Álomidő - a tudatos álmodásról

Hogy inspiráljon. Téged. Engem. Trükkök, tapasztalatok, élmények. Mert megtanulható. Lehetséges úgy elaludni, hogy közben tudatodnál maradsz, és amikor álmodni kezdesz, tudod, hogy épp álmodsz. És akkor... Bármi. Csak így egyszerűen: bármi, amit képes vagy elképzelni. Olyan valóság mint a "kinti", csak szót fogad neked. Mit szeretnél? Mi a három legféltettebb vágyad? Nem baj, ha lehetetlen. Nem baj, ha sose mondanád el senkinek. Utakat keresek arra a bolygóra, ahol az utazót élete legkülönösebb bulija várja. Érzed? :-) Jössz? :-)

Utolsó kommentek

  • álomontológus: Sziasztok! Nem tud valaki Záporról? Én nem voltam tagja az Álomműhelynek, de érdeklődve olvastam ... (2012.09.21. 14:31) Berobbanás
  • kergezerge: Ezt most hirtelen nem olvastam végig, csak erre guglizódtam, majd visszatérek, most csak annyit sz... (2012.04.05. 16:27) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • Zápor.: Jó, jó, jó!! :-) Próbálkozz vele, Fortis! Örülnék ha láthatnám az álomrajzaidat! Az se baj, ha csa... (2011.09.05. 11:46) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • fortisbarat: Nekem tetszetősek ezek a rajzok . Na csak a kézügyesség , azzal van számomra a baj . Kétbalkéz :) ... (2011.09.03. 15:46) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • fortisbarat: Hú aztamindenit , de jó ez a kép ! És az álom maga is . Ezt a képet te festetted ? Nagyon tetszik ! (2011.08.24. 06:57) Zöld-arany falu és kerekasztal
  • Utolsó 20

Igen. És?

2010.05.26. 10:11 Zápor.

Tíz perce egy barátom egy netes oldalt mutatott. Mesterséges intelligencia kutatással foglalkozik, bárki küldhet kódot, ami az oldalon levő egy-egy kis lény viselkedését meghatározza, mesélt, hogy mostanában ő ezt, és épp versenyben áll valakivel.. Örültem, hogy ilyen izgalmas elfoglaltságot talált, meglepő volt, mert emlékeztem, hogy pár hónapja nemigen beszél az internetes felfedezéseiről. Aztán leesett. "-Tudod, mi a probléma, Józska? Hogy te meghaltál." Egy villanásra halvány értetlenség futott át az arcán, hogy ezzel félbeszakítom amiről beszél. "- Igen. És?"

 

Ma reggel két tudatos álom, tegnap reggel szintén kettő. Nagyon remélem, hogy ez a fejlődés, és nem egy szerencseszéria jele.

Most azon igyekszem, hogy ne ébresszem föl magam rövid időn belül, és ne hagyjam kicsit kialakulatlan, kezdeti állapotban a TÁ -ot. Ma már eszembe jutott, és igyekeztem "természetesen" viselkedni, hogy szép, szilárd, hosszú, nyugodt álommá alakuljon. Azt igyekszem tapasztalati úton bizonyítani a tudatalattimnak, hogy bár nyomon követtem az álom kialakulását, ahogy különböző időben kapcsoltak be a különböző érzékszervi ingerek, attól ez még "rendes" álom. Gyakorlatilag olyannak álmodom a tudatmegőrzéses tudatos álmot, ami még sokszor önmaga kételkedő, csökkent minőségű mása. A tudatalattim még szkeptikus. :-D Valahogy még azon a véleményen van, hogy a T.Á. nak ilyen szétesegetősnek kell lennie, ahogyan létrejött. A mai tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy ha álomban ez eszembe jut, lehehetséges szép, szilárd, reális álommá "nyugtatni" a jelenséget. Még nem tökéletes, de a folyamat egyértelműen érzékelhető, úgyhogy irány a következő T.Á.!

U.i.: Józska, ha tényleg szoktál netezni és az izlésed sem változott, akkor ezt bírni fogod.

1 komment

Címkék: álomélmény

Lepárlás

2010.05.20. 00:10 Zápor.

