"A SZERELEM OLYAN, MINT A CÁPA.

HA NEM MEGY ELŐRE, MEGDÖGLIK."

                         Woody Allen

 

Többször előfordult már, hogy egy egy álom - néha egy tudatos álom - pezsdítette fel a tényleges, éber világban létező szexuális életemet. :-))

Pont a legutóbbi is pl., pár napja. Az első TÁ -ból felébredtem, visszaforognom nem sikerült (egy technika, amikor az ember az oszló tudatos álmot forgással próbálja meghosszabbítani), de közvetlenül ébredés után eszembe jutott a gyakorlat, aminek az egyik eleme az a bizonyos 61 pontos meditáció. (Ld. LaBerge tréning.) Nosza. Idáig nem próbáltam még ki, csak egyszer átnéztem az ábrát, hogy emlékezzek, hol vannak a pontok. Már akkor is feltűnt, és némi derültséget keltett bennem, hogy ilyen meditációt nem láttam még, nem tudom, ki mit hord az x -edik és az y -adik pontnál a testén, de nekem ott konkrétan a mellem van. :-) Mikor most elkezdtem végezni a gyakorlatot, és idáig elértem, megint eszembe jutott, és megint egész komolytalan kedvem lett a gondolattól. Sebaj, csináljuk. :-) "Oké, akkor most ellazítom a bal mellbimbómat...( :-DDD ).." Valószínűleg már a torokcsakránál totál elaludtam, és mire idáig elértem, már álmodtam az egészet. Persze, nem tűnt fel, hogy már az álomtestemet lazítgatom.. :-D Pedig többször, teljesen élethűen láttam magát a fekete - fehér ábrát is, ez gyanút kelthetett volna.. Szóval:

Túlléptem az első derültségen, és halálos komolysággal, minden sokéves meditációs tapasztalatomat latba vetve: elkezdtem ellazítani a bal mellbimbómat. :-DD Pár pillanat múlva olyan érzés töltötte be a testem teljes balfelét, hogy emlékszem a meglepődésre, meg a befelé-nevetgélésre mélymeditációban: Baasszuus!!! Ha most ugyanígy ellazítom a jobb mellbimbómat is, akkor nem tudatos álmom lesz, hanem orgazmusom!!

Erre a gondolatra hirtelen a szobám közepén termettem, a Kedvessel, és lelkesen arról beszéltünk, hogy mit akarunk játszani. :-) Komolyan, mint a gyerekek. :-) " Akkor legyen az, hogy ez a szoba ezmegez, és az ajtó meg idemegide nyílik, .. Nem, szerintem a szoba legyen egy... és kint meg akkor ezmegez van, és ki honnan jön, és hogy futtottunk véletlenül össze... Végülis meglett az alapsztori ami mindkettőnknek tetszett, és akkor az ajtón túl pedig kezdődik az ilyenésilyen út... És kinyitottuk az ajtót, és ott volt az út! Illetve: - biztos el tudjátok képzelni: nem az út került az ajtó elé, hanem a szobám mindenestül átkerült annak a bizonyos útnak a végére. Kiléptünk, és láttuk, hogy csak úgy natúr, a szoba, ház nélkül, mintha egyenesen oda építették volna, a homokdombra, az úttal... :-D Tudjátok, álomban is van az embernek egy földrajzi holtartózkodás-tudata. Szóval: átteleportálódtunk, szobával együtt a tervezett helyszínre.

"Ok, akkor én leszek a Kimerült Vándor, és lestoppollak, mikor jösz autóval.." :-D Nyilván, azonnal termett ott egy autó, Kedves elindult az úton mint eltévedt vándor, beültem az autóba, indítok, megfordulok, és látom, hogy a Kimerült Vándor teljesen átalakult: más öltözet, más test  -  egy másik emberi alakot vett magára! :-D A mozgásából azonnal láttam, hogy ez abszolut ő, csak egy másik testet használ éppen.    -   (titkosos részletek amiket most kihagyok)   -   Szóval: épp az történik, hogy valami csavarkulcsot ad nekem vissza, és ott áll mellettem egy férfi, a mozgása, a gesztusai, a szavai, a döntései, a kisördög arckifejezése összetéveszthetetlen, egy pillanatnyi kétségem nincsen, hogy ez ő; DE EGY MÁSIK TEST!! Minden pici porcikája teljesen idegen, tök ismeretlen. Közben pedig olyan arckifejezéssel néz a szemembe, ami kizárólag neki van. :-) Markolja azt az impozáns, acél csavarkulcsot, és immáron harmadszorra próbálja beletenni a nadrágom farzsebébe... (...) Tudom, hogy nem fogja megtenni, csak most eljátssza, hogy erőteljesen próbálkozik... Vááááááááááá!!! :-DDDDD Ezen a ponton tudatosul hirtelen, hogy ez asszem nem lesz egy hosszú történet, kötve hiszem hogy akár a házig eljutnánk, és már simulok és dorombolok és ....

És akkor eszembe jut, hogy én itt most bent, álomban 100% ra biztosan tudom hogy ez ő, ezt az ember érzi, teljesen olyan, mintha egy kabátot vett volna fel a történet kedvéért, csak most ez épp egy másik test; de.. Ő vajon majd ébren, kint, ha elmesélem neki, akkor érteni fogja? Rosszul esne neki, vagy félreértené? Nem akarok olyat csinálni, amit ne mondanék el neki szívesen, megbántanám vajon ezzel? Persze, én tudom, hogy ez itt100% -ban ő, de ő (az igazi, ott kint), elhiszi biztosan? És ha igen? Hiszen akkor is vele lennék, ha kabátot váltott volna a játék kedvéért.. most bőrt váltott, de vajon....          Igen. És itt ébredtem föl. :-D

Azóta elmeséltem neki. :-) Hááát, utána sokmindenről beszéltünk. Minden szempontból felpezsdítő tapasztalat volt. Fülig ért a szánk, és a beszélgetés végén sztem kimutathatóan szerelmesebbek voltunk, mint az elején. Most nemes küldetésének érzi a legközelebbi játékkor úgy átadni magát, hogy néha tényleg másik embernek érezze magát. :-) Persze, a kihívás nyilván megfogott, nem maradhatok le mögötte... :-)

 

"A SZERELEM NEM FÉL TANULNI."

egyszer hallott Bossa Nova szám :-)

 

Szóval, csak biztatni tudok mindenkit:

Álmodjatok! :-) Álmodjatok ihletért, kalandért, jótanácsért, és aztán ébren varázsoljátok el, akit szerettek!  :-)))