszerébe". Értem, átlátom, és el tudom képzelni, bár pontosan tudom, hogy szórakozáshoz gyártott fikció.)

Álom. Tizenhuszon éves srác, futólag ismerem, és gyanús, hogy szokatlanul lassan materializálódik a varázslat, amit megkezdett. Sima fizikai védőburkot akar létrehozni pár ember köré, négy - öt másodperc alatt létre kellett volna jönnie, de még csak épp elkezdődtek a fényjelenségek, a felénél se tart! És itt jön az álom zsenialitása: nem is olvastam ilyenről, de akkor ott egyszerűen rutinból tudtam hogyan kell: összpontosítottam, automatikusan mozdítottam a karjaimat, és beszálltam a varázslatába. Mintha egyhelyben állva átlépnél egy ajtón, aminek a túlsó felén őrjöngő homokvihar tombol: szinte elsodortak a kavargó energiák, azonnal értettem az egészet, éreztem mi történik: hirtelen felindulásból túlvállalta magát a srác, túl nagy burkot akart, és most nem tudja megfogni az energiát, ebből nem mágikus kupola lesz, hanem bazinagy robbanás.. Tudom mit tegyek, fókuszálok hogy összefogjam a varázslatot mielőtt beszakad, erőlködöm, de érzem, hogy az egész alapstruktúrája gyenge, nehezen kezelhető a szerkezete, viszont, ha berobban... :-D Az a vicces, hogy éreztem! Amit teszek, ami épp zajlik, az erőknek feszülő ellenerőket, és persze, az ismerős alapérzetek: amikor valamin erőlködsz, de baromi nehéz, aztán elszánod magad, és abban a pillanatban kitisztul a tudatod, "El fog szabadulni, el fog szabadulni, nem bírom, elengedem... DE, igen bírom!! Meg fogom tartani!! Azzzta**!!!@####*--!   ... "

A történet mindegy. Mindenki kedvelt témái más-más történetet fognak teremni az álmaiban. Ha főzni szeretsz, főzhetsz és ízlelhetsz olyasmiket, ha motorozni szeretsz, hajthatsz olyan gépet, olyan helyen, ha....    Mit szeretsz? Biztos el tudsz képzelni vele kapcsolatban olyan érzeteket, élményeket, amikre az éber világban nincs lehetőséged... :-)))