Ha nem történt volna meg velem többször, valószínűleg azt hinném, hogy valami közös munkával összehazudott legenda: senki sem élte át, de vannak, akik előadják hogy igen, így felzárkózni igyekezvén a többiekhez (akik szintén csak vetítenek). De megtörtént, szerencsére, így kénytelen vagyok elhinni hogy egyáltalán lehetséges. Végig ébren figyelni, ahogyan a testem és az agyam egy része elalszik, és részleteiből összeáll egy teljes, szilárd álom.

Márpedig ha megtörténhet, és ráadásul még velem is, akkor:

REKONSTRUÁLHATÓ.

Ezt akarom hinni. Nem akarok új utakat keresni, hiszen jártam már ott! Emlékezni egyszerűbb.

:-D Remélem, igazam van. Egyelőre nincs ellenkező bizonyíték.. Úgyhogy:

  1. Emlékezetből összeszedni mindent, ami megelőzte, válogatás és kritika nélkül, bele a nagyközösbe.
  2. Tudni mi az, ami viszont a kudarcot szokta előre jelezni, és lehetőleg kikerülni, még mielőtt egyáltalán megteszem / létrejön.
  3. Ismétlés. Ha egyszer ment (márpedig többször is ment), akkor csak odafigyelés kérdése, hogy meg tudjam ismételni.
  4. Lepárlás. Hogy a lényeg maradjon meg, a sok kritika nélkül válogatott apróság közül az, ami ténylegesen számít. A többit kiszelektálja, elpárologtatja az ismétlések tapasztalata.

Jelenleg igyekszem - a teljesség igénye nélkül - felidézni a tényeket. Íme:

Szólj hozzá!

Címkék: hozzávalók

A belső kópiák napja

2010.05.14. 10:27 Zápor.

Találós kérdés: Hogyan gyakoroljak be egy cselekvést, amire még nem is vagyok képes? A tettek ismétlődni akarnak. - mondják a hozzáértők. Ha az ember valamit megtesz, a biológia törvényei miatt durván növekszik az esélye, hogy legközelebb is megtegye. A cselekvés pontos kópiáját - mint egy kész sínpályát - őrzik az idegsejtjei, és mivel már ismerős útvonal, "járt út": szívesebben használják, mint bármilyen járatlant. Amikor próbálkozom de nem sikerül, akkor egyre erősebb mintát gyártok, a kudarchoz vivő kerékvágást mélyítem, teszem egyre könnyebben járhatóbbá, és nehezebben elhagyhatóbbá.

Akkor?

Szerintem a válasz: a szimuláció.

Szólj hozzá!

Címkék: trükkök

Katarzis, orgazmus, meg egy nagy, kék IFA

2010.05.11. 19:54 Zápor.

 Ha konkrétan épp két példányban létezem, amelyből az egyik két elemi erejű orgazmust okoz a másiknak egy igennagyon jól sikerült szeretkezés folyamán, akkor ez most önkielégítés vagy homoszexualitás?? Mindenesetre kezdek ráérezni a tudatos álmodás tagadhatatlan bájára..

Leltár: Kocsilopás, gyújtogatás, emberrablás (bár az véletlen volt), zárt telekre történő illetéktelen behatolás, továbbá egy pokolian jó szeretkezés azzal az emberrel, aki a lehető legjobban tudja, mit élveznék abban a pillanatban leginkább, és azt gátlások nélkül meg is teszi. (Saját magam másik példányával.)

 
"Kár, hogy oly mulandók a pillanatok, amikor az ember nemes és tiszta és az angyalokkal rokon..."
                                             Szerb Antal
 
 
 
Ma délután kétszer léptem T.Á. -ba tudatmegőrzéssel, előtte pedig az éjszakai alvásom vége felé, hajnalban egyszer. Lehet, hogy véletlen - volt már ilyen, de van rá némi reményem, hogy nem.. Mert akkor kezdem megtalálni a megfelelő receptet, és az állllllatjó lenne!! :-)))) (Még mindig nem nyugodtak meg a hasizmaim egészen.. :-D )
 
Nem tudom, ezekből mi számít és mi nem, de ímhol az előzmények, amiknek esetleg köze lehet a történtekhez (eszembejutási sorrendben):

4 komment

Címkék: trükkök álomélmény

Őszinteség és táptalaj nélkül nem megy

2010.05.07. 14:23 Zápor.

