Álomidő - a tudatos álmodásról

Hogy inspiráljon. Téged. Engem. Trükkök, tapasztalatok, élmények. Mert megtanulható. Lehetséges úgy elaludni, hogy közben tudatodnál maradsz, és amikor álmodni kezdesz, tudod, hogy épp álmodsz. És akkor... Bármi. Csak így egyszerűen: bármi, amit képes vagy elképzelni. Olyan valóság mint a "kinti", csak szót fogad neked. Mit szeretnél? Mi a három legféltettebb vágyad? Nem baj, ha lehetetlen. Nem baj, ha sose mondanád el senkinek. Utakat keresek arra a bolygóra, ahol az utazót élete legkülönösebb bulija várja. Érzed? :-) Jössz? :-)

Utolsó kommentek

  • álomontológus: Sziasztok! Nem tud valaki Záporról? Én nem voltam tagja az Álomműhelynek, de érdeklődve olvastam ... (2012.09.21. 14:31) Berobbanás
  • kergezerge: Ezt most hirtelen nem olvastam végig, csak erre guglizódtam, majd visszatérek, most csak annyit sz... (2012.04.05. 16:27) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • Zápor.: Jó, jó, jó!! :-) Próbálkozz vele, Fortis! Örülnék ha láthatnám az álomrajzaidat! Az se baj, ha csa... (2011.09.05. 11:46) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • fortisbarat: Nekem tetszetősek ezek a rajzok . Na csak a kézügyesség , azzal van számomra a baj . Kétbalkéz :) ... (2011.09.03. 15:46) Képek, tisztelet, játék (ismét :-D )
  • fortisbarat: Hú aztamindenit , de jó ez a kép ! És az álom maga is . Ezt a képet te festetted ? Nagyon tetszik ! (2011.08.24. 06:57) Zöld-arany falu és kerekasztal
  • Utolsó 20

Lepárlás

2010.05.20. 00:10 Zápor.

Ha nem történt volna meg velem többször, valószínűleg azt hinném, hogy valami közös munkával összehazudott legenda: senki sem élte át, de vannak, akik előadják hogy igen, így felzárkózni igyekezvén a többiekhez (akik szintén csak vetítenek). De megtörtént, szerencsére, így kénytelen vagyok elhinni hogy egyáltalán lehetséges. Végig ébren figyelni, ahogyan a testem és az agyam egy része elalszik, és részleteiből összeáll egy teljes, szilárd álom.

Márpedig ha megtörténhet, és ráadásul még velem is, akkor:

REKONSTRUÁLHATÓ.

Ezt akarom hinni. Nem akarok új utakat keresni, hiszen jártam már ott! Emlékezni egyszerűbb.

:-D Remélem, igazam van. Egyelőre nincs ellenkező bizonyíték.. Úgyhogy:

  1. Emlékezetből összeszedni mindent, ami megelőzte, válogatás és kritika nélkül, bele a nagyközösbe.
  2. Tudni mi az, ami viszont a kudarcot szokta előre jelezni, és lehetőleg kikerülni, még mielőtt egyáltalán megteszem / létrejön.
  3. Ismétlés. Ha egyszer ment (márpedig többször is ment), akkor csak odafigyelés kérdése, hogy meg tudjam ismételni.
  4. Lepárlás. Hogy a lényeg maradjon meg, a sok kritika nélkül válogatott apróság közül az, ami ténylegesen számít. A többit kiszelektálja, elpárologtatja az ismétlések tapasztalata.

Jelenleg igyekszem - a teljesség igénye nélkül - felidézni a tényeket. Íme:

Ami jó jel:

