Pár napja egy videó miatt, amit csak poénból néztem meg, olyan szilárdan tudtam tudatos álomban lebegve közlekedni, ahogyan eddig csak vágytam rá (például a videót nézve). Kilebegtem a szabad ég alá, és az ég színét változtattam egy épp aznap látott kék foltos, ezüst gubancos kavargó csomagolópapír mintájára. Csak az álomban tényleg kavargott, mozgott, arra ébredtem hogy bámulom az ezüst szökőkutakat, gubancokat, egymásba fonódni, szétcsavarodni. Leginkább kaleidoszkóphoz tudom hasonlítani, vagy valami táncelőadáshoz.
Ma szándékosan kerestem tudatos álomban olyan tájakat, amiket érdemes megcsodálni. Most volt először, hogy úgy mászkáltam egy faluban, úgy nézegettem a girbegurba házakat, járkáltam a szűk utcákon, hogy közben ezerrel azon járt az agyam hogy ezt hogy lehetne lefényképezni, ezt le kéne fényképezni, hogy tudom ezt rögzíteni, mennyire jól néz ki, ezt ki akarom hozni innen... :-D A falu elképesztően vadregényesen nézett ki, (szerintem az agyam minden vadregény-képességét belepumpálta) talán azért, mert kifejezetten néznivalót indultam el keresni. Olyan volt mint ahogy az elf vagy hobbit falvakat képzeli az ember, sehol egyenes vonal, mindenhol dimb, domb, ajtók, tetők üdítő összevisszaságban de azért arányos rendben.. és persze a színek: zöld és arany mindenféle keveréke... :-) Állat volt.
A kép persze nem tudja visszaadni a látványt: gyökerek, odvak, ajtó, lépcső, moha...
***********************************************
És ímhol egy kerekasztal beszélgetés, ami egészben vagy pár darabban nézve elalvás előtt kedvet csinálhat az álmokra emlékezéshez, vagy a tudatos álmodáshoz.
...najó, itt a repkedős videó is... Ha ciki akkor vállalom hogy ciki, de a repülési technikámon határozottan javított. :-)
Utolsó kommentek