Ma éjjel sokszor felébredtem, és sok időt töltöttem ébren. Elszánt voltam, és makacs mint a lapostetű. Csak becsaptam magam. Félmunka - annak is a rosszabbik fele. Eredmény: 0db. tudatos álom, viszont fáradt vagyok meg morcos. Az a vicces, hogy nem először vonom le a tanulságot, csak álmosan az ember olyan meggyőzhető nyilvánvaló képtelenségekről...

Van egy jellegzetes tudatállapot, ami olyan, mint a táptalaj: ha van, akkor jó eséllyel szinte magától, könnyedén kinő belőle a tudatos álom, ha viszont nincs, akkor biztos hogy csak vergődés vagy bealvás lesz az eredmény. (Többnyire mindkettő.)

Szóval szó sincs vadregényes technikai vagy tudományos szakadékokról, amik az utamba állnának. Pillanatnyilag én saját magam vagyok az egyetlen akadály. - Igen. Érzésnek is olyan ciki, mint ahogy hangzik.

Szólj hozzá!

Címkék: hozzávalók

Amazon királynők, húrelmélet és szexuális svédasztal

2010.05.02. 02:34 Zápor.

"Mit is tenne? Ha bármelyik éjjel lenne egy virtuális világa, ami azonnal, első gondolatra engedelmeskedik, ahol minden érzet akár fokozottabb erejű lehet, mint a valóságban, ahol olyan képességei lehetnek, amiket el se tudott képzelni, és amiről TÉNYLEG senki nem fog tudni... Mondjúúk.. Mondjuk pont ő. Mit tenne éppen ő. Nézzük csak..."

Ismét játszottunk. Hárman a nagy, baráti éjszakában. Mirehasználná-játékot.

(A játék pontosabb leírása: itt / harmadik bekezdés.)

 Egy kis vegyes kóstoló, jó étvágyat:

Szólj hozzá!

Címkék: mire használná

További hozzávalók - rákattanásgenerátor

2010.05.02. 00:28 Zápor.

 Mert bizonyos szempontból szerelem kérdése. Akit hajt valami gyanús, megszállott láng, annak magától megy az időráfordítás, nem kell hozzá önfegyelem, az fogcsikorgás nélkül ugyanannyi idő alatt többet fejlődik mint a csikorgatós versenyző, és: talán a lényeg, hogy...

...az élvezet vezet! :-D Bioüzemanyag ami feleslegessé teszi az önsanyart, és jutalom, nem valamikor a bizonytalan jövőben, (amit a tudatalattid egyszerűen nem vesz komolyan,) hanem gyakorlás és tanulás közben is, azaz most!

 Leírtam a közvetlen T.Á.-ba lépés tapasztalatait és tippjeit itt, az utolsó húsz perctől kezdve. Meg az elméletet, mi szerint eleinte az akaratlagos, letisztult tudatmegőrzéses elalvás mellé célszerű adagolni közvetett hatást kiváltó, tudatalattidat szövetségeseddé édesgető izgalmas, indianadzsonsz-hangulatú cselekvéseket. Esetleg pár órát rendszeresen rászánni elalvás előtt (max kettőt v, hármat, különben besokalsz), és ahogy egyre rutinosabbá válsz, a közvetett rápörgető trükkökből egyre kevesebb is elég, végül felkarcsúsodhat az egész elalvás előtti 15 - 30 percre. Szerintem. (Remélem.)

Rászoktam, hogy sikeres T.Á. -ba lépés után leírom magamnak mindazt, ami szerintem kiválthatta, amit előtte csináltam. Hamar kiderültek a visszatérő elemek.. :-) Itt vannak, pontosan hatásfok szerinti sorrendbe szedve, legfelül a legdurvább T.Á. valószínűség-növelő, lefelé pedig az egyre hígabbak.

3 komment

Címkék: hozzávalók

Találkozunk a túloldalon..

2010.04.29. 18:53 Zápor.

Üdvözöllek, örülök neked, kedves Erre Tévedő, engedj meg némi spontán lelkesedést! :-) Amatőr leszek és összefüggéstelen, de most keltem és megosztom, mielőtt leülök a sajtom mellé:

Eufória... Érzed, megismered az érzést, mindjárt átkelsz, már csak akkor áll le, ha azt akarod, minden borul, de mindenről mégis tudsz, pezsegsz, lebegsz, olyan érzés, amit nem tudsz máshoz hasonlítani... (tényleg nem.. :-D )

Tiszta tudattal keresztülutazni a teljes elalvási folyamaton a kész, 100% os álomig: Nagggggyonnagggyondurva!!! :-DDDDDD

 

Hölgyeim és Uraim: köszönöm, hogy meghallgattak. :-) Megyek sajtot enni..

Szólj hozzá!

Címkék: álomélmény

Elakadásjelző és neofília

2010.04.28. 11:24 Zápor.

Miért vittek kamaszokat kórházba bizonyos pc játékok elöl, mert annyira élvezték, hogy egyszerűen elfelejtettek enni és inni? Miért válik örömforrássá az addig vánnyasztó tanulás, ha az ember el tudja érni, hogy "ne laposodjon el a tanulási görbe"? Miért imádnak annyira fáramászni a gyerekek? És:

Miért adja fel a közvetlenül akaratlagos tudatos álmodást megcélzók 99% -a, jócskán a cél előtt?

Szerintem azért, mert a megtanulása, a monoton gyakorlás nem nyújt elég örömet. Mert a legtöbben (én is) széllel... biológiával szembe próbálunk álmodni. Nos. Ezen változtatni szeretnék.. :-)

3 komment

Címkék: trükkök

Transzlogikai vegyessaláta, pragmatikus gyíkemberrel

2010.04.23. 13:49 Zápor.

 Sokszor kívántam azt, hogy legyen egy másik fajta gondolkodásom is. Megtartsam a sajátomat, de ha akarom, átkapcsolhassak, mint hogyha lakna egy segítőkész földönkívüli entitás is a koponyámban. A másik fajta gondolkodást úgy értem, hogy teljesen más. Nem úgy, mint amikor különböző hangulatban, érzelmi állapotban, vagy különböző gondolattartalmak hatása alatt (pl. mély átéléssel eljátszva, hogy valaki más vagy) nyilvánvalóan máshogyan is gondolkodik az ember... Nem. Alapjaiban, metodikájában, építőelemeit tekintve, mint rendszer: legyen más „faj”. Nem egy tacskó és egy juhászkutya közti különbséget kerestem, hanem minimum egy struccot. Nem egy másik színű autót akartam, vagy másik típust vagy márkát, hanem egy hajót:

Mindkettővel el tudsz jutni ugyanoda, de vannak helyek, ahová csak az egyik, vagy csak a másik visz el.

"Transzlogikának nevezik azt a sajátos gondolkodási utat, aminek a lényege, hogy a gondolkodó alany keresztüllát az ellentmondásoktól hemzsegő helyzeten, és nem akad meg, gyorsabban jut helyes következtetésre, mint a formális logika alkalmazásakor."

Mérő László

Az álom - a tudatos is - hemzseg a transzlogikus huszárvágásoktól. Ugyanazt a szakmai problémát (erősen hiszem, hogy bármilyen szakma,) T.Á. -ban vizsgálva olyan megoldásokat kaphat az ember, amiket sehogy máshogy. Nem biztos, hogy jobbat. Csak alapjaiban eltérő metodikával születettet, ami elvileg dupla akkora esélyt jelent a sikerre. De legyen csak 150%, vagy csak 120%. Az is nagyon durva!!

1 komment

Címkék: felhasználás álomélmény

Stephen Hawking és a vasutas szakszervezet a terepasztalon

2010.04.19. 15:06 Zápor.

Olyasmi érzés, mint az esőerdő élővilágára gondolni a benne megbúvó számtalan, még felfedezetlen gyógyszer, hatóanyag, csodavegyület szempontjából. Bizsergetően örömteli és izgalmas. Kicsit hátborzongató.  Kicsit sci-fis. És a legszebb: hogy teljesen reális! :-)

Jöjjön tehát a "Mire lehet használni?" - lista. A végére úgyse érünk soha, de vágjunk bele..   Van kedved játszani?