  • Egy jellegzetes hangulat, hozzáállás. Valahogy úgy tudnám érzékeltetni, hogy annyira eleven bennem a TÁ érzete, valósága - és vágya, mintha szép természetesen már ébren is kifejlődött volna az agyamban. Ott mocorog, ébren tart szellemileg, miközben fizikailag beálmosodom, és ahogy bemásztam az ágyikóba és becsuktam a szemem, egyszerűen csak "előbújik", mintha órák óta várta volna a lehetőséget. (Szerintem tipikusan ez történik meg első nap sok kezdővel, mikor "aznap jó sokat olvastam róla, lelkes voltam, és első éjjel rögtön jött is a TÁ.." )
  • Derű, nyugalom, jó közérzet. Mikor nem bosszantom fel magam azon, hogy az emberek természetük szerint viselkednek. (Pl. én is.)
  • Újdonság érzet, zen szellem - kezdő szellem érzés. Valami miatt. Apróság is elég. Mikor olyan érzésem van, hogy ez most valamitől más lesz mint az eddigiek.
  • Nyugodt, nem tolakodó, de szelíden és határozottan megbúvó várakozás, valami színes, derűs, gyermeki, játékos kalandvágy, kíváncsiság. (Ezt határozottan elősegíti, ha olvasok vagy beszélgetek TÁ -ról, vagy akár sima, normál álomról is; csak lelkesítsen a téma.)
  • Valamiféle kissé vadregényes, átlagtól eltérő szellemi tisztaság, "élesség", összeszedettség. Mikor olyan furán "penge" vagy. Nagyon kellemes érzés. :-) Olyasmi, amitől virtuóz, kimagasló képességű varázslók kristályosra csiszolódott elméjét érzed a koponyádban, mintha nem is a tied lenne. Vicces. :-)
  • Friss élmény emléke. Legjobb, ha még fizikai fáradtság van az izmaimban valami előző napi kalandtól: kerékpártúra, falmászás.. Szellemi "térváltás" is ok (bár a fizikai jobb), pl. mozi, igazán magával ragadó DVD, könyv. DE: már az agyamat ne foglalkoztassa, legyen lezárt dolog, csak a kellemes pezsgés legyen még érezhető utána.
  • Szupermen érzés. Mikor épp több vagyok, mint lenni szoktam. Bármilyen sikerélménytől. Akár csak a felidézett emlékétől is.
  • Könnyen megy olyat játszani, hogy egyszerűen tényként tudom, hogy most sikerülni fog. Ahogyan le tudok feküdni a földre vagy meg tudom mosni a fogamat: fel se merül a lehetőség, hogy nem sikerül. Nem becsapni akarom magam, csak elképzelem, milyen érzés lenne, ha valamiért 100% -ra biztos lennék a sikerben. Igyekszem beélni, kipróbálni a helyzetet, hagyom hogy átmosson. Abszolút biztató jel, ha könnyen képzelem el, hogy CSAK sikerülhet.
  • Álomfoszlányok. Ébren, a fantáziámban, ahogyan TÁ -ról gondolok dolgokat, eleven, nyüzsgő, határozottan színes részletek pezsegnek. Semmi abnormális, csak ez a jókedvű, tarka pezsgés, ami annak a jele, hogy ráhangolódtam, elkapott a fíling... :-)

 

Ami nem jó jel:

  • Mikor monotóniát érzek. Mikor nem tudom megmondani, miben lesz ez az elalvás előrelépés, miben lesz más. Mikor esélyt sem érzek áramlatélményre, játékérzetre, a folyamatos kihívásnak folyamatosan megfelelés örömére.
  • Mikor nem elég okosan akarom. MIkor az aranyásós, zord makacsság visz előre, nem a kalandvágy. - és persze, nehezítő körülmény az ilyen állapot egyik jellegzetessége: nem veszem észre, hogy benne vagyok..
  • Harag. Tökmindegy, mi iránt. Igazi terrorista. És akkor uralkodhat el rajtam, ha nem vagyok észnél eléggé és a könnyebbik utat választom: belefolyni az ostoba szerepbe, és megoldás vagy döntés helyett monodrámát rendezni "Nézd hogy szenvedek, mert a világ nem olyan hanem ilyen" - címmel. Szimpla gyengeség, mintha (csak még ma) a jégkrémet választanám a vonzó külső helyett. Rendszeresen buktam miatta az elalvást.
  • Álmosság érzet. Nem a fizikai fáradtság, az még jól is jöhet, hanem a jellegzetes punnyadási vágy. Amihez automatikusan csapódik ezen vágy letagadásának vágya is. (...)
  • Mikor tele van a fejem más dolgokkal. Jó vagy rossz, ugyanúgy nyüzsöghet, zsizseghet, elkezdek rajta gondolkodni, és vagy nem tudok elaludni egyáltalán, vagy elkezdek agyalni adott dolgon, és természetes folyamatba belecsúszva elalszom.
  • Nem teljesen tiszta álláspont, mit is kellene pontosan tennem. Az elképzelésem, hogy mi a legcélszerűbb viselkedés elalvás közben, gyakran szokott változni. De ha az aktuális éppen nem szilárd, hanem még nem tisztázott dilámmák bújkálnak a fejemben, az rosszkedvhez, zavarkerülés miatti kihívás kerüléshez, nagyon gyors bealváshoz vezet. És könnyebb nem észrevenni az egész folyamatot, mint gondolná az ember..

Első nekifutásra ennyi jutott eszembe. Valószínűleg később összeszedem a maradékot is.

Szólj hozzá!

Címkék: hozzávalók

A bejegyzés trackback címe:

https://tudatosalom.blog.hu/api/trackback/id/tr982016971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása