Tisztelet. Hihető tételnek tűnt, aztán saját élmények alapján is beigazolódott... ( - Ne nevess a tyúkomon!! - ) Hasznos, ha tisztelettel állsz az álmaidhoz, állítólag meghálálják. Elég elszálltan hangzik, de szerintem is igaz... ( - Najó, nevess nyugodtan, arra való! :-DDD - ) Tisztelet alatt ilyesmiket értek, mint: lejegyezni, ihletet meríteni belőle, néha szándékosan játszani olyat, hogy "Ma megfogadom a tanácsát" az álmomnak.

 

Akaratlagosan, látható tettekkel is jelentőséget adni nekik, hogy az elme automatikusan jelentős dolgokként kezelje őket.

 

Néha pár mozdulattal 3d vázlatot készíteni egy épületről, amire pontosan emlékszel, belehúzni színessel a nyilat, hogy merre mentél, és egy-egy szóval jelezni hogy hol mi történt. Néha pedig, (mondanám, hogy "főleg ha élvezed", de inkább CSAK ha élvezed: ) Rajzolni. :-) Ahogy sikerül. Ahogy jól esik. Ahogy a leginkább szórakoztat. :-)

Fortis megkérdezte, én csináltam -e a képet a zöld-arany faluról. Nem, sajnos nem, csak a színein változtattam. De a kérdése felhívta a figyelmet az álomrajzokra. (Köszönöm!) Néha készítek rajzot álom alapján. Ezért is fontos, hogy a napló üres lapú legyen. (Álom alapján, szóval néha keresek olyan képet, amilyen az álmomban látott, és a talált képet használva, igyekszem jól átadni az eredeti álomtartalmat.)

A stílus gondolom sokaknak ismerős: LUSTIANIZMUS. Örkény István azt mondta, az ötperces novellának, mint műfajnak a megszületése az alkotó lustaságának köszönhető. Én az öt perces rajzokat kedvelem. Tisztelet az álmok felé, és valóban meghálálják, DE inkább kevesebb történjen mint amennyihez kedvem van, semmiképp se  több: Ne maradjak ott egy befejezetlen, túl energiaigényesre sikerült félkész valamivel (kudarcélmény); vagy egy befejezett, de a végére már megunt, lelkesedéslohasztó kötelező nyűggel.

A ritkán előforduló álomrajzaim komolytalanok, viccesek, a legfontosabb hogy élvezzem amit csinálok, öröm legyen amire éhes voltam, és mindenképp hagyjam abba mielőtt a viháncolós hangulat "fegyelmezetté" válik. (Egy kínai katona, ha valaki esetleg nem ismerné fel... :-D )

A technika nem kevésbé kifinomult mint a kidolgozás: a legegyszerűbb vízfesték + az az egy darab alkoholos filctollam, ami a DVD-kre írás céljára van.

Trükk: az "azonnal-kész-rajz". Egyszer érdemes kipróbálni: szórakoztató ha úgy rajzolsz, hogy ha most azonnal (bármikor) abbahagynád, akkor is egy kész rajzot kapnál. Meríts ihletet a pár vonalas keleti rajzokból, amik olyanok mint a kalligráfia. Ez arra jó, hogy ha elkezdesz lerajzolni egy álomképet, akkor eleve az legyen a különlegessége a folyamatnak, hogy amint először megérzed hogy abbahagynád, azonnal abba is hagyhasd. Közben pedig játszol az álomtartalommal. "Mi volt a leglényegesebb; pár vonal, ami a legtöbb információt sűríti? Ok. Akkor most mi az ami a következő legfeltűnőbb volt? A szín? Pacát neki! Egy esernyő? Nosza! Hogyan tudom a legkevesebb vonallal érzékeltetni? Kész! Mi volt a következő legfeltűnőbb? ... " Magadnak rajzolsz, ne törődj senki mással! :-D Olyan lesz amilyen, a lényeg hogy élvezd. Ha már közben nevetgélsz, az jó jel. :-)

Fontos, hogy ne "ábrázold" a látványt, hanem jelezd. Nyugodtan hagyd ki amivel nincs kedved pepecselni: az üresség is a kép része, nem kell a szemlélőt félteni, majd ő hozzáképzeli ami hiányzik. (Főleg ha te vagy, és a rajz csak arra való, hogy emlékeztessen.) Ez is egyfajta szórakozás: bátran kihagyni bármit ami nem köt le eléggé hogy kidolgozd.

És még egy apróság a tiszteletről. Pár napja vettem észre, hogy kicsit az álomnapló minősége is a komolyanvétel jelzője, és bizony számít. Eddig minden napló egy bizonyos típusú, kemény fedelű, üres lapú füzettípus mindenféle mintájú példányaiból került ki, kivéve az utolsót. Olyat épp nem kaptam amilyet használni szoktam, és úgy döntöttem, nem ragaszkodom megszokásból egy bizonyos fajtához, elég ha tetszik amit veszek, füzet az füzet. Hát: NEM. :-D Meglepett, pedig olvastam ilyenről: érezhetően lerontotta a teljesítményemet, hogy egy puha borítójú tucatfüzetet használtam. Még tetszett is a kinézete (ez is fontos!), csak az agyam úgy látszik nem kezeli olyasminek, amibe fontos dolgok kerülnek. (Úgyhogy: ha ilyenbe írom az álmaimat, akkor biztos nem annyira fontosak...) Félbehagytam, így, beteletlenül. Már megvan az új "komolyan vehető" kemény fedelű - soklapú. :-) Jöhet ami jönni akar, készen állok. :-)