2 komment

Címkék: mire használná

Hozzávalók - top 10

2010.04.14. 16:26 Zápor.

Vigyázat, hegymenet!

Sokféle út létezik a T.Á. elérésére. A fehér murvás, kishidacskás, aranyos-arcú-nyugdíjasok-beszélgetnek-hangulatútól a Húbasszus-álljunkmegpihenni-kapaszkodjagyökerekbe-lejöttabakancsomtalpa - típusúig. Az általam kiválasztott lehet a legbiztosabb, azt akarom kikísérletezni, hogy bármikor, amikor úgy döntök, 90% fölötti esélyel tudatomnál maradjak a szemem lehunyásától az első álmom végéig. Ez a módszer viszont nehéz. Illetve:  nehéz!  Úgyhogy aki félti a mentális bakancsa talpát, és/vagy elég neki, ha kicsit odafigyelget napközben vagy elalvás előtt, cserébe több lesz az esélye a spontán T.Á. -ra, annak talán célszerűbb lankásabb sétálóutakat keresnie. Az is jó! Egyetlen, vagy néhány alkalom is lehet igazán kellemes, maradandó élmény. Viszont igencsak erős a gyanúm, hogy a bármikor tudatos álomba lépés képessége messzemenően kárpótolni fog a befektetett energiáért...

 

Sűrűségi sorrendben..

Vannak direktebb és indirektebb tettek, amik megnövelik a T.Á. esélyét. Pl. ha elalvás közben durván összpontosítasz valamire, az eléggé direkt, de kevésbé inspirálja a tudatalattidat, mint ha délutáni szundi előtt valakivel lelkesen (!) beszélgetsz a T.Á. nyújtotta megszámolhatatlan lehetőségről. Vagy ha olvasol róla, és ezáltal kedvet kapsz. Motoszkál benned, lelkesít, "kedved van", érzed a kalandvágyat. Az indirekt, de olyankor a nem tudatos részed is kedvet kap, ami fél- (kétharmad-) siker. Viszont: nem eléggé biztos. Szóval:

Koktélt! :-)

Úgy tippelem, eleinte célszerű jó sok indirekt, vadregényes, természetes étvágyat meghozó dolgot csinálni. A biológia a legkomolyabb szövetségesed, érd el, hogy neked dolgozzon. Kattanj rá! Használj bármit, ami nálad működik.

Ebben az útban viszont épp az a lényeg, hogy a "jelentős esély", az nekem kevés. Azt akarom, hogy közvetlenül végrehajtható tett legyen. Olyan direkt, ahogyan az ember átugrik egy árkot. Eldöntöm, nekifutok, végrehajtom. Van esély a hibára, de igencsak 10% alatti. Na. Ezt akarom. :-)

Az elképzelés az, hogy amikor az álmodó (már) formában van, elég lehet az egyre kevesebb időt igénylő, az elalvást közvetlenül megelőző, egyre direktebb cselekvések rövid sora. Ez a változó rituálé "mindig" része. Ha - és amennyire - ez kevés, úgy jönnek a további hozzávalók. Az egyre indirektebb módszerek. Valahogy úgy sejtem, a kezdetekkor még célszerű pár órás bemelegítés, ami először indirekt, aztán, az elalvás időpontjához közeledve egyre direktebb tettekből áll. Végül (azaz pár percre a tényleges elalvástól) egy tíz - húsz perces kb. fix "mindig" résszel. Ahogy sűrűsödnek a sikerek, az álmodó egyre profibban uralja a képességet, fokozatosan rövidül az elalvás előtti bemelegítés ideje, az elejéről egyre több indirekt rész elhagyható. Szépen, biztonságosan lekarcsúsítható a dolog 10, 20, 30, rossz passzban is max. 40 percre. Ez az elmélet. :-D

Most "erősorrendben", amolyan 80/20 -as, Paretos stílusban leírom a jelenlegi top 10 mozdulatot. (Ez tapasztalatoktól függően, folyamatosan változik, lehet, hogy a következő felébredésem után már mást fogok optimálisnak érezni.) A most következő tételek tehát nem időrendi sorrendben vannak, hanem a vélt fontosságuk sorrendjében:

4 komment

Címkék: hozzávalók

Kóstolónak: A buszsofőr és a téridő kapu

2010.04.14. 03:21 Zápor.

Robogunk egy őserdei földúton, tócsák, nagy sár, egy sárga volánbusznyi menekült (családok leginkább), egy archetipikus volánbuszsofőr, meg én.

Egy konkrét álomélmény, hogy először is érzékeltetni tudjam, mit szeretek a tudatos álmokban.

Háború van, ezt biztosan tudom. Az a népirtós fajta. Ronda idő.

Az a feladatom, hogy segítsek a menekülőknek átjutni ebből a nagyon nem családbarát övezetből valami másik helyre, (minimum más éghajlat és földrész, de azt hiszem másik bolygó is, ez nem egész tiszta, ) ahol új települést alapíthatnak, a később utánuk jövő x busznyi menekült telepessel együtt. Első alkalom tehát, ők a legelszántabbak. És nem, nem sárga volánbusszal mennek a másik bolygóra, mi csak a portálig kísérjük őket, egy drótkerítéssel körbevett, nagy, lepusztult ipari épület, benne egy teleportkapu szerűséggel. Olyasformán működik, mint egy kis reptér. Most időlegesen épp őrizetlen (őszintén nem akarom megtudni, hogy a társaim ezt hogyan érték el).

Kisebb elhárított bonyodalmak után közeledünk a portálhoz, már látni az őrbódét. Valahol itt jöttem rá, hogy álmodom. ( "Kírály!!" )

Hogy érthető legyen minden: a tudatos álom abban különbözök a rendestől elsősorban, hogy az álmodó tudja, hogy épp álmodik. Így már meg is tudja változtatni az álmot, apróságoktól egészen drasztikus álomépítésig, ha akarja. Ha nem, akkor a T.Á. olyan lesz, mintha az illető a valóságban lenne, csak a saját tetti függnek a döntéseitől, minden más "jön", hősünk pedig cselekszik, vagy sodródik (pl. menekül). Mint normál álomban. Egyéni ízlés kérdése, ki hogyan nyúl bele a tudatos álmaiba. Én a kifejezetten kaland - kategóriás tudatos álmaimban nem szeretek csalni. Tudom, hogy álomdom, ez elég. Nem változtatok szándékosan a történet részletein, ettől lesz izgalmas, ettől válik igazán élvezetessé. Az a kis plusz fűszer.. :-) Ebben a bizonyos álomban semmin nem változtattam, amin a valóságban sem tudtam volna.

Eddigre már úgy vagyok a középkorú, elhízott, kopaszodó sofőrrel, mint a szántóvető az egyszem disznajával: szüksége van rá, persze, meg egyetlen, meg toleráns is vele, persze, de olyan dühvel tudja szidni az ostobasága miatt, hogy maga is meglepődik. Addig se finomkodtam vele, de hogy rájöttem, hogy nem is "valódi"... Több családnyi viharvert ember, gyerekek, minden rossz döntés után emberek halhatnak meg, ez meg itt már többedszerre nem azt csinálja, amit kérek tőle, óvatoskodik, szűkagyúskodik, de azért ellenérvel, vitatkozik, és azt hiszi, jobban tudja. A tehetelen dühömet, meg a kommunikációs stílusomat mindenki fantáziájára bízom.

Odaérünk. Nem hajlandó bemenni a kapun, mondván, ha ott esünk csapdába buszostul... (Nagy, gyomos, üres gyárudvar az épületig, igazi céllövölde.) Tudomásul veszem, hogy szimplán gyáva, és most látszólag ésszerű érvekkel akarja a tetteit alátámasztani. Nagy, elkeseredett szócsata. Okosan, tisztelettel, csöndesen, logikusan, hízelgéssel, agresszívan, végül abszolút tapló módon, de derekasan küzdök. Semmi. Egyébként végig úgy fogad minden szidalmat tőlem, mint egy birka, mintha föl se fogná, ez még pluszban dühít. Emberek kiszállnak, megyünk gyalog.

Befelé a folyosók valóban üresek, maga a technológia valami adoptált idegen cucc, ezért az épület belső díszítése is abból a földönkívüli kultúrából való, elképesztő, színes növények (?) üvegtábla mögött, csodálnám, de nincs sok idő, sietni kell.

Itt átugrok részleteket, a portálig nem jutottunk el, a telep tényleg csak látszólag volt üres, szerencsénkre viszonylag gagyin megkonstruált csapda volt, éppenhogy, de sikerült visszajutnunk a buszhoz, ajtókézrecsapással, vasrúddalüvegszétzúzással, ami kell. (Ja! Fegyvertelenek voltunk, természetesen.) Nem vesztettünk el senkit, de nem sokon múlt, kint az udvaron lőttek ránk, akkorát rohantunk a gyomok között, biztos voltam benne hogy valaki ottmarad. A busz egy kis részen bejött értünk mikor már látszottunk, mozgó járműre felugrálás, horror, életveszélyes buszozás kifele a földúton. Üvöltő gyerekek, síró anyukák, kipirosodott, rémült férfiak. (komolyan eszembe jutott feszültségoldásnak hogy "Nyugodjatok meg, ez csak az én álmom", de hamar elvetettem.) Elkeseredés, kudarc a levegőben. Megkönnyebbülök kicsit, hogy azért megúsztuk mégiscsak, és maximális erkölcsi fölényben érzem magam, mert nem lett volna az az életveszélyes futás, ha a busz az ajtóig visz minket. Bezuhanok az ülésembe, és álfesztelen stílusban odacsicsergem a sofőrnek, hogy " Na. Hát, akkor meséljen valamit." Ezzel azt akarom neki mondani, hogy ha már miatta kerültek családok golyózáporba, jobbat úgysem tudunk, üssük el az időt, mintha nem épp az életünkért menekülnénk. Kegyelemdöfésnek szánom, fölényeskedem, azt akarom, hogy nagyon szégyelje magát, és kínos hallgatásba merüljön. Eszembe nem jutott, hogy szótfogad...

Tátva maradt a szám, nem hittem el. "Ez teljesen hülye." Még ki se fújtuk magunkat, épp fölfogtuk hogy élünk, ez meg itt totál komolyan elkezd "mesélni valamit". Hallgattam. Először hallottam összefüggően beszélni, nem csak célszerű félmondatokban. Halkan, tárgyilagosan, dráma nélkül, csak úgy elmondott dolgokat. Közben vezetett. A családjáról beszélt. Hosszan, csöndesen, értelmesen. Lassan mindenki rá kezdett figyelni, oldódott a világvége hangulat, még a kölkök is elfeledkeztek a bőgésről, olyan volt az egész, mint egy picike csoda. Elmesélte, mi történt velük az utóbbi pár évben, rendesen végigvert rajtuk a háború, hogy mit csináltak, hogy ő mit csinált, miket csinált végig, hogy a család ezen pár tagja, meg az a néhány tagja, meg a felesége, meg a nagyobbik lánya...

Nem részletezem, nem is emlékszem igazán rá részletesen. Már amikor ültem ott az ülésben és hallgattam, akkor se tudtam rendesen odafigyelni, mert egyrészt az járt az eszemben, hogy basszus, nehogy most ébredjek föl, nem tudom mennyi ideje beszél, de had, még egy kicsit had hallgassam! A másik, ami kitöltötte az agyam folyamatosan és totál fejbe vert, hogy teúristen, mekkora egy seggfej tapló vagyok én...

Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire szégyeltem magam, mikor fölébredtem. Nagyon brutális lecke volt. Ritkán alázott meg úgy bárki életemben, mint ez a pasas. Pont azzal, hogy szikrája nem volt benne az én ótvar tapló stílusomnak. Végig csöndes volt, szerény, utóbb rájöttem, hogy kettőnk közül magasan ő volt inkább észnél. Nem tudom, nem is számít, hogy adott taktikai vitában kinek volt éppen igaza, érvelt amellet, amit célszerűnek tartott. És nem, nem birkaságból pergett le róla minden, amit épp dühömben hozzávágtam.

Ennyi. Tudom, hogy csak egy kis rohangászó elektromos töltés, hogy csak a tudatalattim által összegyúrt pár percnyi gondolati alakzat, de a tisztelet meg a szeretet, amit érzek amikor eszembe jut, az valódi. Ez számít. Szerintem.

88 komment

Címkék: álomélmény

süti beállítások módosítása